2022. szeptember 30. péntekJeromos
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Megmutatjuk a már szinte teljesen felújított Szent Mihály-templomot, mert igazán van mit nézni

utolsó frissítés: 12:07 GMT +2, 2022. február 2.

Nagyjából egy fél év, úgy tűnik, ennyit kell még várni a torony, az északi mellékhajó és a Schleuning-kápolna munkálatai miatt elnyúló teljes felújításig, de amit most láttunk, így is meggyőző.


Karácsonykor újra megnyitották a még felújítás alatt lévő Szent Mihály-templomot a hívek előtt, és hosszú idő után újra a központi templomában gyűlhetett össze és ünnepelhetett a katolikus közösség. Vasárnaponként azóta is miséznek a templomban, bár a hétköznapokban még lázas munka folyik, hogy mihamarabb befejezzék a felújítást, amelynek egyelőre kevesen látják a végét. Elmentünk megnézni az erdélyi magyarság egyik legfontosabb templomát, ami már így félkészen is megcsillantotta várható pompáját.

Biztosat senki nem mond arról, hogy mikor lesz kész a templom, bár reményei nyilvánvalóan mindenkinek vannak, de arról inkább hallgatnak. László Attila Kolozs-dobokai főesperes-plébános 2020 júliusában vette át a kolozsvári Szent Mihály-plébánia vezetését, akkor már javában folyt a templom felújítása, és úgy tűnt, 2021 őszére be is fejezik. Nos, nem sikerült. Állítása szerint a tervekhez képest jelenleg féléves csúszásban vannak, ezért hosszabbítást is kellett kérniük.

László AttilaLászló Attila


"Már az nagy öröm, hogy karácsonykor elkezdhettük a liturgikus életet a templomban, de több részlet hiányzik még. Az eredeti, 4-5 évvel ezelőtti tervek szerint tavaly augusztusra kellett volna befejezzék a felújítási munkákat. Egy évvel ezelőtt úgy tűnt, november végén tarthatunk átadó, szentelő ünnepséget. Szeptember elejére viszont már egyértelművé vált, hogy ez nem lehetséges. Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy csak augusztusra készült el a torony állványzata, és csak akkor tudták közelről felmérni az állapotát. A tervezésnél még abban reménykedtek, mivel viszonylag fiatal, 160-170 éves, nem lesz vele annyi gond, mint a többszáz éves templomtesttel, de kiderült, hogy nagyobbak a problémák, mint amire számítottak. Ezért szeptemberben egy új felmérés készült, ami plusz költségeket generált és a munkálatok meghosszabbodását is jelentette. A csúszás másik oka, hogy szeptemberben egy vezeték elhelyezése közben az északi mellékhajóban megtalálták a templom egyik 700 éves oltárát. A szakemberek szerint minden jel arra mutat, hogy ott vannak a templom kezdetei. Ott kezdték építeni a templomot, felszínre került az eredeti járószint és pillérek lábazatai. Ezzel párhuzamosan a templom főbejárata mellett, a jobboldali úgynevezett Schleuning-kápolnában (szakértőnk szerint csak mostanában született konszenzus a plébános neve kapcsán, eddig Schleunigként használták, de a források alapján a Schleuning a helyes, így mi most ezt a változatot fogjuk írni - szerk.) szintén kiderült, hogy 70 centivel lennebb van az eredeti szint. Egyértelművé vált a szakemberek számára, hogy ez a rész szintén a templom építésének az első időszakához kapcsolódik, amit egy évszázaddal később valamiért megemeltek, és amit érdemes lenne megmutatni. A benti kivitelezést leginkább ezek késleltetik" - magyarázta László Attila plébános. Jelenleg is az említett két helyszínen, tehát az északi mellékhajóban és a Schleuning-kápolnában zajlik a leglátványosabb munka.

Mielőtt tovább magyaráznánk érdemes tisztázni a templom tájolását, mert sokszor fogjuk a következőkben az északi, nyugati, déli és keleti jelzéseket használni, és talán így egyszerűbb lesz. A templom nyugati oldal alatt a főbejárat felőlit értjük, míg a keleti így értelemszerűen az oltár felőli rész. A déli oldal a Főtérre néz, míg az északi oldalon van a torony.

A plusz munka plusz költségekkel is jár. Olyan költségekkel, amik az eredeti tervekben még nem voltak benne. Az európai uniós pályázat 5 millió eurós határt szabott meg a restaurálásra, ebből mintegy 4 millió euró volt az EU-s támogatás és nagyjából 1 millió euró a gyülekezet önrésze. Ez szűkös keret volt ahhoz képest, hogy először 16 millió euróra becsülték a felújítás költségeit, amit aztán jócskán lefaragtak. 2019 januárjában viszont megváltozott a törvényi szabályozás, lehetővé vált, hogy külső forrásokból kiegészítsék a felújítás költségeit, ezzel is színvonalasabbá téve a munkát. Milliókra rúgó összeggel támogatta a munkálatokat a magyar kormány is. A szeptemberi felmérések nyomán viszont egyértelművé vált, hogy még több forrásra lesz szükség. A torony javításával kapcsolatban felmerülő újabb kiadások további eurószázezrekkel emelték meg a költségeket. Ezek egyáltalán nem voltak betervezve korábban, így a plusz költségeket a közösségnek magának kell előteremtenie.

"Ez minden keretet meghalad, emiatt gyűjtést hirdettünk meg. Azt gondolom, hogy ez a templom két másikkal együtt egész Erdélyé. A gyulafehérvári székesegyház és a csíksomlyói kegytemplom mellett ezt is magáénak érezheti mindenki. Sőt, magyarként bárki magáénak érezheti a kolozsvári Szent Mihály-templomot az egész világon. Ezért mertünk mindenkit megszólítani és kérni, hogy támogassanak. A kolozsvári plébániáról az a hír járja, hogy vagyonos. Most viszont oda jutottunk, hogy segítségre van szükségünk. Azért is, mert ha ezt a hatalmas állványzatot egyszer lebontjuk, akkor nem nagyon van esély arra, hogy mostanság még egyszer felépítsük. Tehát muszáj most elvégezni azokat az állagmegőrző munkálatokat, amit a torony megkíván" - magyarázta a plébános. Ez már csak azért sem lehetséges, mert a pályázati kikötés szerint a felújítás befejezése után 5 évig semmiféle ilyen jellegű munkát nem lehet a templomon végezni, ezért szorgalmazzák, hogy még a befejezés előtt minden szükségeset elvégezzenek.

A mostani feszített, határidős munkatempó egyáltalán nem jellemző a templom történetére, sőt. Amikor a 14. században elkezdték az építését még nagyon lassan dolgoztak. Minden attól függött, hogy mennyi támogatást tudtak szerezni. Ha volt pénz, haladtak a munkával. Akkor nem igazán számított az idő, fontosabb volt, hogy szépre építsék. Mindegy volt, hogy 10 vagy éppen 100 évbe kerül. A Szent Mihály-templom esetében valamivel több, mint egy évszázadba telt, amíg elkészült és bizony a templomon is meglátszik, hogy több fázisban épült.

Szathmári EdinaSzathmári Edina


Azt hihetnénk, hogy aztán a Szent Mihály-templom pont az az épület, amit az utolsó kőig megkutattak már, és nem igazán van, amit hozzátenni. Szathmári Edina művészettörténész, a felújítást végző KÉSZ szakértője, aki a templom középkori építéstörténetéből írja a doktori dolgozatát. Kevesen vannak, akik részletesebben be tudnák mutatni most a templomot. Ő vezetett körbe. Elmondása szerint viszont még rengeteg részlet nem világos a templom építésével kapcsolatban, eddig nem is jelent meg egy teljességre törekvő monografikus írás a templomról, ami a különböző írott forrásokat is alaposan feldolgozta volna. A mostani felújítás során arra törekedtek, hogy a templom építésével kapcsolatos kérdéseket megválaszolják, az építéstörténet fázisait is elkülönítsék. Ehhez nem csak a kváderköveket (szabályos, általában négyszög alapú hasábbá faragott építőkő - szerk.) megjelenő kőfaragójeleket és a faragványok stílusát vizsgálják meg, hanem az épület - akár több száz éves - firkáit, a hívek bevéséseit is.

Szathmári magyarázata szerint a mai templom építésének kezdetéről sokan különbözőféleképpen vélekednek, minden esetben kiindulópontnak számít az 1349-ben, Avignonban kelt oklevél, amely kibocsátása után, a 14. század harmadik negyedében kezdődhetett meg a templom építése a szentélyekkel. A templom legalább hat periódusban épült a 16. század elejéig, anélkül, hogy teljesen elkészült volna. Legkorábban a főszentély és a hozzá belső ablakokkal és nyílással kapcsolt két mellékszentély épült meg a délkeleti csigalépcsővel. A hosszház körítőfalainak tagolásában megfigyelhető formaváltozások, valamint a 15. század eleji járószint felmagasítás alapján egy délnyugatról déli oldalon folytatódó, a déli mellékszentélyig érő második és harmadik periódus után, az északi oldalfal építése és az első karzat megépítése bizonyul a negyedik szakasznak. Az ötödik periódus Schleynig (Schleuning) Gergely (1450–1481) idejéhez köthető, amikor elkészül a nyugati kapu és homlokzat, a plébánosról elnevezett kápolna boltozata, megépül a második karzat és a hajók boltozata. Az utolsó periódusban valósul meg a szentélyek feltételezhetően 1498-as újraboltozása és a koronafal megmagasítása, valamint az északnyugati torony építése. A reformáció évtizedeiben, majd a templom unitárius időszakában és a barokk kor alatt további átalakításon esett át, amelyek sorát a 19 és 20. századi nagyobb mértékű helyreállítások bővítik.

Nem húzom tovább a szót, következzenek inkább a képek.

szöveg: Gál László
fotók: Márkos Tamás
(Zárókép: Bernadette Céline)

Meg is érkeztünk! Innen nézve szinte fel sem tűnik, hogy még mindig komoly munka folyik a templomban.
Ez a kép még karácsonykor készült, amikor először nyitották meg a templomot és láthatták a hívek az elmúlt évek munkájának eredményét.
Mielőtt beletemetkeznénk a részletekbe, nézzünk szét egy kicsit a templomban.
A legszembetűnőbb változás, hogy mennyire világos lett a Szent Mihály-templom. Míg korábban egy sötét, szürkés és komor helyként ismertünk meg, most valósággal ragyog. Ez egyrészt az új világítótesteknek tudható be, a felújítás előtt ugyanis alig volt világítás és most ez igazán látványosan megváltozott. Másrészt az új vajszínű meszelés, illetve a portól és a kosztól letisztított kőfelületek is világosítják az összhatást. Egyébként az M&M Design tervei szerint valósult meg a felújításnak ez a része.
Jelentős változtatáson esett át a liturgikus tér is, a második vatikáni zsinaton elfogadott liturgiának megfelelően az oltár közelebb került az emberekhez. László Attila elmondása szerint Európa számos székesegyházában alkalmazták már ezt, de a Szent Mihály templomban most nyert végleges formát. Emiatt kikerült egy korábbi padsor, amit oldalpadokkal helyettesítettek.

"Emellett egy eszmei értéket képviselő új oltár került a Szent Mihály-templomba. Nyolcvan évvel ezelőtt Márton Áron püspök a Szociális Testvérek kápolnájában szentelt fel egy tardosi márványból készült oltárt. Mindössze hét év után az ismert okok miatt szétverették a kápolnát, az oltár kövei pedig évtizedekig a Schleuning-kápolna padlóján voltak összerakva. A felújítás okán kihozták a plébánia egyik mellékhelyiségébe, ott láttam meg én. Amikor megismertem a történetét egyértelművé vált, hogy számunkra ez az oltár értéket képvisel. Ezért azon voltam, hogy visszakerüljön a templomba. Végül ebből alakítottuk ki az oltárt és a Szentírást tartó állványt, az ambót. Nagy örömöm, hogy sikerült ezt megvalósítani és úgy látom, az emberek is örülnek, hogy közelebb kerültek az oltárhoz" - magyarázta a Szent Mihály-plébánia vezetője. Az oltár és az ambó Márton Judit mérnök tervei alapján készült el, ő álmodta meg ilyenre őket.
A legutóbbi felújításkor a barokk oltárok nagy részét eltávolították a templomból, egy részét a toronyba rakták, míg egy másikat például felvittek a monostori templomba. Azok még olyan idők voltak, amikor a barokk kor nyomait sok esetben igyekeztek eltűntetni. Erről még a későbbiekben lesz szó. Most több oltárt is vissza szeretnénk helyezni, de nem az eredeti helyükre, az oszlopokhoz, hanem lesz olyan, ami a toronyba fog kerülni, mást a kórus karzata alatt mutatnak be vagy oldalt, a falak mellé kerül. Az északi mellékhajóba is visszakerül a Bűnök oltára, míg a déli mellékhajóban áll majd a Három királyok oltár. Ezek egyelőre még nem kerültek vissza a helyükre.
Két helyszínen folyik jelenleg munka a templomban, a képen a főbejárat melletti Schleuning-kápolna munkálatai láthatók, ahol épp az eredeti járószintre levezető lépcsőket építették, amikor ott jártunk. Az elképzelések szerint keresztelőkápolnát alakítanak ki benne, ott válnak kereszténnyé a kicsik, hogy aztán "beléphessenek" a templomba.
Azzal, hogy a templom egy korábbi építési fázisában megemelték a járószintet, eltakarták a pillérek díszes lábazatát. Az aktuális műemlékvédelmi elvek szerint viszont a feltárt részletekből minél többet meg kell mutatni a közösségnek. Ezért is döntöttek úgy, hogy a Schleuning-kápolnában csökkentik a járószintet. Ahhoz viszont, hogy be tudják mutatni a díszes lábazatokat, előbb restaurálni kell azokat.
Az északi mellékhajó látható a képen, ahol megtalálták a templom egyik eredeti, 700 éves oltárát. A felújítás után ezt is bemutatják majd. A munkásoknak épp ebédszünete volt amikor ezt fotóztuk, ezért nem dolgozik senki a képen, de amúgy itt is haladnak a munkálatok.
A kövekre lerakódott szennyeződés letisztítása nem mindig egyszerű feladat, sokszor gőzölni kellett. Ezt mutatják épp be nekünk.
Térjünk vissza a templom történetéhez. Az talán közismert, hogy a Szent Mihály-templomot eredetileg két tornyosra tervezték. Az északnyugati torony 1521-ig el is készült, Kolozsvár híres, 1617-ből származó ábrázolásán egyértelműen látszik. A délnyugati torony sorsa, amelynek toronyaljában ma a Schleuning-kápolna található, nem ennyire egyértelmű. Szathmári szerint vannak források, amelyek többes számban, tornyokat emlegetnek. "Csak azt tudjuk, hogy ott is nagyon szélesek a falak, tehát biztosan tornyot terveztek. Arról nincs sem ábrázolás, sem pontos utalás a forrásokban, ami alapján egyértelműen be tudnánk azonosítani, hogy állt. Így nem lehet tudni, hogy mennyi épült meg belőle" - magyarázta a művészettörténész. Az északnyugati torony a 17. századra már rossz állapotba került, villámcsapás is érte, tűzvész is sújtotta. Miután 1716-ban a katolikus egyház visszakapja az épületet, új barokk tornyot építenek a helyére, de a természet ezt sem kímélte, a 18. század végén már azt is elbontják. Egy ideig nem is volt tornya, ez jól látszik ezen az 1840-ből származó ábrázolásán. .

A kép egyébként az egykori északi torony alatt található karzatot mutatja.
"1836-tól folyamatosan téma, hogy hová helyezzék el az új tornyot. Több terv is készült, olyan is, amely mindkettőt rekonstruálta volna a nyugati oldalra. Végül az a döntés született, hogy az északi nagy kapu elé helyezik a tornyot, ahol ma is látható" - magyarázta a szakember, aki szerint a 19. századi műemlékvédelmi szemléletnek, a purizmus eszméinek megfelelően már nem egy barokk stílusút építenek vissza, hanem a templom stílusához illő neogótikusat, hogy így is védjék annak képét. Így van ma neogótikus tornya a Szent Mihály-templomnak. Az egykori északi kapu oromzati része ma is jól látható a torony első szintjén, amit a tervezett templomtörténeti-tárlaton be is készülnek mutatni, illetve a torony alatt lévő Szent Kereszt-kápolna bejárata felett is. Különösen látványos változás a felújítás után, le is tisztították és megvilágítást is kapott.
Az előző képből már sejthettétek, hogy a karzaton folyatjuk a sétát, előbb innen is nézzünk szét.
A karzat is olyan hely, amely látványosan mutatja meg a templom építésének fázisait. A művészettörténész szerint a manapság látható, a 15. század második felében épült karzat lényegében a Szent Mihálynak már a második karzata. A korábbiról több részlet is árulkodik, például ilyen megmaradt bizonyíték a pillérből a nyugati falra merőlegesen induló mellvédrészlet és két fiatorony is. A korábbi mellvédrészlet és az egyik fiatorony látszik a képen is. Az ilyen részletek azért lehetnek érdekesek, mert ezekből következtetni lehet a templom építéstörténetére, ugyanis olyan díszítési motívumokat fedeztek fel ezeken, amik jellemzően az előbb említett északi kapuzatokon fordulnak elő. Innen lehet sejteni, hogy a hosszház északi falát egyszerre építették ezzel a korábbi karzattal.

Többet nem leszek ennyire részletes, de ez a példa is jól szemlélteti, hogy milyen apró elemekből lehet összerakni a Szent Mihály-templom történetét.
A Schleuning-kápolna fölött található egykori archívum termében vagyunk. Az egykori déli toronyhoz tartozik egy Y alakú csigalépcső is, ami egyrészt felvezet a padlástérbe, de az archívum szintjén elágazik (és így lesz Y alakú), hogy oda is be tudjanak menni. A tervek szerint mind a lépcsőt, mind az archívumnak helyet adó termet megnyitják majd a közönség előtt.

A képen jól látszik, hogy a helyreállítás során törekedtek arra, hogy minden olyan falat, ami belülről is kváderkövekből építettek meg, azt nem vakolják le, mert eredetileg sem voltak levakolva. A kőfaragók magasabb pozíciót foglaltak el a mesterségek hierarchiájában, mint a kőművesek, akik felépítették azokat. Kívül a templomon csak kváderfalakat láthatunk, belül viszont az építkezés fázisainak függvényében változik a tört kőből épített fallal, amit viszont eredetileg is vakoltak. A helyreállítás során a benti falakat az úgynevezett kanálhatás módszerrel vakolták vissza, mert ezzel lehet azt a látványt elérni, amit a középkorban is láthattak a hívek.
A falmagba épített karzatlépcső látható a képen, itt megyünk vissza újra a földszintre.
Ma már nehéz ezt elképzelni, de a templom eredetileg nagyon színes volt. A déli kapun eredeti középkori festéknyomok is megmaradtak. Ugyanis amellett, hogy freskóval díszítették a templomokat, még a kőfelületeket is színezték. "Hasonlóan a görög templomokhoz. Azokról is olyan kép él a fejünkben, hogy fehérek, miközben nagyon is színesek voltak. Kék, vörös, arany stb." - magyarázza Szathmári.

A középkori freskókból nem sok maradt fenn, de azok nem feltétlen a templom protestáns időszakában tűntek el, mint ahogyan azt talán sokan gondolják. A Szent Mihály-templomot az 1550-es években kapták meg a protestánsok, akik több, mint másfél évszázadon keresztül használták. A legtöbb ideig unitárius templom volt, 1566-ban kapták meg és egészen 1716-ig az övék. "A mostani falkutatásoknál azt találtuk, hogy pár kivétellel mindenhol a 18. századi vakolat volt a legkorábbi, tehát miután a katolikusok visszakapták a templomot a nagy felújítás során alaposan letisztították a falakat anélkül, hogy tudták volna, a meszelés alatt vannak-e freskók. Egyre több református és unitárius templomban tárnak fel freskókat, mert egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb volt lemeszelni azokat" - mondta Szathmári, aki szerint itt is az történhetett.

A képen egyébként egy barokk kori falkép látható, két puttó tart egy vörös drapériát, ami baldachinnal van megkoronázva. Kiss Lóránd falképrestaurátor, aki ennek a letisztításával is foglalkozott, azt feltételezi, hogy a jobb sarokban látható középkori falképtöredéket szerették volna ezzel a nagyon díszes drapériás keretezéssel megkoronázni, vagy egyszerűen egy oltárnak volt a háttérdíszítése.
Ugyanakkor néhány középkori freskótöredék is fennmaradt. Többségük még restaurálásra szorul, de a képen láthatót már befejezték. Összesen öt figurát tudtak azonosítani, ebből kettő van olyan állapotban, hogy az attribuciói láthatók, az egyik Szent Erasmus, akinek az ujjbegyeiből lángoló tüskék állnak ki, a másik valószínűleg Szent Katalin, mert egy kerék formájú töredék látszik oldalt.
Ez a freskó szintén középkori, a 16.század elején készülhetett, tehát valamennyivel később, mint az, amit előbb láttunk. Érdekessége, hogy egy korábbi freskónak a részletei is látszanak alatta, tehát volt egy korábbi freskó, amire ráfestették a Szent Sebestyént és Szent Fábiánt megörökítő jelenetet. Ez is fel van már újítva. "Nagyon szép lett a restaurálása, ha figyelembe vesszük, hogy valamikor a 20. században átvezettek rajta egy kábelt" - jegyzi meg a szakember.
Érdekes megfigyelni a restaurálás módszereit is. Bevett gyakorlat, hogy nagyon vékony vonalakkal jelölik azt a felületet, ahol nem eredeti a vakolat, hanem később pótolták. Ahol az eredeti vakolat megvolt, de a festékréteg megkopott, ott pontozással egészítik ki, hogy színben az eredetihez igazítsák.
A barokk szószéket nem mozdították el a felújítás alatt, túl kockázatos lett volna, de azt is fel fogják még újítani.
Legutóbb 1956–57-ben folytak belső helyreállítási munkák a templomban Bágyuj Lajos irányításával. A feljegyzések szerint akkor leginkább a szentély állapota tette szükségessé a felújítást, ugyanis a korábbi, 18. századi boltozat statikailag már nem tűnt biztosnak, repedések jelentek meg a falon. Ugyanakkor esztétikai céljai is voltak az akkori felújításnak, mert a korábbi boltozat takarta az ablakok mérmű díszítését, illetve nem látták egységesnek a szentély boltozatát, gótizálóbbat szerettek volna. Még az 1964-es velencei charta előtti időket írták, még jellemző volt egy rekonstrukciós hullám, a középkori emlékek újra alkotása, ami részben azt a felújítást is befolyásolta.

Négy olyan rekonstrukciós munka is köthető ahhoz az időszakhoz, amit manapság valószínűleg már nem tennének meg. Rekonstruálták például a szentély és a mellékszentélyek közötti csúcsíves ablakok mérműit, illetve a falból kiemelt faragványok felhasználásával egy szentségtartót is. "Manapság ilyet már nem csinálunk, három faragványból nem lehet valamit rekonstruálni. Hipotézisből nem lehet rekonstruálni, mert az már öncélú, csak az esztétikumot szolgálja. A felújításnál manapság ez már nem cél" - magyarázta a szemléletek 20. századi változásait a szakember.
Ilyen rekonstrukciók a szentélyben az evangélista konzolok is. Az északkeleti sarokban látható a Márk evangélistát ábrázoló szárnyas oroszlán, csupán az középkori, bár eredetileg az sem a szentélyben volt elhelyezve. "Vannak leírások arról, hogy a 20. század elején még a déli kapu mellet volt elhelyezve, sőt, felvétel is van róla. Az '50-es években esztétikai okokból helyezik a mostani helyére, és faragják hozzá a három másik evangélistát" - mondta Szathmári. A három faragvány közül a Lukácsé látható képen, egy szárnyas marha vagy tulok.
Szintén 20. századi rekonstrukció a szentély teljes boltozata, a zárókövekkel együtt. Az Agnus Dei zárókő eredetije például ma a történeti múzeum kőrtárában látható, viszont egyértelműen tudjuk, hogy a Szent Mihály-templomhoz köthető. "A 20. században ezért rekonstruáltak egy Agnus Deit, ami viszont mind a faragás minőségében, mind anyagában eléggé különböző" - vázolta a helyzetet.
Eredeti viszont a sekrestye ajtókerete. Szárköveinek lábazatán néhány évtizeddel ezelőtt még egyértelműen olvasható volt, hogy 1528-ban állították, manapság már csak az 28-as szám látható. Az ajtókeret Johannes Klein plébános megrendelésére készült, és többek között Kolozsvár háromtornyos címerével és a saját vérével fiait tápláló pelikán domborművével díszítették, lunettájának közepén pedig a plébános büsztje és a nevét tartalmazó mondatszalag látható. Érdekesebbé és értékesebbé teszi az ajtókeretet, hogy a protestáns korban is fennmaradt, holott a templom korábbi plébánosának állít emléket.

"A világos foltok a kutatófelületek helyét jelöli. A teljes keretet több rétegben is burkolták a 20. század során, ezt törekszünk letisztítani, hogy a részletek és eredeti festésnyomok láthatóvá váljanak" - jegyezte meg a szakember.
A múlt munkálatai után térjünk vissza a jelenbe. A Szent Mihály-templom felújítási pályázatában azt is vállalták, hogy hozzájárulnak majd a turizmus előmozdításához. László Attila szerint több olyan intézkedést is terveznek, amely ezt szolgálja majd. Több olyan részlete is van a templomnak, ami eddig nem volt látogatható, de a felújítás után szeretnék megmutatni. Ilyen a már korábban említett egykori archívum, illetve a hozzá vezető lépcső megnyitása. És más templomoktól eltérően, ahol a szentély általában le van zárva, itt készülnek egy folyósót nyitni, amelyen egészen a szentély közepéig elő lehet menni majd, és meg lehet csodálni a korábban már bemutatott reneszánsz ajtókeretét, illetve Márton Áron székét. Ezeket lehet látni a képen.
Szeretnék megnyitni a királylépcsőt is, ami szintén a padlástérbe vezet fel, és érdekessége, hogy az alsó része úgymond fonódó, tehát két lépcsősoron is el lehet indulni benne felfelé, amelyek néha találkoznak. A képen látható ablakpárkányig teszik majd látogathatóvá ezt a turisták számra.

A boltozat a torony felállványozása miatt van beázva, de ez átmeneti probléma, ami az állványok eltávolítása után meg fog oldódni, ki fog száradni.
Az említett királylépcső restaurálásával még nem végeztek, amikor ott jártunk is folyt benne a munka. A torony is megmarad turista látványosságnak, sőt teljesen új szerkezetű, biztonságosabb lépcső épült hozzá. "Egy kiállítást is tervezünk a toronyban megnyitni, hogy bemutassuk a templom történetét és az értékeinket" - részletezte László Attila. Emellett információs pontokat, illetve audio guide rendszert is szeretnének, ha valaki körbe sétál a templomban, akkor legyen egyfajta idegenvezetése.
A torony alatt található Szent Kereszt-kápolna, ahol a Fadrusz-kereszt van, ott lesz a csendes ima helye. Hétköznapokként - amikor turisták látogatják a templomot - szükséges egy hely, ahová az imádkozni vágyók betérhetnek. Ezt a helyet jelölték ki erre a célra, amit üvegajtó véd az zajoktól és ahol télen fűtés is van. "A vásárnapi liturgiákon ezért a gyermekeknek lesz ez a helye, ahol kifesthetik az evangéliumi képet a mise alatt és ahol a kivetítőn lehet követni szentmisét" - magyarázta a plébános.
A Szent Kereszt-kápolna az ellenkező irányból, tisztán kivehető az egykori északi nagy kapu korábban már említett oromzata.
Vessünk még egy pillantást a templomra mielőtt elhagynánk.