Télen még vadabb a Tordai-hasadék kistestvére: képeken is megmutatjuk

Méreteiben kisebb mint a nagytestvér Tordai-hasadék, de sokkal rejtettebb, és mivel kevésbé kiépített, bejárni is nehezebb a Túri-hasadékot. Ezt mutatjuk meg most néhány képen.

Mindössze néhány kilométerre található a turisták által gyakran, néha túlságosan is gyakran látogatott Tordai-hasadéktól a Rákos-patak mentén Tordatúr és Koppánd települések között. Az 1850 méter hosszúságú hasadék mélysége a 100 métert is meghaladja. Jobb oldalról a 667 méter magasságú Peterdi-tető, míg bal oldalról az 580 méter magasságú Kőhegy, illetve az 530 méteres Koppánd-tető határolja. A 25 hektáros területe manapság már országos jelentőségű Natura 2000-es természetvédelmi terület, és a természetbarátok szerint szépsége vetekszik a mindenki által ismert nagyobb testvérével.

A Rákos-patak által bevájt kanyargós szoros meredek falait jura kori mészkő alkotja, amelyben számos helyen szerves maradványok találhatóak. A sziklákból az erózió festői alakzatokat és 29 kis méretű barlangot alakított ki. A hasadék nem csak a növény- és állatvilág számára jelentett menedéket a történelem során, mert a vészterhes időkben az emberek is meghúzták ott magukat, vagy éppenséggel kisebb-nagyobb településeket alapítottak a területén. A régészek a hasadékban összesen 53 trák kori vagy még azt megelőző lakás nyomait tárták fel.

Több régi szerző azt sugallja, hogy ez a szurdokvölgy híresebb társánál, a Tordai-hasadéknál.

Czirbusz Géza piarista szerzetes és földrajztudós A túrkoppándi hasadék címmel írt róla a Földrajzi Közleményekben 1890-ben. Pár évvel később, 1896-ban Versényi György író és költő Túr és a Túri hasadék címmel írt cikket az Erdély című folyóiratba: „Legbecsesebb természeti ritkasága Túrnak a túri hasadék vagy köznyelven: a túri kő. Közvetlen a falu szélénél kezdődik. Egy ketté repedt mészhegy, ikertestvére a tordai hasadéknak. A Tordahasadék impozánsabb, nagyobb méretű; de ez változatosabb, regényesebb”.

A híres leíró, Orbán Balázs is szinte zengedez a helyről: „Ezen Turi hasadék vagy Turi kő név alatt ismeretes sziklaszoros oly meglepően szép, hogy még a nagyszerű tordai hasadék után sem fog csekélynek tetszeni; s habár amannak megdöbbentő nagy arányaival nem mérkőzhetik is, mégis meg fogja lepni a kutatót részleteinek szépsége, kanyarulatainak változatossága, s főleg sziklaidomzatainak festőisége; kőzeteinek sokfélesége által”.

És végül a Túri-hasadék rajongói között tarthatjuk számon az erdélyi turizmus apostolát, Czárán Gyulát is, aki a Túr és a Túri hasadék címmel írt cikket 1906-ban az Erdély című folyóiratban. Czárán azonban nem csak írt a hasadékról, de ő volt az első, aki turistajelzéseket festett itt, hiszen ez volt az egyik kedvenc kirándulóhelye. A Czárán-féle jelzésekből mára sajnos nem nagyon maradt, viszont az EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület) 1999-ben Czárán Gyula emléktáblát avatott a hasadékban.

Annak ellenére, hogy bár mindenki elismeri szépségét, festőiségét, a Túri-hasadék mai napig sincs annyira kiépítve mint nagyobbik társa. Nincsenek hidak, sem könnyen végig sétálható útvonalak, de a szakemberek szerint a tapasztalt természetjáróknak biztosan nincs mitől félniük, ha meg akarják hódítani. Bár a Túri-hasadékot szinte bármilyen irányból meg lehet közelíteni autóval, a tájékozott kirándulók azt mondják, hogy Koppánd felől érdemes, az a mutatósabb. A túri oldalon ugyanis 1952-ben egy kőbányát létesítettek, a kitermelés pedig sebet ejtett a természet szövetén. A természetvédőknek csak 1994-re sikerült elérniük, hogy bezárják a bányát és védetté nyilvánítsák a hasadékot és peremterületét.

A Rákos-patak mentén haladó túraútvonal a leglátványosabb, azonban ez nyáron sem feltétlen egyszerű, több kihívás elé is állítja a látogatót. Védőfelszerelés - sisak, hám, biztosítás - mindenképp ajánlott, mert több helyen drótokba kapaszkodva és sziklán/dróton lépkedve lehet haladni. Azoknak, akik mindenképp télen szeretnének túrázni ezeket a tippeket ajánljuk.

fotók: Márkos Tamás