Egy „feltámadó” székely betlehemest mutatunk
utolsó frissítés: 17:01 GMT +2, 2021. december 24.Bálint Zsigmond képein elevenedik meg egy 1992-es játék Illyésmezőről.
"Elvitték minden házba, minden családba a karácsonyi hírt: megszületett a Megváltó. Szolgálatként tekintettek rá, nem pedig adománygyűjtésként vagy alakoskodásként. Komolyan mondták el a szövegüket. Az illyésmezői beköszöntőben el is mondják, nem azért jöttünk, hogy itt komédiázzunk, hanem Jézus Krisztus születéséről jelt mutassunk. Karácsony szombatján vagy a napján indultak meg, és bejárták a falvakat. Először azt, amelyikben éltek, a következő napokon pedig elmentek a szomszédos falvakba. Az atyhaiak elmentek Korondra, Etédre és Sófalvára, a szovátaiak pedig a Kis-Küküllő menti és a Felső-Nyárádmenti falvakba is" - magyarázza Barabás László néprajzkutató, a sóvidéki és a Marosvásárhely környéki népi dramatikus játékok kutatója, akinek nem először mutatjuk be Bálint Zsigmond fotógráfussal közös gyűjtését az Azopan Fotóarchívum jóvoltából. Felidéztünk már egy emlékezetes farsangtemetést Alsósófalváról, bemutattunk a parajdi húsvéti hajnalozást, volt már szó az alsósófalvi pünkösdi hesspávázásról is, illetve egy hagyományos sóvidéki lakodalmat is láthattunk. És egy forradalmi betlehemezést is mutattunk már Murokországból, és ahogyan a felvezető mondatokból nyilván rájöttetek, ismét a karácsonyhoz kapcsolódó szokást fogunk megidézni. Nem is akármilyent, hanem egy "feltámadó" székely betlehemes játékot Illyésmezőről.
Illyésmező hegyek közé zárt kicsi falu Szovátától nem messze a Juhod patak völgyében, az egykori Marosszék és Udvarhelyszék határánál. A legutóbbi népszámláláskor közel félezer, többségében magyar ember élt a manapság közigazgatásilag Szovátához tartozó településen. Ritkán hallunk róluk, nem nagyon kerülnek be a hírekbe, viszont itt elevenedett meg 30 esztendővel ezelőtt (a képek a 29 évvel korábbi karácsonyt idézik, de az már a második volt) egy akkor már elfeledettnek hitt betlehemes játék, aminek a története igazából Szovátán kezdődött. A sóvidéki üdülővárosban a két világháború között több betlehemes csoport is járt. Barabás László leírása szerint az alszegit, amely a katolikus templom környékén szerveződött, és az alszegi iparosokból és földművesekből állt, sok keresgélés árán sikerült lejegyeznie, de a feleszegi betlehemezőkre szinte már senki sem emlékezett. És ez egészen addig nem is változott, míg nem találkozott a változások után az illyésmezői Oltyán Györggyel.
"Az illyésmezői betlehemezés egy felújított változata a szovátai felszegi betlehemezésnek, tehát a sóvidékinek a része" - magyarázza Barabás László, amikor arra kérjük, hogy meséljen a most felelevenedő játékról. Oltyán György 14 éves lehetett, amikor beállt betlehemezni a szovátai felszegiek közé, többször is szerepelt benne, végig járta a ranglétrát, és csak a nősüléssel lett illyésmezői.
"A hagyományos nép kultúrában még a két világháború között is több faluban betlehemeztek a Sóvidéken. A teljesen katolikus Atyhában, a református többségű Parajdon és a vegyes felekezetű Szovátán is. Az atyhai és a parajdi változat egy régiesebb, archaikusabb változata a betlehemezésnek, valószínűleg régebbiek a szövegei és az énekei. A szovátai egy kicsit már átdolgozottabb, tehát valószínűleg a másolás és a terjesztés folytán változott. A sóvidéki változatok beletartoznak a székely betlehemes játékokba, azok pedig az erdélyi betlehemes játékok típusába. Ezekről azt mondja szaktudomány, hogy elmaradhatatlan részei a szálláskeresés és a pásztorjáték. Más vidékeken inkább csak a pásztorjáték dominál, de Székelyföldön elmaradhatatlan Mária és József szálláskeresése, és találkozásuk a szívtelen betlehemi királlyal. Az illyésmezeiben is megjelenik. Erdélyben, különösen Székelyföldön a betlehemes játékokat felnőttek adták elő. Férfiak és legények. A női szerepekre, tehát az angyalok és Mária szerepére is leányos arcú legényeket, fiatal férfiakat választottak. Ez aztán az idők során megváltozott, mert nők és leányok is lehettek a szereplői. A parajdi és az atyhai változat egy kicsit archaikusabb, a bukovinai székely és a háromszéki betlehemes játékokkal mutat rokonságot. Az átdolgozott szovátai az udvarhelyszéki betlehemes játékokkal mutat rokonságot, a lövéteivel és a székelykeresztúr környékiekkel" - magyarázta a kutató.
A résztvevők belenevelődtek az előadásba, a betlehemes szerepeibe. Általában fiatalon a bekérezővel vagy a hírnökkel kezdték, aztán angyalok vagy az ifjú pásztor lehettek, mikor aztán felnőttek a király vagy idősebb pásztor szerepét kapták. Ez azt jelenti, hogy lényegében mindenki megtanulta a betlehemes szövegét és a játékmódot, a táncokat, az énekeket, tehát belenevelődtek a hagyományba. Barabás László szerint ezzel is magyarázható, hogy 1992-ben valaki be tudta tanítani a szomszédjainak és a rokonainak az egész betlehemes játékot.
"Feltétlenül el kell mondanom, hogy ez a szent színjáték előadása, vagyis Jézus születésének a megjelenítését házról házra, az ünnepi hangulatnak a megteremtése az egyházi emberek támogatásával, de népi közösségben a Sóvidéken a II. világháború végéig, a kommunizmus a berendezkedéséig élt. Utána mint klerikális csökevényt betiltották. Szinte fél évszázados csipkerózsika álom következett. Oltyán György a második világháború előtt tanult bele a játékba. Utána behívták a háborúba, majd fogságba került. Miután hazajött még néhányszor járt, de utána betiltották. Mint egyszerű erdei munkás élte az életét, jóformán írástudatlan volt. Nem olyan ember volt, aki papírra tudta volna vetni a szövegét, vagy arról meg tudta volna tanulni vagy tanítani. Az emlékezetében őrizte meg a betlehemes szövegét, játékmenetét. Próbálkozott már a 80-as években is újjáéleszteni, mind a plébánosnak, mind a tanítónéninek elmondta, hogy van egy kántálásféle, amit ő ismer, és szeretné betanítani és bemutatni. Ők azonban eltanácsolták. A változások után 1991-ben szedte össze a rokonait, szomszédjait és a gyermekeinek a barátait. Rendezőként ő tanította a szöveget és az éneket. Kicsit már halványult az emlékeiben a szöveg, de azért a fontosabb mozzanatait megtartotta. Mivel ő zenészember is volt, citerázni és énekelni is tudott, nagy hangsúlyt fektetett az énekre is. Szinte egy népi opera lett belőle, és nagy örömmel járták végig 1991-ben, illetve 1992-ben is, amikor sikerült ezt hangban, fényképen és filmen is dokumentálni" - idézi fel Barabás László a bemutatott betlehemes történetét.
Utána viszont már nem sokáig maradt fenn, ahogyan a kutató magyarázta, megváltozott az értékrend és a mentalitás, és már nem vált újból a karácsonyi ünnepnek a részévé sem Illyésmezőben, sem Parajdon, sem máshol, ahol próbálkoztak a felújításával. Nem vált újból a hagyomány részévé. Nem az ilyen népi betlehemes játékok terjedtek el, amelyben a pásztorok kocolódnak, civódnak, van egyfajta humora, hanem inkább olyanok, amelyek a betlehemi történetnek a kegyesebb mozzanatait emelik ki, és ezáltal a karácsonyi miséknek a részévé is válnak. Ezek viszont már nem azok a népi betlehemes játékok, amelyek házról házra járnak. A kutató elmondása szerint a népi betlehemezés még többfelé él Erdélyben, a mezőségi, illetve a keleti székelység, tehát a csíki és a gyimesi falvakban. Ilyen például az alsó-nyárádmenti Teremiújfalu, amit szintén Bálint Zsigmonddal együtt kutatott Barabás László, és a forradalmi betlehemezését két évvel ezelőtt már bemutattuk. Az a betlehemes játékok mezőségi változataihoz tartozik, hasonló szövegű változat élt például Pusztakamaráson, amiről Sütő András leírja, hogy az 1940-es években az angyal szerepét játszotta. A pusztakamarási játékot Faragó József néprajzkutató írta le részletesen, de mások is gyűjtöttek hasonló változatot a Mezőségről.
Barabás László szerint a mezőségi változatok szerkezetében és elterjedésében a nagyenyedi református kollégiumnak a hatását, illetve az ottani iskolai színjátszásnak a hatását fedezhetjük fel. A sóvidéki változatok inkább az úgynevezett katolikus típusba tartoznak, ezek elterjesztésében a csíksomlyói ferences kolostornak, illetve római katolikus gimnáziumnak lehetett szerepe, hiszen ott is iskolai színjátékokat adtak elő, amelyek kisugároztak vidékre. Nem szeretnék végképp elkalandozni az illyésmezői betlehemezőktől, tehát jöjjenek inkább a képek és a betlehemezők, ahogyan Barbás László az Aranycsitkók, maszkurák, királynék. Erdélyi magyar dramatikus népszokások című könyvében leírta.
szerkesztette: Gál László
Mária, Kis Zsuzsa (tizenöt éves) földig érő fehér ruhája igazi menyasszonyi ruha, ebben esküdött egyik rokona. Csalóka Elvira még egy fehér selyemkendőt is köt a leány fejére. (...) Az Angyalokat, Móga Verát (tizenöt éves) és Móga Mónikát (kilenc éves) is hosszú fehér ruhába öltöztette édesanyjuk. Verán a tavaly is ez volt, Mónikának mostanra varrta. Hajukat kibontják, vállukra eresztik, még csak az aranyhaj kell a fejükre, hogy csillogjon. Van a karácsonyfán bőven. Ők viszik majd a kápolna alakú betlehemet. Édesapjuk, Móga Béla állította össze préseltlemezből. Tetején kereszt, egyik oldala nyitott. Padlóján szalmából jászol, benne műanyag kisbaba fekszik, körülötte műanyag állatok."
A három pásztor öltözetével Gyuri bácsi sehogy sincs megelégedve. Pedig éppen ő, Oltyán György lesz Morgondi, Kirilla Dénes (harmincegy éves) Vén Karácson és ifj. Móga Béla (tizenhárom éves) Jakab, a legfiatalabb pásztor." Hosszú suba, kozsók kellene, mint a majoroknak, de az már kiment divatból. Éjjeliőrök, traktoristák bélelt kabátját kérték el s azt fordították ki. Álarcnak való báránybőr is csak kettő akadt, pedig a pásztoroknak az is kellene. "Gyuszi bácsi úgy segít a dolgon, hogy az övét odaadja a fiatal pásztornak. Neki már elég 'vénes' az arca, s máskülönben jól eltakarja a kabátja gallérjával. Mindhármuknak megvan viszont a botja. Egyszerű pálca, de anélkül nem indulhatnak el." A szomszédban, idős Kirilla Dénesnél kezdik a betlehemezést.
Szent József kintről kopog, majd tenyérnyire megnyitja az ajtót, hogy értsék a szavait: "- Fölséges királyom, nyisd meg az ajtódat,/ Engedd be megszürkült jóakaródat,/ Ki ezen útjában nagyon elfáradott,/ Találna tenálad csendes nyugodalmot" Rövid szóváltást követően a Király előbb azt üzeni a Katonával, hogy " itten szállást nem kap./ Nem bánom, ha a város piacán, a jég hátán is megfagy", de aztán megenyhül: "- Gyere be hát barátom, fűtőzz egy pár órát..." Ez után tér be a házba József, Mária és a három Pásztor. Mária és József az Angyalok mellé állnak a betlehemhez. A Pásztorok az ajtó mellett egyből lefekszenek, és “alszanak”.
A Csordapásztorok... kezdetű karácsonyi népének néhány sorának az eléneklésével véget is ér szálláskeresési jelenet, és kezdődik a tulajdonképpeni pásztorjáték. Az általános székely játékmenetnek megfelelően a második rész a Glóriával kezdődik, és ez az illyésmezei változatból sem maradhat el. A két angyal énekli: "- Dicsőség Istennek, békesség földi népeknek,/ Jóakaratú híveknek, kik Istenben örvendeznek." Elindulnak a pásztorokhoz és megérintik őket.
"Morgondi odahajol a betlehemhez és örvendezve, gyermeki hangon szólal meg: - Óh, édes kis Jézuskám, született messiás! Hoztam felségednek egy göndörszőrű báránykát. Vén Karácson meghatottan: - Óh, édes kis Jézuskám, született messiás! Hoztam felségednek egy kis sajtocskát. Jakab csengő hangon kiáltja: - Én csak szolgád vagyok,/ Semmit sem hozhatok,/ Mégis fölségednek,/ Hű szolgája vagyok."
A pásztorok a szobában körbejárnak, botjukat az ének ritmusára a padlóhoz ütögetik. Ezután folytatólagosan éneklik az áldást és egészséget kívánó elköszönő éneket: "Nosza, nosza, jó gazda,/ Bocsáss minket utunkra./ Istennek áldása/ Szálljon a házadra./ Adjon Isten egészséget,/ Adjon Isten, adjon Isten egészséget!"
Balra pedig Oltyán György, Gyuszi bácsi, aki a játékot megtanította.
"Későn, alig valamivel eljövetelünk előtt tudtam meg a titkot, amit Oltyán György citerázás közben árult el fiatalabb zenésztársának, Móga Bélának. 'Te az én fiam vagy, most már megmondhatom, úgyis tudja az egész falu'. A jószerével írástudatlan Gyuszi bácsi saját fiával, unokáival és rokonságával elevenítette fel a betlehemes játékot. Legértékesebb apai örökségként testálta reájuk."