Leginkább a kenyérosztásról ismerik őket, de mi mindennel foglalkoznak a ferencesek Kolozsváron?

"A ferences renddel kapcsolatosan azt szoktuk mondani, hogy mi mindenevők vagyunk. A katolikus egyházon belül sok olyan szerzetesrend van, ami konkrét céllal létesült. A piaristák az oktatást, a tanítást vállalták, a jezsuiták pedig főleg a tudomány művelését, míg a domonkosok a prédikálást. Ferences szempontból nem tudunk meghatározni egy ilyen konkrét tevékenységet. Szent Ferenc a regulánkban úgy határozta meg, hogy a testvérek éljék Jézus Krisztus szent evangéliumát. A ferencesek az elmúlt 800 évben mindenhol az evangélium szerint próbáltak élni és az adott hely kihívásaira válaszolni. Emiatt manapság is nagyon széles a tevékenységeinket felsoroló paletta" - magyarázza Szabolcs testvér, aki a kolozsvári ferences közösség egyik tagja. Ő az 1990-es évek elején csíki egyetemistaként Kolozsváron találkozott egy olyan ferencesek által működtetett ifjúsági csoporttal, ami végül abba az irányba terelte, hogy a műszaki tanulmányait megszakítva inkább a szerzetesi hivatást válassza, mert úgy érezte, hogy ez lenne az útja, amelyben emberileg kiteljesedhet és másokat szolgálhat.

Jelenleg Romániában Brassóban, Esztelneken, Csíksomlyón, Gyergyószárhegyen, Székelyudvarhelyen, Désen, Kolozsváron, Kaplonyban, Szászsebesen és Déván vannak ferences testvérek (illetve ketten a provinciából Detroitban szolgálnak), tehát összesen tizenegy helyen vannak aktívan jelen. Fénykorukban sokkal több településen volt klastromuk, például Fogarason, Nagyszebenben, Medgyesen, Kőhalomban vagy Torockószentgyörgyön, de manapság az ottani templomokat már egyházmegyés papok látják el. A ferences rend egyházjogi szempontból egyébként nem az egyházmegyéhez tartozik, hanem teljesen önálló, de az állami megközelítésben - mivel Romániában az ortodox minta érvényesül -, a szerzetesség alá van rendelve a püspökségnek. Ahogyan a történelem viszontagságai sem úgy alakították, hogy a rend teljesen vagyontalan lenne.

"A monarchia területén az épületek egy része rendi tulajdonba került. Ez valóban nehezen egyeztethető össze a szent ferenci regulával, de ha a mai tulajdoni papírokat nézzük, akkor a kolostor a rend nevén van" - magyarázza Szabolcs testvér.

A ferencesrendi szerzetesek fogadalmának első része a Jóisten gondviselő és meghívó szeretetére vonatkozik, utána van egy utalás a rend történelmi jóváhagyására, hogy a III. Honoriusz pápa által jóváhagyott regulának a megtartására teszik le a fogadalmat. Ebben benne van, hogy egy éven vagy egész életen keresztül (erre a különbségre a későbbiekben még kitérünk) tisztaságban, engedelmességben és tulajdon nélkül élnek.

"Ez a három klasszikus fogadalom, amely szerepel benne. A tisztaság a cölibátusra vonatkozik, és az engedelmesség pedig egyértelmű. A tulajdon nélkül már sajátosabb, ezt szoktuk szegénységi fogadalomnak nevezni, bár alapvetően Szent Ferencnek sem az volt a célja, hogy ez szegénység legyen, hanem inkább a tulajdonhoz való viszonyulásra vonatkozik, hogy nem ragaszkodunk hozzá. Szent Ferencnek ez fontos meglátása, hogy valaki szegényként is lehet ragaszkodó, mégpedig úgy, hogy nem képes elengedni dolgokat, és gazdagként is ragaszkodhat ahhoz, amije van. Sine proprio. A saját nélkül. Ami a rendelkezésünkre áll, azt nem saját magam céljára használom fel" - magyarázta Szabolcs testvér.

közreműködött: Gál László

Kolozsvár szívében vagyunk. Egyes feltételezések szerint már a római korban is pogány szentély állt a mai kolostor és templom helyén, majd erre építették rá a város első keresztény templomát, amit a tatárjárás súlyosan érintett: teljesen elpusztult. Az 1200-as évek második felében ezért egy román stílusú templomot emeltek a helyén, ami eleinte még plébániatemplomként működött, majd 1400-as évek első felében a domonkosrendi szerzetesek kapják meg, akik a század közepén egy gótikus stílusú templom és kolostor építésébe kezdenek.

"A gótikus templomnak ma is láthatók az elemei. Amikor a domonkosok Kolozsvárra érkeztek, már épült a főtéri Szent Mihály templom, így az itteni templomot a domonkosok kapták meg. Az általuk emelt templom méretei már nagyjából megegyeztek a maiéval, illetve a kolostor épületének bizonyos részei manapság is épen megvannak" - elevenítette fel Szabolcs testvér a hely történetét.

A reformáció idején a domonkosokat elűzték a városból, a templomot és a kolostort az idők folyamán különböző protestáns felekezetek kapták meg. Volt olyan időszak, amikor a templomot a reformátusok használták, míg a kolostorban az unitáriusok működtettek iskolát. A katolikus megújhodás egyik lépéseként, az 1600-as évek végén I. Lipót császár visszaadja az épületeket a katolikusoknak. Előbb a jezsuiták kapják meg az akkor már elég leromlott állapotban lévő templomot és kolostort, majd miután felépítik a sajátjukat és kiköltöznek belőle, a ferencesek tulajdonába kerül. Lényegében tehát az 1720-as évek óta a ferencesrendi szerzeteseké a kolostor és a templom.

"A jezsuiták nem nagyon foglalkoztak a felújításával. Elkezdték építeni a manapság piaristaként ismert templomot a barokk szabályai és arányai szerint, illetve az új rendházukat. Az 1720-as évekre már annyira elkészült, hogy átköltözhettek oda, és az üresen maradt épületek a visszatérő ferencesekhez kerül a Statustól, illetve a várostól. Azért visszatérő, mert már korábban is volt ferences jelenlét a városban. A mai Farkas utcai református templom eredetileg még ferencesnek épült, valamikor még egy kolostor is állt mellette. A szerzeteseket elűzték, később a kolostor is az enyészet áldozata lett.

Szóval a ferencesek egy elhanyagolt állapotú templomot kapnak: a feljegyzések arról szólnak, hogy még a templom boltozata is beomlott az érkezésükre. Ők kezdik meg a felújítását és az átépítését. A falak megmaradtak a gótikus templomfalak, viszont belülről teljesen barokk stílusban rendezték át. A gótikus templom valamennyivel magasabb is volt a mostaninál. A padláson még látszódnak a gótikus oszlopfők, körülbelül 3-4 méterrel lehetett magasabban, mint a mostani boltozat. Akkor a kolostort is jelentősen átépítettek, toldtak is hozzá. Az 1900-as évek legelején volt még egy nagy felújítása és átalakítása az épületegyüttesnek, amikor bizonyos részeket próbáltak gótikussá visszaállítani" - magyarázta.

A templom és kolostor épületében azóta nem történtek jelentős változások, nem úgy a ferencesek erdélyi történetében, amelyet jelentősen megtépázott az elmúlt század.

"A 20. század elején még pezsgő élet volt itt. A kolostorban működött a Szent Bonaventura-nyomda, amely a korabeli erdélyi magyar, katolikus sajtó fellegvárának számított. Rengeteg könyvet és folyóiratot adtak itt ki. Ezt törte derékba az 1948-as államosítás, amikor az épület egy részét elvették, az itt lévő könyvtárat és levéltárat elkobozták. A rendet is megpróbálták felszámolni 1949-ben, de ez nem sikerült teljesen.

1950-ben aztán az Erdélyben lévő összes ferencest összegyűjtötték a máriaradnai kolostorunkba. Körülbelül 120 testvérünket irányították oda. Az volt a rendszer elképzelése, hogy nem tudnak majd ott ennyien bezárva meglenni és felszámolják önmagukat. Kilenc hónapig tartották ott a szerzeteseket, de a terv nem jött be. A következő próbálkozás az volt, hogy ezt a nagy közösséget szétosztották három kisebbre: Körösbányára, Désre és Esztelnekre. Ezeken a településeken is volt korábban kolostorunk. Ott élhettek, de nem hagyhatták el az épületeket, nem vehettek fel új tagokat. Ekkor már a terv az volt, hogy majd lassan kihalnak maguktól a ferencesek.

Végül annyiban változott meg a helyzet, hogy 1951-ben már megengedték, hogy néhány korábbi ferences helyre visszatérhetett 1-2 szerzetes a templomi szolgálat ellátására. Így Kolozsvárra is visszakerült két testvér. Ilyen módon folyamatos volt a ferences jelenléte Kolozsváron, de nem hordhatták a habitust, az életterüket pedig leszűkítették. Csak a templomban misézhettek, de kifelé nem voltak láthatók. Többek között Ervin atya volt itt, aki elég nagy név volt a ferencesek között, majd Albert atya élt itt elég sokáig, utána pedig a rendszerváltáskor Leonárd atya" - magyarázza történetüket.

A főoltárt a templommal együtt a Havas Boldogasszony tiszteletére emelték. A Havas Boldogasszonyt ábrázoló képet Ettinger Mária szebeni lakos rendelte 1730-ban egy brassói mestertől, kifejezetten a kolozsvári ferences templom főoltárának.

A képen Szabolcs testvér, miközben a történetükről mesél

Jelenleg Szabolcs testvéren kívül összesen hat tagja van hivatalosan a kolozsvári ferences közösségnek, de gyakorlatilag csak négyen tartózkodnak stabilan Kolozsváron.

"Egy testvérünk, Pál atya a közösséghez tartozik, de többnyire Marosvásárhelyen van. Ott egy árva gyerekekkel foglalkozó intézményt működtet. Mátyás testvér már második éve a Szentföldön, Jeruzsálemben teljesít szolgálatot, tehát ott segít, de papíron a mi közösségünkhöz tartozik. A rendtartományunk mostani vezetője, Erik testvér elviekben szintén nálunk szerepel, de őt feladatai mindenfelé elszólítják. Talán épp itt van a legkevesebbet.

Négyen vagyunk stabilan Kolozsváron. Károly testvér a templom ügyeit igazgatja és lelkipásztori tevékenységet tölt be. Tibor testvér feladata az ifjúsággal való foglalkozás, illetve a külsős missziós tevékenységek. Van egy testvérünk, Imre testvér, aki még tanul, illetve a sekrestye és a ház körüli feladatokkal foglalkozik, illetve vagyok én, aki az egyetemen tanítok és emellett a ház ügyeivel foglalkozom. Többek között a javításokkal való foglalkozás a főbb tevékenységi területem" - mutatta be a közösségüket, amelynek tagjait a későbbiekben még látni fogjuk.

Nyilván mindenkit különböző tényezők befolyásolnak abban, hogy a szerzetesi életformát válassza. Mindenkinek megvan a maga belső útja. A külső folyamat, ami során valakiből szerzetes lesz, hasonló. Szabolcs testvér elmondása szerint az első lépés az ismerkedés, a programjaikon való részvétel.

"Az érdeklődő is próbál valamit meglátni a ferencesek életéből, és egy kicsit mi is megnézzük, hogy mennyire alkalmas a közösségi életre. Ezt követi az egyéves jelöltségi időszaka, aminek a végén van az úgynevezett beöltözés, amikor megkapja a szerzetesi ruhát. Ezzel kezdődik el a szintén egy évig tartó noviciátus. Ezt a magyarországi rendtartománnyal közösen Szécsényben végzik. Ez egy bevezető, egy lelki gyakorlatokkal teli, imádságos év, amiben megkapják az alap ferences képzést. Ennek végén teszi le az érintett az első vagy egyszerű fogadalmat, ami egy évre szól, és meg kell újítani. Akik papok lesznek, azoknak ezután következik a 6-7 éves teológiai képzés, amit egyszer megszakítanak, hogy egy plébánián vagy a rend egy szociális intézményében gyakorlatibb dolgokkal foglalkozzanak.

Az egyszerű fogadalom után minimum három évvel lehet letenni az örökfogadalmat, de az akár 6 évig is elhúzódhat. Attól függően, hogy az érintett kéri ezt, vagy a közösség alkalmasnak látja az örök fogadalom letételére. Ilyenkor vagy hosszabbítja az egyszerű fogadalmát, vagy éppen hogy azt mondja, nem újít, és felhagy azzal, hogy szerzetes legyen. A jelöltség, a noviciátus és az egyszerű fogadalom igazából az ismerkedésnek a folyamatos időszaka, ebben elég nagy a lemorzsolódás. A fogadalom szövege lényegében ugyanaz, mind az örök fogadalom, mind az egyszerű fogadalom esetében, csak nem azt mondja, hogy egész életemen át, hanem azt, hogy egy éven át" - magyarázta azt, hogy miként lesz valakiből ferencesrendi szerzetes. A korda lelógó szárán levő három csomó is a szerzetesek hármas fogadalmát jelképezi.

Az államosítás után a kolostor épületében zeneiskola működött, de ahogyan Szabolcs testvér megjegyzi, a telekönyvben végig a rend szerepelt tulajdonosként, nem módosították, ezért a rendszerváltás után talán egy kicsit könnyebb volt visszakapni. "A hatalom valószínűleg elfelejtette abban az időben a változtatásokat bevezetni" - mondja. Végül 2011-ben költözött ki a zeneiskola az épületből.

A felújítási munkálatok előkészítése akkor kezdődhetett el, amikor a rend visszakapta az A kategóriás műemléknek számító épületegyüttest.

"Régészeti ásatásokkal, falkutatásokkal, mindenféle felméréssel kezdődött a tervek elkészítése és a szükséges engedélyek beszerzése. Amikor már annyira előrehaladtunk, hogy látszott, meg fogjuk kapni az építkezési engedélyt, elkezdtük a nagyon sürgős beavatkozásokat, például az első emelet magasságában, a falból kinövő fának az eltávolítását. Akkor kezdődött el nagyobb lendülettel a felújítás, amikor az építkezési engedélyt megkaptuk. Ennek első része a kollégium, illetve a szerzetesek lakrészének felújítása volt. Utána - az utóbbi három évnek a projektje - a tető rendbetétele következett. Addig nem is nagyon akartunk mással foglalkozni, ameddig azt nem sikerül teljesen felújítani. Most ott tartunk, hogy az utolsó szakasz, az északkeleti sarok van hátra ebből. Az egy barokk hozzátoldás, elég rossz állapotban, ezért gyakorlatilag le kell bontani a tetőszerkezetet, és újra kell építeni az egészet. Elég nagy falat, de reméljük, tavasszal neki tudunk futni" - meséli a felújítás jelenlegi állásáról.

Közben a belső felújításokban is történtek lépések. "Ennek egyik momentuma a díszterem felújítása. A díszterem fontos része az épületnek, a tető után ezeknek a művészettörténetileg értékes részeknek a felújítása következett volna amúgy is" - teszi hozzá, miközben éppen a felújítási munkálatok zajlanak.

Amikor az épület visszaigénylése elindult, három funkciót szántak az épületnek. Egyrészt a ferences közösségnek szerettek volna egy életteret, ahol élhetnek és végezhetik a tevékenységeiket. Másrészt prioritás volt számukra egy egyetemi kollégium beindítása, illetve harmadrészt a művészettörténeti szempontból értékes részeknek az elérhetővé tétele. Az első kettőt már sikerült megvalósítani. A képen Tibor testvér látható a kollégistákkal.

Összesen 18 fiúnak és 8 lánynak tudnak helyet biztosítani, akiknek kedd esténként szerveznek közös foglalkozást.

A nyilvánosságnak valószínűleg a kenyérosztás a ferencesek leglátványosabb tevékenysége, de azok, akik valamilyen módon kötődnek a közösséghez, más tevékenységeket is láthatnak. Többféle csoportot is működtetnek, gyakorlatilag szinte minden este van valamilyen foglalkozásuk, még ebben a járványhelyzetben is.

Keddenként kétszer osztanak kenyeret, 11 és 19 órakor. Mindkettőt egy szentmise előz meg, ahol megáldják a kenyereket.

"A szentmise végén van a kenyerek megáldása, majd átvisszük a templomból a kolostor folyosójára, ahonnan szétosztjuk. A pataréti cigányoktól kezdve a hajléktalanokon keresztül egészen a szegény sorban élőkig sokan állnak sorban azért a három kenyérért, amit adni tudunk. Gyerekektől idősekig, románok és magyarok egyaránt" - mesélte a kenyérosztásról, amelyet az utóbbi időben rendőri felügyelet alatt végeznek.

Hétfő esténként katekézis sorozatuk van a tízparancsolatról, kedd esténként a kollégistákkal van közös programjuk. Szerdán fiúknak szóló foglalkozást szerveznek, míg csütörtökön a kolozsvári egyetemista közösségnek van csoportos tevékenysége. Péntekenként a kolostor körül működő családosokat fogadják, természetesen a járványhelyzetnek megfelelően (mostanság éppen online). Ez valamikor tinédzser csoportként kezdte, amelynek a tagjai közben felnőttek, de a találkozásokat továbbra is igénylik. Számukra párhuzamosan van gyerek- és felnőttfoglalkozás. A szombat a szerzetesek életében is egy picit szabadabb nap.

A kép a kolostor Mátyás termében készült, ami az épületegyüttes talán legszebb, de jelenleg nem látogatható része, az Óvár falára néző keleti szárnyban. Sőt, a kényszer úgy hozta, hogy jelenleg leginkább raktárként funkcionál, de úgy tervezik, hogy a felújítások után ezt is elérhetővé teszik a nagyközönség számára. Állítólag maga Mátyás király is megfordult benne, innen a neve.

A kolostor épülete az évszázadok során sokszor szolgált iskolaként. Először a reformáció után, 1556-ban rendelkezett úgy az erdélyi országgyűlés, hogy alakítsanak iskolát benne, ami 1568-től 1693-ig az unitáriusoké volt. A most felújítás alatt lévő refektóriumot (ebédlő) az idő tájt az iskola dísztermeként használták, és gyakran tartottak színi előadásokat benne. A legnevezetesebb az volt, amit Bethlen Gábor fejedelem és kísérete részére tartottak 1626-ban. Az épületben az államosítás után ismét egy iskola kap helyet, a kolozsváriak többsége valószínűleg a Művészeti Szakközépiskola épületeként ismerhette meg a kolostort.

"Amikor híre ment, hogy el fog költözni az iskola, rögtön megkeresett a Montessori Jellegű Református Iskola vezetősége. Épp olyan helyzetben voltak, hogy költözniük kellett, és megkérdezték, hogy nem fogadnánk be őket? Ugyanakkor az Apáczai líceumtól is megkeresését kaptunk, mert teremszűkében voltak. Sikerült megoldást találni. Az épület egy részébe beköltözhetett a montessori iskola, míg az udvaron lévő termeket az apáczaisok használták. Addig voltak itt, ameddig felépült az Apáczai új szárnya. Közben a montessori Talentum Református Iskola néven fejlődött tovább, és amikor az apáczaisok kiköltöztek, az osztálytermek nagy részét átvették ők" - magyarázza Szabolcs testvér, így funkcionál részben továbbra is iskolaként az épület.

A templom mennyezetének ferences tárgyú freskói 1900-ban készültek.

A kolozsvári ferenceseknél a közös napi program reggel negyed nyolctól kezdődik, amikor a kollégistákkal együtt van egy nagyon rövid reggeli imájuk. Felolvassák a napi evangélium egy passzusát, és elmélkednek rajta. Utána fél nyolctól a testvéreknek van reggeli zsolozsma, majd reggeli és mindenki mehet a saját munkáját végezni. Délben fél egytől van az újabb közösségi imaidőpontjuk, amin annak függvényében vesznek részt, épp ki hogy áll a feladataival. (Aki a kolostorban tartózkodik, az részt vesz ezen is.) Utána ebédelnek. Az esti mise legtöbbször hat órakor kezdődik, ami után a szerzeteseknek még van egy újabb közös imaóra, az esti zsolozsma. Csak ez után következnek a naponta változó esti programok, amit úgy időzítenek, hogy az azon résztvevők egy részével és a kollégistákkal egy közös imádsággal, kompletóriummal zárják. A közös imapontokon kívül a szerzetesi életforma megkívánja a napi minimum félórányi egyéni elmélkedést, legtöbbször a napi evangéliumról.