Szeretkezés helyett EDDA koncert: ilyen volt az együttes első fellépése Kolozsváron

Közel 31 évvel ezelőtt, 1990 októberének végén és novemberének elején turnézott először az EDDA Erdélyben. A Beatrice és a Bikini mellett akkor épp ők számítottak a legmenőbb magyarországi rockzenekarnak, akinek a fellépése - fesztiválok és rendszeres koncertturnék hiányában - mindenképp eseményszámba ment szerte Erdélyben. A kolozsvári fellépésűeket fogjuk most feleleveníteni.

"Zűrzavaros és eufórikus"

- így jellemezi röviden a rendszerváltás utáni időszak koncertjeit Zilahi Csaba, a Kolozsvári Rádió műsorvezetője, aki rajongóként maga is több ilyen eseményen vett részt akkoriban. Zűrzavaros, mert még nem volt egyáltalán kialakulva a koncertszervezés, nem voltak szervezőirodák, és így teljesen esetleges volt az együttesek fellépése egy-egy városban, ugyanakkor eufórikus is, mert kilenc évnyi szünet után állhattak újra az erdélyi színpadokra a magyarországi zenekarok.

A rendszerváltás után szinte rögtön elkezdődött a magyarországi zenekarok fellépésének szervezése, először még inkább segélykoncerteket szerveztek. Emlékezetes a Hobo Blues Band aradi, míg a Bikini temesvári fellépése. Kolozsváron először a Pop-Rock szuperkoncert sorozat keretében léptek fel a magyarországi sztárok, néhány dal erejéig az R-Go, a Step, a BUMM, Homonyik, az Első Emelet, a 100 Folk Celsius, az Ámen, Szűcs Judit, a Hobo Blues Band, a Swetter, a Csutka, Delhusa Gjon, a Plexi és Frutti, Lerch István, a Varga Miklós Band és Maria de Jesus szórakoztatta a közönséget. Annak ellenére is, hogy a technikai problémák miatt Szikora Robi három dalán és a Hobo Blues Band fellépésén kívül gyakorlatilag az egész koncert play-backről, vagyis magnóról szólt. „1990 március 3-át a kolozsvári rock-zene rajongók sosem fogják elfelejteni. Számukra ez volt a feltámadás napja, a Nagy Kezdet” - írt a fellépésről a Szabadság 1990. március 6-i számában Zilahi, aki több, mint 30 év távlatából így emlékezett most vissza arra az időszakra.

"Akkor az egyetlen igazi zenekar a Hobo Blues Band volt, amelynek tagjai külön mikróbusszal jöttek, és természetesen élőben játszottak. Ők voltak az elsők Kolozsváron, akik a 89-es forradalom után rockzenekarként színpadra léptek. Ha jól emlékszem még azon a nyáron volt egy Ossian-koncert is mindenféle hírverés nélkül, ezért félig sem telt meg a sportcsarnok. Akkor még nem voltak fesztiválok, de nyáron akkor is mindenki ment, amerre tudott. És nem is volt rendesen meghirdetve. Homonyik Sándor és Delhusa Gjon utána külön is felléptek, de akkor már nem telt meg a sportcsarnok. Volt egy olyan érzésem, hogy vannak magyarországi zenekarok, akik otthon már annyira nem népszerűek, és arra gondolnak, ha Erdélybe jönnek, ahol sokáig nem léphettek fel a magyarországi előadók, akkor tárt karokkal fogadják már őket" - magyarázta.

Az újra csúcson lévő Edda fellépése viszont régóta várt koncert volt, hiszen akkor ők már nagyon ismertek voltak Erdélyben. Az 1974-ben Miskolcon alakult banda 1979-ben koncertezik először Budapesten, majd egy évre rá, 1980-ban jelent meg az Edda Művek első nagylemeze, viszont 1981-től magyarországi zenekarok már nem koncertezhetnek Erdélyben, tehát az első nagy korszakukban nem juthattak el a határon túlra.

"A lemezeik átjutottak Magyarországról a határon, itt pedig aztán sokszorosítottuk, felvettük őket kazettára. A házibulikon is rendszeresen forogtak a magyarországi lemezek, az Edda Művek lemezei is. Egyszer lement az A oldala, majd megfordítottuk, és lement a B oldala is. Így buliztunk. Nagyon ismertek voltak akkor ők már nálunk. Mivel sokáig teljesen elérhetetlennek tűntek, amikor 1990-ben először jöttek ide, egészen hihetetlen rajongás vették körül őket. Magyarországon ilyet már nem tapasztaltak, hiszen ott természetes volt, hogy évente kétszer, háromszor turnéznak. A Beatrice első kolozsvári koncertjén volt még akkora hatalmas buli, mint az Edda fellépésén. Ez a népszerűség még kitartott egy ideig, mert ez egy olyan időszak volt, amikor nem voltak fesztiválok, városnapok. Nem az volt, hogy Kolozsvár főtéren játszik Hobo, és gondolkodunk azon, hogy menjünk vagy ne menjünk, vagy csak azért megyünk, hogy találkozzunk a haverokkal. Teljesen más súlya volt akkor egy magyarországi zenekar erdélyi koncertjének" - magyarázta Zilahi.

A kor viszonyait jól mutatja, hogy a korszak másik népszerű magyar rockzenekara, a Bikini viszont nem lépett fel Kolozsváron, vagyis nem tudott fellépni. "A koncertszervezés nagyon kezdetleges volt. Előfordult, hogy a magyarországi koncertszervezők nem kaptak egy helyi embert, aki felvállalta volna itt az ügyek intézését, a plakátolást, a szállásfoglalást, a szerződéseket a helyszínekkel, minden ilyesmit. A Bikini kolozsvári koncertje 1990 őszén tudom, hogy ezért maradt el. Előfordult, hogy egy városban, ahol nem kaptak egy helyi segítséget, egyszerűen kihagyták" - magyarázta a rádiós szakember, aki maga is Zilahig utazott egy Bikini-koncertért 1990 őszén.

Az Edda kolozsvári fellépése sem volt teljesen zökkenőmentes,

először el kellett halasztani, aztán 1990. november 3-án a Szabadság arról számolt be, hogy mégis lesz koncert. "Hurrá! És mégis itt az EDDA! November 6-án, kedden 18 órakor a Sportpalotában tartják elmaradt koncertjüket. A megváltott jegyek érvényesek. A MADISZ-nál még kaphatók jegyek!" - írták a rövid hirdetésben. A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) közreműködésével szervezték leginkább a magyarországi előadók koncertjeit. Az Edda 1990-es turnéjának is ők voltak a helyi szervezői. Az újságcikkek alapján részben felidézhetjük a turné helyszíneit, október 30-án Székelyudvarhelyen léptek fel, november 2-án pedig már Sepsiszentgyörgyön koncerteztek. November 4-re és 5-re Marosvásárhelyen két fellépést is szerveztek, az elsőt meg is tartották annak rendje s módja szerint, de másodikat már mondvacsinált indokkal betiltották a hatóságok. A Cuvântul liber cikke alapján arra lehet következtetni, hogy inkább az nem tetszett a hatóságoknak, hogy a koncert után a Sportcsarnoktól a Kövesdombig vonultak a koncert résztvevői, és közben olyanokat skandáltak, hogy Talpra magyar!, Éljen Magyarország! vagy Erdély magyar!. Ne feledjük, hogy a fekete március eseményei után alig több, mint fél évvel vagyunk.

"Testvérem, nem szégyenlem be­vallani, hogy a koncerten, az ab­szolút telt ház és a velőt rezgető hangerő keveredésében majdnem elbőgtem magam. Lehet, hogy egy kicsit gyengék az idegeim, s a pia sem tesz jót nekik. De honnan le­gyen jó idegrendszere az ember­nek? Mikor még kedd reggel is az a hír járta, hogy nem lesz koncert. Letiltották" - írta egy l.a. monogramú rajongó a november 9-i Szabadságban.

És most következzenek Csomafáy Ferenc fotói a koncertről, az ő munkásságát egy korábbi anyagunkban már bemutattuk. Az Azopan Fotóarchívum megállapodott a fotós életművének a digitalizálásáról és gondozásáról. Ez a cikk előreláthatólag csak az első, ami a Csomafáy-képekre épít.

szerkesztette: Gál László

"És mégis, Kolozsváron is meg­szólalt az Edda. Illetve feldübörgött. Hihetetlenül telt ház. Csak zsaruból legalább egy század. A rendőrkatonák az Edda ritmusára lóbálták a gumibotot. Ha nem vol­tál ott, bánhatod egy életen át, vagy legalábbis a legközelebbi Edda-koncertig" - írta a korábban már idézett lelkes rajongó. És tényleg telt ház volt, erre szokták azt mondani, hogy még a csillárról is lógtak.

A képek készítője, Csomafáy Ferenc már nem volt ennyire lelkes, a Romániai Magyar Szó november 23-i lapszámában Fáradt EDDA címmel közölt néhány fotót és egy rövid szöveget a koncertről. "A Kolozsvárra érkező magyarországi EDDA együttesnek nagyobb volt a füstje, minta a tüze. Gondolom, nem volt teljesen véletlen az előadás elején a színpadról terjesztett füstgomolyag se. A sportcsarnokot zsúfolásig megtöltő fiatalok felajzott kedvvel vártak az előadást. Az idő teltével azonban lanyhult a lelkesedés, mert az EDDA nem volt az igazi. Szórakozásra, jó muzsikára kiéhezett ifjúságunk jobbat, nívósabb műsort várt. Mert hát elment a százlej, s cserébe kaptak egy fáradt, elavult előadást. Ennyi pénzért ilyen kevés?" - írta a szerző, aki egyébként ezt a képet is közölte a lapban.

Zilahi szerint ugyanakkor nem volt ennyire szörnyű, mint ahogyan a Romániai Magyar Szóban lefestették. Szerinte a szerző magát a rockzenét szerette volna elítélni az Edda által.

A beszámolók szerint rengeteg vásárhelyi jött el Kolozsvárra, ahol a tervezett november 5-i koncertre megváltott jegyekkel is beengedték őket. "És nem volt semmi botrány, pedig egy ekkora esemény kapcsán ez várható lenne. Szólt az Edda. Kölyke voltunk. Emléke fogva tart" - írta a lelkes rajongó.

Nem volt mindenki ennyire lelkes a koncert kapcsán, a Szabadság november 10-i lapszámában elég szigorú kritikát kapott a koncert, a következőkben ebből is fogunk idézni. Előtte viszont érdemes néhány dolgot tisztázni. A zenekar ismerői között sokan vannak a mai napig is, akik azt mondják, az 1978-1983 közötti, úgynevezett "bakancsos" Edda Művek volt az igazi, az 1985-ben újra alakult együttes csak annak egy utánzata. A Szabadságban megjelent kritika is ebben a szellemben fogant leginkább.

És akkor itt az idő, hogy egy kicsit beszéljünk a tagokról. Amikor 1990 őszén Kolozsváron fellépét az együttes már sokadik formációban játszottak, a korábban említett bakancsos Eddából gyakorlatilag csak Pataky Attila, az énekes maradt. Az 1978-1982 közötti időszakban Pataky Attilán kívül még Slamovits István (gitár, ének), Zselencz László (basszusgitár), Barta Alfonz (billentyűs hangszerek) és Csapó György (dob, ütőhangszerek) alkotta az Edda Műveket. A kolozsvári koncert idején Pataky Attila (ének), Alapi István (gitár), Pethő Gábor (basszusgitár), Gömöry Zsolt (billentyűs hangszerek) és Donászy Tibor (dob, ütőhangszerek) volt a zenekar alapfelállása.

"Mások voltak a tagok, és más volt a zenei világ, érezték, hogy nem működik a korábbi irány, és ők is modernebb hangzásra tértek át" - kommentált Zilahi, aki manapság is a rádió rockzenei műsorának az állandó szerkesztője, tehát jártas a témában.

"Miután tekintélyét megőrzendő kellőképpen váratott magára fellépett egy rockegyüttes, mely magát Eddának nevezte. A közönség átlagéletkora nem érte el a huszat, talán ezért történt, hogy a többség nem vette észre: szem­fényvesztés az egész koncert" - kezdődött a beszámoló, amely mapanság már teljesen szokatlan keménységgel kritizálja a fellépő zenekart, és Ferenczy Judit hasonló szellemben folytatja. Tőle fogunk idézni.

"Óriási rendőrtömeget mozgó­sítottak: úgy látszik, nosztalgiáz­tak egy kicsit, emlékezve a régi szép időkre, mikor még egy kon­cert jó alkalom volt gumibottal verni a fiatalokat."

"Nem tudom, honnan veszi a bá­torságot ez a zenekar, hogy ma­gát Eddaként kínálja — a szó ke­reskedelmi értelmében —, mikor a fülrepesztő hangerő, hamis érzel­mi kitörések és nagy népszerűség mögött nincs semmi."

"Ez az Edda habozás nélkül behódolt az új idők hívó szavának."

"Azt a kétféle zenét, amit az Edda fénykorában, illetve most produkál, nem egy anya szülte. Az Edda hűtlen lett önmagához; saját epigonja, rossz utánzója, hogy­ne mondjam: karikatúrája."

"Az Edda szemérmetlenül kihasználja azt, ami múltjáról az emberek em­lékezetében megmaradt. Mi több, pontosan tudja, hogy mikor kell bedobni a régi számokat — azokat is csak félig eljátszva —, nehogy a közönség kicsússzék a kezéből, miközben olcsó fogásokkal, ripacskodással teszi „élvezetessé" szűk két óráig tartó koncertjét."

"A „mindent itt hagyok,/ mit Miskolc adhatott" szövegben a Miskolc ne­vet Kolozsvárral helyettesíti, mert csak így tudja fenntartani azt a látszatot, hogy ez a dal még a kö­zönséghez szól."

"A tizenéves közönség érthetően bedőlt a bűvészet (és nem művészet)-nek: nincs viszonyítási alapja. Bár kívülről fújja az Edda régi számait is, már nem érzi a korhangulatot, melyben születtek."

"A most hallott improvizációkban néha a régiekhez megtévesztésig hasonló akkordok, dallamfoszlányok, csendültek föl, de egészében véve sekélyes utánérzésnek lehet­tünk tanúi. A közönség tombol, de a hallgatóság—zenekar összjáték szánalmas együtt-rikoltozással silá­nyul. Valaki frappánsan megjegy­zi: ez a koncert olyan volt, mint szeretkezés helyett az önkielégítés."

"A „Szevasztok!" felkiáltással ki­vonuló zenekar után hiába skan­dáljuk: „Vissza! Vissza!" Eddáék még bejönnek, párszor, de azt a ré­gi hangulatot már nem tudják visszahozni, a hajdani élményt már nem képesek nyújtani. Béke poraikra!" - temette az "igazi" Eddát a szigorú kritikus, de az Edda 30 évvel később is él és virul.

Legutóbb épp a csíkszentsimoni Tiltott fesztiválon léptek fel szombaton, arról, hogy igazi Eddát vagy annak csak egy gyenge utánzatát láthatta a közönség, mondják meg azok, akik részt vettek.