A belvárosban és a Fellegváron elszórva egész héten mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelőt, az alternatív rocktól a rap műfaján át egészen az elektronikus zenéig. Mi kedd este tettünk egy kört a központi helyszíneknél, hogy megmutassuk, milyen az Electric Castle, ha nem a Bánffy rezidencián szervezik.
Az Electric különlegességét mindig az adta, hogy a nagyvároson kívül, a Bánffy-kastély közelében egészen esztétikus milliőbe hívta a fesztiválozókat. Ami ott történt, az ott is maradt, és mindig is sokakat vonzott ez az elkülönülés.
Mikor megtudtam hogy a fesztivál második része a városban folytatódik, picit tartottam attól, hogy ezzel elveszíti ezt a védjegyét: annyi minden más történik a belvárosban, hogy végül az Electric Castle is csak egy lesz a sok közül.
De amint körbenéztem a helyszíneken, úgy éreztem, hogy ide is sikerült elhozniuk, amit legegyszerűbben az EC "fancy" stílusnak nevezhetek: egyszerűen azért, mert az apró részletek is nagyon ki vannak találva. A helyszínek közötti sétát például úgy dobják fel, hogy a BBTE főépülete melletti parkolóban kialakítottak egy részt, ahol hang és fényjátékkal ámítanak el. De ugyanezt tették a Farkas utcai Akadémiai Könyvtár épületével is, amely robusztus stílusával annyira kilóg a környezetéből, hogy az ember máskor inkább kerüli a tekintetével. Most még azt is jó volt nézni.
Fotó és szöveg: Kádár Kata
A Bánffy-palotánál kezdem a túrát.
A palota udvarát most indie zene tölti ki, épp a Persona zenekart csíptem el. Csütörtökön egyébként itt fog fellépni a sepsiszentgyörgyi Szempöl is.
Nincs nagy tömeg, valószínű a késő esti órákban azért többen térnek ide be.
Nem időztem sokat, mentem is tovább a főtéri helyszínre, ahol elsőként azt látom, hogy hatalmas embertömeg veszi körül a kordonokat, sokan inkább onnan élvezik a koncerteket (és hát miért ne tennék). Annyian vannak, hogy a járda szegélyén kell egyensúlyoznom, hogy valahogy a bejárathoz érjek.
Az egész rendezvény alatt csak a Főtérnél kérték a személyit és az oltási igazolást (legalábbis csak itt láttam), lévén, hogy ez az a helyszín, ahol a legtöbben megfordulnak. Tőlem már nem kérték, mert valószínű sajtósként olyan karkötőt kaptam, ami ezt jelzi. Az igazság az, hogy a mai napig nem sikerült kiderítenem, pontosan milyen karkötő vagy jelzés mutatja, hogy ki beoltott és ki nem. Úgy érzem, hogy ezt a részét picit lazán vették a szervezők, így nem csodálom, hogy Bonchidánál kisebb botrány tört ki, mert két fertőzött is bemehetett a fesztiválra.
Ezt még a kordonon kívülről fotóztam, féltem, hogy amíg beérek, lemaradok a pillanatról.
Láttam már nagyobb tömeget a Főtéren, de azért most is szép számban eljöttek a rajongók. Nagyon jó a hangulat, Zdob și Zdub tudja, mit kell hozni.
Ha valaki mégis ülve szeretné végighallgatni a koncerteket, akkor nem kell aggódnia, egy jókora lelátót építettek a szervezők, melynek a tetején egy VIP-szerű kilátó is van, ott természetesen lehet fényképezdeni és pózolni.
Mátyás király bírja a strapát, ő már hozzászokott a bulikához.
Ez már késő esti kép. A színpadon Asaf Avidan, az idei Electric Castle egyik legnagyobb fellépője. Egészen látványos a színpad felépítése, az énekes kiemelése, a fények és úgy az egész kompozíció... mint ahogy azt már a korábbi kiadásoknál, a bonchidai nagyszínpadnál is megszokhattuk.
Asaf Avidan egyébként szerdán is fellép, de talán érdemes még behallgatózni az Alternosfera, a Subcarpați és Aurora koncertjeire is.
Ahogy az Egyetem utca felé veszem az irányt, a távolból látom, hogy valami új építmény van a parkoló helyén. Egy összművészeti installációként szolgáló hangulatelem, ahol a fény és a zenei kölcsönhatások sok érdeklődőt oda vonzanak.
Onnan már rögtön be is lehet menni a BBTE főépületének az udvarára. Bolyaiék picit megszeppenve, csendben figyelik a fesztiválozókat.
Ez a látvány fogad, ahogy a belső udvarhoz érek. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól szól ott a zene. A színpadon épp Bruja, de pár órával korábban itt lépett fel a Funkorporation és itt lesz többek között a Grimus koncertje is.
Alapjáraton nincsenek sokan, de az ováció ebben a zárt térben még nagyobbnak hat. A két rapper kiadta, amit ki kellett adni, valószínű Daniel David rektor úrék pironkodnának, ha hallanák, hogy mi megy épp a főépület színpadán.
Ahogy kilépek az épületből, egyből a Farkas utca felé veszem az irányt. Már az elején látom, hogy a bonchidai Food Court, úgy ahogy volt, átköltözött a főépület elé. Az asztalok ízlésesen, zöld növényzettel vannak borítva, egészen természetközeli a hangulat. Közben két DJ nyomja a laza ritmusokat, ha valaki két harapás között egyet-kettőt lépkedne.
Samuil Micu, Gheorghe Șincai és Petru Maior sem unatkoznak.
Alapjáraton ilyen az utca hangulata, ami kissé hasonlít a Mátyás király szülőházánál is alkalmazott hangulatfényekhez. Nincs túl sok bódé, nincsenek széthajított sörös poharak és mustármaradékos karton tányérok, meg égett miccsfüst, itt inkább különlegesebb étkeket lehet vásárolni. Vannak kimondottan vegán bódék és olyanok, amelyek csak nyalánkságokat kínálnak.
Erről már a felvezetőben is írtam. Káprázatos fényjátékkal dobták fel ezt az épületet, hozzá illő zenével.
Itt vagyok most már a Farkas utca végén, ahol Emil Racoviță szigorú tekintetével találkozom. Valószínűleg azon fanyalog, hogy az emberek hosszú sorban állnak egy kozmetikai cég sátra előtt, valamilyen ingyen termék reményében.
Ahogy jobbra fordulok, máris a Református Kollégiumhoz érek. Hirtelen meglep az ISTEN HOZOTT felirat.
Az iskola a kisebb koncertek helyszíne, ahol fellépett többek között az Am Fost La Munte Și Mi-a Plăcut, de lesz Balkan Taksim, Yin Yin és Satellites.
Bár ottjártamkor épp nem volt semmi zene és történés, azért mégiscsak elámultam: a belső udvarban minden ablakot fehér pongyolával terítettek le, ami nagyon hangulatossá tette a helyszínt. Egyszerű és nagyszerű megoldás.
Itt véget is ért a séta, néhány helyszín kimaradt, de azért remélem, élveztétek a rövid bemutatót. Ezennel búcsúzok. Kata's out.
