2022. szeptember 30. péntekJeromos
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Egy „feltámadó” székely betlehemest mutatunk

utolsó frissítés: 17:01 GMT +2, 2021. december 24.

Bálint Zsigmond képein elevenedik meg egy 1992-es játék Illyésmezőről.


"Elvitték minden házba, minden családba a karácsonyi hírt: megszületett a Megváltó. Szolgálatként tekintettek rá, nem pedig adománygyűjtésként vagy alakoskodásként. Komolyan mondták el a szövegüket. Az illyésmezői beköszöntőben el is mondják, nem azért jöttünk, hogy itt komédiázzunk, hanem Jézus Krisztus születéséről jelt mutassunk. Karácsony szombatján vagy a napján indultak meg, és bejárták a falvakat. Először azt, amelyikben éltek, a következő napokon pedig elmentek a szomszédos falvakba. Az atyhaiak elmentek Korondra, Etédre és Sófalvára, a szovátaiak pedig a Kis-Küküllő menti és a Felső-Nyárádmenti falvakba is" - magyarázza Barabás László néprajzkutató, a sóvidéki és a Marosvásárhely környéki népi dramatikus játékok kutatója, akinek nem először mutatjuk be Bálint Zsigmond fotógráfussal közös gyűjtését az Azopan Fotóarchívum jóvoltából. Felidéztünk már egy emlékezetes farsangtemetést Alsósófalváról, bemutattunk a parajdi húsvéti hajnalozást, volt már szó az alsósófalvi pünkösdi hesspávázásról is, illetve egy hagyományos sóvidéki lakodalmat is láthattunk. És egy forradalmi betlehemezést is mutattunk már Murokországból, és ahogyan a felvezető mondatokból nyilván rájöttetek, ismét a karácsonyhoz kapcsolódó szokást fogunk megidézni. Nem is akármilyent, hanem egy "feltámadó" székely betlehemes játékot Illyésmezőről.

Illyésmező hegyek közé zárt kicsi falu Szovátától nem messze a Juhod patak völgyében, az egykori Marosszék és Udvarhelyszék határánál. A legutóbbi népszámláláskor közel félezer, többségében magyar ember élt a manapság közigazgatásilag Szovátához tartozó településen. Ritkán hallunk róluk, nem nagyon kerülnek be a hírekbe, viszont itt elevenedett meg 30 esztendővel ezelőtt (a képek a 29 évvel korábbi karácsonyt idézik, de az már a második volt) egy akkor már elfeledettnek hitt betlehemes játék, aminek a története igazából Szovátán kezdődött. A sóvidéki üdülővárosban a két világháború között több betlehemes csoport is járt. Barabás László leírása szerint az alszegit, amely a katolikus templom környékén szerveződött, és az alszegi iparosokból és földművesekből állt, sok keresgélés árán sikerült lejegyeznie, de a feleszegi betlehemezőkre szinte már senki sem emlékezett. És ez egészen addig nem is változott, míg nem találkozott a változások után az illyésmezői Oltyán Györggyel.

"Az illyésmezői betlehemezés egy felújított változata a szovátai felszegi betlehemezésnek, tehát a sóvidékinek a része" - magyarázza Barabás László, amikor arra kérjük, hogy meséljen a most felelevenedő játékról. Oltyán György 14 éves lehetett, amikor beállt betlehemezni a szovátai felszegiek közé, többször is szerepelt benne, végig járta a ranglétrát, és csak a nősüléssel lett illyésmezői.

"A hagyományos nép kultúrában még a két világháború között is több faluban betlehemeztek a Sóvidéken. A teljesen katolikus Atyhában, a református többségű Parajdon és a vegyes felekezetű Szovátán is. Az atyhai és a parajdi változat egy régiesebb, archaikusabb változata a betlehemezésnek, valószínűleg régebbiek a szövegei és az énekei. A szovátai egy kicsit már átdolgozottabb, tehát valószínűleg a másolás és a terjesztés folytán változott. A sóvidéki változatok beletartoznak a székely betlehemes játékokba, azok pedig az erdélyi betlehemes játékok típusába. Ezekről azt mondja szaktudomány, hogy elmaradhatatlan részei a szálláskeresés és a pásztorjáték. Más vidékeken inkább csak a pásztorjáték dominál, de Székelyföldön elmaradhatatlan Mária és József szálláskeresése, és találkozásuk a szívtelen betlehemi királlyal. Az illyésmezeiben is megjelenik. Erdélyben, különösen Székelyföldön a betlehemes játékokat felnőttek adták elő. Férfiak és legények. A női szerepekre, tehát az angyalok és Mária szerepére is leányos arcú legényeket, fiatal férfiakat választottak. Ez aztán az idők során megváltozott, mert nők és leányok is lehettek a szereplői. A parajdi és az atyhai változat egy kicsit archaikusabb, a bukovinai székely és a háromszéki betlehemes játékokkal mutat rokonságot. Az átdolgozott szovátai az udvarhelyszéki betlehemes játékokkal mutat rokonságot, a lövéteivel és a székelykeresztúr környékiekkel" - magyarázta a kutató.

A résztvevők belenevelődtek az előadásba, a betlehemes szerepeibe. Általában fiatalon a bekérezővel vagy a hírnökkel kezdték, aztán angyalok vagy az ifjú pásztor lehettek, mikor aztán felnőttek a király vagy idősebb pásztor szerepét kapták. Ez azt jelenti, hogy lényegében mindenki megtanulta a betlehemes szövegét és a játékmódot, a táncokat, az énekeket, tehát belenevelődtek a hagyományba. Barabás László szerint ezzel is magyarázható, hogy 1992-ben valaki be tudta tanítani a szomszédjainak és a rokonainak az egész betlehemes játékot.

"Feltétlenül el kell mondanom, hogy ez a szent színjáték előadása, vagyis Jézus születésének a megjelenítését házról házra, az ünnepi hangulatnak a megteremtése az egyházi emberek támogatásával, de népi közösségben a Sóvidéken a II. világháború végéig, a kommunizmus a berendezkedéséig élt. Utána mint klerikális csökevényt betiltották. Szinte fél évszázados csipkerózsika álom következett. Oltyán György a második világháború előtt tanult bele a játékba. Utána behívták a háborúba, majd fogságba került. Miután hazajött még néhányszor járt, de utána betiltották. Mint egyszerű erdei munkás élte az életét, jóformán írástudatlan volt. Nem olyan ember volt, aki papírra tudta volna vetni a szövegét, vagy arról meg tudta volna tanulni vagy tanítani. Az emlékezetében őrizte meg a betlehemes szövegét, játékmenetét. Próbálkozott már a 80-as években is újjáéleszteni, mind a plébánosnak, mind a tanítónéninek elmondta, hogy van egy kántálásféle, amit ő ismer, és szeretné betanítani és bemutatni. Ők azonban eltanácsolták. A változások után 1991-ben szedte össze a rokonait, szomszédjait és a gyermekeinek a barátait. Rendezőként ő tanította a szöveget és az éneket. Kicsit már halványult az emlékeiben a szöveg, de azért a fontosabb mozzanatait megtartotta. Mivel ő zenészember is volt, citerázni és énekelni is tudott, nagy hangsúlyt fektetett az énekre is. Szinte egy népi opera lett belőle, és nagy örömmel járták végig 1991-ben, illetve 1992-ben is, amikor sikerült ezt hangban, fényképen és filmen is dokumentálni" - idézi fel Barabás László a bemutatott betlehemes történetét.

Utána viszont már nem sokáig maradt fenn, ahogyan a kutató magyarázta, megváltozott az értékrend és a mentalitás, és már nem vált újból a karácsonyi ünnepnek a részévé sem Illyésmezőben, sem Parajdon, sem máshol, ahol próbálkoztak a felújításával. Nem vált újból a hagyomány részévé. Nem az ilyen népi betlehemes játékok terjedtek el, amelyben a pásztorok kocolódnak, civódnak, van egyfajta humora, hanem inkább olyanok, amelyek a betlehemi történetnek a kegyesebb mozzanatait emelik ki, és ezáltal a karácsonyi miséknek a részévé is válnak. Ezek viszont már nem azok a népi betlehemes játékok, amelyek házról házra járnak. A kutató elmondása szerint a népi betlehemezés még többfelé él Erdélyben, a mezőségi, illetve a keleti székelység, tehát a csíki és a gyimesi falvakban. Ilyen például az alsó-nyárádmenti Teremiújfalu, amit szintén Bálint Zsigmonddal együtt kutatott Barabás László, és a forradalmi betlehemezését két évvel ezelőtt már bemutattuk. Az a betlehemes játékok mezőségi változataihoz tartozik, hasonló szövegű változat élt például Pusztakamaráson, amiről Sütő András leírja, hogy az 1940-es években az angyal szerepét játszotta. A pusztakamarási játékot Faragó József néprajzkutató írta le részletesen, de mások is gyűjtöttek hasonló változatot a Mezőségről.

Barabás László szerint a mezőségi változatok szerkezetében és elterjedésében a nagyenyedi református kollégiumnak a hatását, illetve az ottani iskolai színjátszásnak a hatását fedezhetjük fel. A sóvidéki változatok inkább az úgynevezett katolikus típusba tartoznak, ezek elterjesztésében a csíksomlyói ferences kolostornak, illetve római katolikus gimnáziumnak lehetett szerepe, hiszen ott is iskolai színjátékokat adtak elő, amelyek kisugároztak vidékre. Nem szeretnék végképp elkalandozni az illyésmezői betlehemezőktől, tehát jöjjenek inkább a képek és a betlehemezők, ahogyan Barbás László az Aranycsitkók, maszkurák, királynék. Erdélyi magyar dramatikus népszokások című könyvében leírta.

szerkesztette: Gál László

"Móga Béláéknál gyülekeznek, öltöznek, készülődnek. A felújított pásztorjátéknak tíz szereplője van: a Bekérező, a Király, a Katona, József, Mária, két Angyal és három Pásztor: Jakab, Morgondi és Vén Karácson. A Bekérező Szekeres József (harminckét éves) lesz, ünnepi öltözetben, fekete csizmában, vitézkötéses fehér harisnyában, zsinóros posztókabátban, kalapban várja az indulást. Csengettyűt is szerzett, csenget az utcán és a ház előtt, így adja tudtul a betlehemesek érkezését. (...)

Mária, Kis Zsuzsa (tizenöt éves) földig érő fehér ruhája igazi menyasszonyi ruha, ebben esküdött egyik rokona. Csalóka Elvira még egy fehér selyemkendőt is köt a leány fejére. (...) Az Angyalokat, Móga Verát (tizenöt éves) és Móga Mónikát (kilenc éves) is hosszú fehér ruhába öltöztette édesanyjuk. Verán a tavaly is ez volt, Mónikának mostanra varrta. Hajukat kibontják, vállukra eresztik, még csak az aranyhaj kell a fejükre, hogy csillogjon. Van a karácsonyfán bőven. Ők viszik majd a kápolna alakú betlehemet. Édesapjuk, Móga Béla állította össze préseltlemezből. Tetején kereszt, egyik oldala nyitott. Padlóján szalmából jászol, benne műanyag kisbaba fekszik, körülötte műanyag állatok."
"A Király, Móga Béla (negyven éves) palástot ölt magára. Ablaksötétítőből készítette a felesége, Elvira asszony és sok fényes papírcsillaggal ékesítette. Ez a tavalyi palástja, koronája viszont elkallódott. Azt a koronát, amit most fejére tesz, iskolai ünnepségeken szokták használni a gyermekek. Királyi mivoltát a korona és a palást mellett egy jó hosszú kankós pálca jelzi. A Katonának, Györgyi Mártonnak (harminckét éves) könnyű dolga volt. Egyik szomszédlegényt az ünnepekre katonáéktól szabadságra engedték, elkérte tőle az egyenruháját: sapkát, köpenyt, nadrágot, bakancsot. Kardja játékszer, piros műanyagkard. Szent József, Kirilla Gyula (tizenkilenc éves) hosszú, vörös reverendát vett magára, még kereszt is van a hátán. Édesapja egyháztanácsos és ő őrizte a görögkatolikus lelkész letett miseruháját. Sárga színű, kendőszerű anyagot kötött átlósan a vállára, derekára, “keletiesen”, ahogy mondja. Szürke gyapjúból szakállat tett. Gyuszi bácsi elégedett ezzel az öltözettel."

A három pásztor öltözetével Gyuri bácsi sehogy sincs megelégedve. Pedig éppen ő, Oltyán György lesz Morgondi, Kirilla Dénes (harmincegy éves) Vén Karácson és ifj. Móga Béla (tizenhárom éves) Jakab, a legfiatalabb pásztor." Hosszú suba, kozsók kellene, mint a majoroknak, de az már kiment divatból. Éjjeliőrök, traktoristák bélelt kabátját kérték el s azt fordították ki. Álarcnak való báránybőr is csak kettő akadt, pedig a pásztoroknak az is kellene. "Gyuszi bácsi úgy segít a dolgon, hogy az övét odaadja a fiatal pásztornak. Neki már elég 'vénes' az arca, s máskülönben jól eltakarja a kabátja gallérjával. Mindhármuknak megvan viszont a botja. Egyszerű pálca, de anélkül nem indulhatnak el." A szomszédban, idős Kirilla Dénesnél kezdik a betlehemezést.
A bekérezés után a Mennyből az angyalt énekelve jön be a két Angyal a betlehemmel, utánuk a Király és a Katona. A betlehemet egy székre állítják, nyitott oldalával a házbeliek felé. A Bekérező, a Király és a Katona az ajtóval szemben áll meg, az Angyalok a kályha mellé húzódnak. A szoba másik felében a házbeliek ülnek.

Szent József kintről kopog, majd tenyérnyire megnyitja az ajtót, hogy értsék a szavait: "- Fölséges királyom, nyisd meg az ajtódat,/ Engedd be megszürkült jóakaródat,/ Ki ezen útjában nagyon elfáradott,/ Találna tenálad csendes nyugodalmot" Rövid szóváltást követően a Király előbb azt üzeni a Katonával, hogy " itten szállást nem kap./ Nem bánom, ha a város piacán, a jég hátán is megfagy", de aztán megenyhül: "- Gyere be hát barátom, fűtőzz egy pár órát..." Ez után tér be a házba József, Mária és a három Pásztor. Mária és József az Angyalok mellé állnak a betlehemhez. A Pásztorok az ajtó mellett egyből lefekszenek, és “alszanak”.
Szent József mondja: "- Fölséges királyom, elmondom versemet,/ Ha meghallgatnátok. Egy kisded született.../ Kicsoda e kisded, tudni szeretnétek?/ Az úr Jézus Krisztus, akit ti dicsértek,/ Dicséret után áldva legyetek." A szívtelen Király viszont nem tágít, nem maradhatnak, ismét kiutasítja őket, Mária nagyon elkeseredik. Ezután zendítenek a pásztorokat kivéve mindenki: "- Bezárták az egyházajtót/ És a vendégfogadókat,/ || Nincs a Jézusnak helye,/ Nincs a Jézusnak kályhája,/ Ökör, szamár lehel rája./ || Az a Jézusnak kályhája." A szálláskeresés érzelmi mélypontján ez az ének igazi telitalálat. Szívből éneklik, s mire a végére érnek, Mária megvigasztalódik, reménysugár fénylik az arcán.

A Csordapásztorok... kezdetű karácsonyi népének néhány sorának az eléneklésével véget is ér szálláskeresési jelenet, és kezdődik a tulajdonképpeni pásztorjáték. Az általános székely játékmenetnek megfelelően a második rész a Glóriával kezdődik, és ez az illyésmezei változatból sem maradhat el. A két angyal énekli: "- Dicsőség Istennek, békesség földi népeknek,/ Jóakaratú híveknek, kik Istenben örvendeznek." Elindulnak a pásztorokhoz és megérintik őket.
Katona szerepe szerint a királyi ház és a betlehemi mező színhelye között összekötő. Két lépéssel a királyi házból a mezőn terem, kardjával megböki az egyik alvó pásztort: "- Hallod-e te Morgondi, mit hirdet az angyal? Új királyunk született, aki elvesz tőlünk minden hű tiszteletet. Morgondi: - Hallom, hallom… Csak a bundámat ne igen ütögesd, mert úgy szól, mint egy rossz korondi fazék. Mintsem az álmaim vesztegessem, a fejem egy szép lány ölébe eresztem." Morgondi választ a házbeliek hangos kacagással kíséri. "Tudta ő, hogy legidősebb létére miért a középkorú pásztor szerepét választotta magának" - jegyezte meg Barabás László a beszámolójában, amelyet részletesen itt találtok.
A Katonának végül sikerül felköltenie az egymással élcelődő pásztorokat. A pásztorok énekelve indulnak és botjukat ütemesen a padlóhoz ütögetik. Újból egy ének hangzik el, és közben változik a színhely is. Az ének alatt tették meg az utat a mezőről a betlehemi jászolig. Körbeállják a betlehemet.

"Morgondi odahajol a betlehemhez és örvendezve, gyermeki hangon szólal meg: - Óh, édes kis Jézuskám, született messiás! Hoztam felségednek egy göndörszőrű báránykát. Vén Karácson meghatottan: - Óh, édes kis Jézuskám, született messiás! Hoztam felségednek egy kis sajtocskát. Jakab csengő hangon kiáltja: - Én csak szolgád vagyok,/ Semmit sem hozhatok,/ Mégis fölségednek,/ Hű szolgája vagyok."
Öröménekkel végződik a pásztorjáték: "Ne féljetek pásztorok, pásztorok,/ Örömet hírdetek,/ Mert ma néktek született,/ Ki megjövendöltetett./ Egy szűznek méhéből,/ Szűzen szűz véréből,/ Megváltó Istenünk,/ Állé-álleluja."

A pásztorok a szobában körbejárnak, botjukat az ének ritmusára a padlóhoz ütögetik. Ezután folytatólagosan éneklik az áldást és egészséget kívánó elköszönő éneket: "Nosza, nosza, jó gazda,/ Bocsáss minket utunkra./ Istennek áldása/ Szálljon a házadra./ Adjon Isten egészséget,/ Adjon Isten, adjon Isten egészséget!"
A Király búcsúzik és kér áldást a háziakra. Ez már nem a szálláskeresés gazdag és szívtelen Királyának hangja: "- Forog a világ a kerék talpával,/ Múlik sok számos esztendő,/ Sok számos ünnepével./ Áldja meg az Isten a házigazdát,/ Házigazdával együtt házi gazdasszonyát,/ Hogy vígan várhassák a kisded Jézuskát,/ Szent Józseffel együtt szép Szűz Máriát./ Mi elmegyünk, ittmaradtok,/ Isten áldása szálljon tireátok./"

Balra pedig Oltyán György, Gyuszi bácsi, aki a játékot megtanította.
"A játék után megvendégelik a betlehemezőket. Nem fogadnak el adományt, csak enni és innivalót. Leültetik, pálinkával, kaláccsal, tésztával kínálják őket. S ha már fényképész is kéznél, lefényképeztetik magukat a betlehem körül. A pásztorok leveszik álarcukat, úgyis belemelegedtek. Az asztalnál Gyuszi bácsi pohárköszöntőt mond: - Adjon Isten ezt is, azt is. De inkább (a pohárra néz) ezt, mint azt!"
"Míg a szereplők és a háziak poharazgatnak, Móga Bélával, az iménti betlehemi királlyal arról beszélgetünk, hogyan állt össze az idei csapat. Azt mondja, szinte az ő 'családi vállalkozása'. Két leánya, Vera és Mónika a két Angyal, fia, ifj. Móga Béla a fiatal Pásztor, felesége, Móga Béláné Csalóka Elvira a „kellékes és öltöztető”. A Kirilla-fiúk, Dénes és Gyula (Vén Karácson és Szent József) szintén rokonok, és szomszédok. Györgyi Márton (a Katona) komájuk és szomszédjuk, Szekeres József (a Bekérező) ugyancsak barát, együtt szoktak futballozni. Kis Zsuzsa (Mária) Móga Vera osztálytársa, ő hívta a betlehemező csapatba. Tavaly Szent Józsefet és az egyik Angyalt egy másik családból az apa és leánya alakította. Ők az idén elmaradtak" - írja Barabás László, aki nem sokkal később azt is elárulja, hogy miért pont ehhez a nagy családhoz kapcsolódott Oltyán György.

"Későn, alig valamivel eljövetelünk előtt tudtam meg a titkot, amit Oltyán György citerázás közben árult el fiatalabb zenésztársának, Móga Bélának. 'Te az én fiam vagy, most már megmondhatom, úgyis tudja az egész falu'. A jószerével írástudatlan Gyuszi bácsi saját fiával, unokáival és rokonságával elevenítette fel a betlehemes játékot. Legértékesebb apai örökségként testálta reájuk."