2021. június 15. keddJolán, Vid
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A Házsongárdi temető egy ismeretlen arca

utolsó frissítés: 14:47 GMT +2, 2020. november 1.


A Házsongárdi temetőről nehéz újat mondani, és még nehezebb egy kevésbé ismert arcát mutatni, mi mégis hasonlóra vállalkozunk Márkos Tamás képeivel és a Házsongárd Alapítvány munkatársainak a közreműködésével.

Közismert, hogy az 1585-ben kitört nagy pestisjárvány indokolta egy új sírkert megnyitását, mivel a templomok körüli cintermekben, illetve a város védőfalai mentén létesült kisebb temetőhelyeken már nem volt hely. Így szólt a városi tanács határozata az alapításról: „a Torda utcai kisajtón kívül való földben, ahol mostan az dinnyét vetették, egy jó és tágas darab helyt szakasszanak temetőhelynek, ahova mind szegény és gazdag személy válogatás nélkül temetkeznék, mely helyt jó örökös sövénnyel befogjanak”.

Még abban az évben elkezdtek a sírkertbe temetkezni, amely ez után folyamatosan terjeszkedett felfele a dombon. Az 1830-as évekre érte el azt a déli határt, ameddig a régi, történelmi sírkert terjed. A XX. század második felére már túltelítődött a sírkert, ami azzal járt együtt, hogy a lejárt bérletű sírokat tömegesen kezdték újból eladni. A hozzátartozók elvándorlásával és az új bérlők megjelenésével pedig együtt járt a pusztítás, illetve a pusztulás. Ha a sírok megváltását meg is oldották, karbantartásukat már jóval nehezebb volt megoldani. Egy kripta vagy rangos síremlék rendbetétele meg is haladta/haladja egy Erdélyben élő család anyagi lehetőségeit. 1999-ben az Erdélyi Református Egyházkerület hozta létre a már önálló jogi személyiséggel rendelkező Házsongárd Alapítványt, amely felekezetiközi jelleggel működik, nonprofit szervezet. alapítvány célkitűzése magánszemélyek adományait, alapítványok támogatását felhasználva síremlék helyreállítása, mások folyamatos gondozása. Az ő munkájának az eredménye, hogy 2011-ben közel 400 sírt, kriptát és mauzóleumot nyilvánítottak műemléknek. Az alapítvány tevékenysége folyamatos. Mintegy 700 sír gondozása mellett sikerült 10 kriptát részben vagy egészen felújítaniuk, valamit 200 körüli síremléket restaurálniuk. Legutóbb például gróf Mikó Imrének, Erdély Széchenyijének monumentális emlékhelyét tették rendbe.

szerkesztette: Gál László

A betonból készült típussírok az 1960-as évektől kezdetek elterjedni. Ezek jelentősen rontották a temető összképét és hangulatát.
Az alapítvány bemutatkozója szerint a régi (XVI–XVII. században) sírköveknek két típusú volt elterjedve a temetőben. Egyik a hasáb alakú, egyik oldalán ereszesen bemélyített fejkő, az eresz alá rendszerint mesterségjelvényt, címert, gyermek-alakokat véstek ki, majd következett a magyar, német vagy latin felirat néhány életrajzi adattal. Ezek az úgynevezett ereszes kövek.

A módosabb vagy tanult embereknek gyakran koporsó alakú fedkövet (tumbát) készítettek, ennek két menedékes oldalára került a felirat, néha az egyik oldalon a férj latin nyelvű, verses szövege, a másikon a feleség magyar nyelvű sorai. Ezek rendszerint néhány életrajzi adatot is rögzítettek, megnevezték a halál körülményeit valamint a túlélőket. Ebből mutatunk most néhányat.
A temetőben a sírmegváltások 20 évre szólnak. Ha a lejárt sírokat a család nem váltja meg, akkor elveszíti sírhasználati jogát, és csak idő kérdése, hogy a lejárt sírokat másoknak újra kiosztják. Az új bérlő saját elképzelése szerint alakíthatja a sírt, nem veszi figyelembe műemlék jellegét, vagy teljesen újjal helyettesít. Jobb esetben a félre dobott sírkő ott marad bedöntve, rosszabb esetben összetörik vagy újrahasznosítják.
Ilyenkor kerül képbe a Házsongárd Alapítvány, amelynek munkáját több, a nyilvánosság előtt sokszor láthatatlan ember segíti. Szobrászok, kőfaragók, kőrestaurátorok és díszítőfestők is közreműködnek. A képen éppen Sipos István-Márton szobrász igyekszik egy felújított síremléket a kollégáival együtt felállítani.
A XVIII. században díszesebben faragott barokk stílusú kövek jöttek divatba, majd a XIX. században neogótikus és eklektikus mintájú köveket faragtak, míg a század végén elterjedtek a háromrészes – többnyire márvány vagy gránit – obeliszkek. A XIX. század közepétől a módos, főúri családok (Bethlen, Mikó, Jósika, Béldi) rangos építészek által tervezett kriptákat emeltettek.

A képen Kiss Zoltán, Gere István és Sipos István-Márton láthatók. Ők általában együtt dolgoznak, nem csak a Házsongárdi temetőben, hanem szerte Erdélyben. Munkájukról így emlékeznek:

"Tavaly például a kígyós Bethlen-kripta belterének a felújításán dolgoztunk. Az egyik felületet Gergely Zoltán vállalta, míg a másikat mi. Emellett az egyéb javítási munkálatokat és a meszelést is mi végeztük. Volt kőfaragó, betűvéső és kőrestaurátori munka is. Kőkoporsó alakú kövek, tumbák restaurálásával is foglalkozunk. Technikai szempontból nehezebb feladat volt például Jéger Andor besüllyedt síremléke, mert szét kellett szednünk, új alapra helyeznünk és visszaállítanunk eredeti formájában" - magyarázta Gere István.
"A régi sírkövek jellegzetesen bácstoroki puha mészkőből készültek, ami könnyen mállik. Ezeket szükséges konzerválni. Ilyenkor szilárdító oldattal itatjuk át és a mikrorepedésekbe injektáljuk. Ha már szétrepedt a kő, akkor össze is tüskézzük" - magyarázták a szakemberek.

"Vannak esetek, amikor annyira le van pusztulva egy-egy értékes sírkő, hogy érdemes a meglévő fotódokumentáció alapján, a léptéket felmérve, az arányokat betartva újra faragni. Vannak olyan anyagok, amelyeket alkalmazva meghosszabbíthatók ezek a rekonstrukciók. Egy átlagos restaurálásnál a követ új alapre helyezzük, szigeteljük, és ezáltal is meghosszabbítjuk az élettartamát" - egészítették ki a szakemberek.
A képen Barta Ferenc sírkőfaragó, aki évtizedek óta művészi tökéllyel végzi munkáját.
A Házsongárd Alapítvány igazgatója, lelke és arca, Tőkés Erzsébet beszélget Juhos Sándor karbantartóval. Juhos elmondása szerint másodmagával évente mintegy 700 sírnak és több kriptának a karbantartását, gyomlálását végzi. "Igyekszünk úgy dolgozni, hogy minden sírra jusson évente legalább kétszer idő. Látszik is a munkánk, mert a temetőben a mi sírjaink tisztábbak, mint a többi. Nekünk a munka áprilisban kezdődik, és november elsejéig itt vagyunk, amikor csak lehet" - mondta.
Az alapítvány ugyanakkor nem csak a már műemléknek nyilvánított síremlékekkel foglalkozik, hanem igyekszik felmérni az olyan műemlék jellegű sírokat is, amelyeknek művészi értéke van, vagy neves személyiség temetkezési helye. Rendszeresen, parcelláról-parcellára haladva dolgoznak.

Ilyen (részben) újonnan előkerült emlék a képen fektetve látható sírkő is, ami Anton von Istvánffy édesanyjának (az ő nevét sajnos nem írták fel) az emlékére állítottak. Ez azért is különleges, mert ehhez csak egy hasonló van még a temetőben. "Ennek az volt a szerencséje, hogy viszonylag időben föld alá került, és így a felirat teljes épségében megmaradt és olvasható" - mondta Sipos Dávid, aki a követ megtalálta.
Sipos Dávid egy éve hivatalosan a Házsongárd Alapítvány titkár. Az alapítvány által a korábbi években összegyűjtött és digitalizált információkat ellenőrzi és szükség esetén javítja, emellett terepmunkát is végez, így sikerült újabb 30 műemlék jellegű követ összeírnia csak a 2A percellában. 2020 nyarán az ő irányításával kapcsolódtak a munkába a BBTE Történelem Karán működő Kulturális turizmus szak diákjai. A munkájuk segítségével a 2A percellában felmért műemlék jellegű sírok száma 190-re emelkedett. Dávid számtalan érdekes történetet is megosztott a temetővel kapcsolatban.

A képen az úgynevezett Dundi-követ mutatja be. "Egy 1980-as temetői albumban szerepelt már ez a síremlék, és ott használták képaláírásként a Dundi-kő elnevezést. Így ráragadt ez a név. A restaurálás előtt a talapzata teljesen el volt süllyedve. Csak akkor szembesültünk vele, hogy milyen nagy és mutatós, amikor már felállítottak" - mesélte.
Egy szintén egészen friss találat Adorján Janikának a sírköve. A szülei sírjával együtt egy nagy csalánossal körülvett szeméthalom középéből bukkant elő. Természetesen ledőlve.

"Úgy lettem rá figyelmes, hogy kiviláglott a szép nagy porcelánkép a gyermekkel. A szöveg még nem látszott, csak a kép. A nyár végén sikerült kiásni a szeméthalomból, és a szülei kövével együtt talapzatnak támasztani" - magyarázta Dávid.
"Az Adorján-család síremlékei egyelőre gazdátlanok, ha a helyszínen nem maradhat, akkor a közelben lévő egyik műemlék sír kerítéssel körülvett kertjében helyezzük biztonságba, ahol majd újból felállítja az alapítvány" - egészítette ki.
Gergely Erzsébet különösen szívén viselte ennek a három sírkőnek a sorsát, amelyek három közeli helyszínen, szétmálló állapotban, a feliratokból következtethetően egy családnak emlékei. A sikeres "családegyesítés" kihangsúlyozza a három sírkő szépségét.
"Azért is értékesek, mert abból a korból nem maradt fenn más kereszt szív alakkal. Azért is fontos, mert részben megmaradt a zöld festése, ami alapjául szolgálhatott a restauráláshoz. A megmaradt fénykép is értékesé teszi a sírkövet."
Sipos Dávid szerint még az értékesebb síremlékek sem maradnak meg azután, hogy az új bérlő megkapja a sírt. A márványoszlopokat is gyakran ledöntik, pedig annak az üres felületeit még akár használhatnák is. Az, hogy ezek a sírkövek megmaradnak leginkább a tudatlanságnak és a szerencsének köszönhető.

Az értékes márvány obeliszkek sorsa is változatos. Vagy lecsiszolják a régi feliratot és megtartják őket. Jobb esetben megfordítják megtartva a régi feliratot.
A szakemberek szerint más esetekben az lenne az ideális megoldás, ha a régi nevek a kövön megmaradhatnának.