1902. október 12-én délelőtt 12 órakor leplezték le Kolozsvár főterén Mátyás király lovasszobrát, Fadrusz János alkotását. A szoborállítás gondolata már a 19. század elején felmerült, de csak azután nyílt lehetőség rá, hogy 1886-ban a Szent Mihály-templom körüli épületeket lebontották. 1893-ban írták ki a szobor elkészítésére a pályázatot, és úgy tervezték, hogy a millennium évében, 1896-ban már le is fogják leplezni. Akkor végül csak az alapkövét tették le.
A szoborról döntő bírálóbizottság 1894 tavaszán választotta ki Fadrusz János munkáját, amellyel az 1901-es párizsi világkiállításon szobrászati nagydíjat kapott. Az ünnepélyes avatót pedig pont 118 évvel ezelőtt tartották, ami már akkor is nagy dolognak számított, gyakorlatilag szinte a teljes politikai elit megjelent az eseményen. Az uralkodóházat József Ágost főherceg képviselte. Egyes vélemények szerint a szoboravatásra azért nem jött el Ferenc József, mert a műemlék talapzatán a Habsburgok lobogója is a legyőzött seregek hadi jelvényei között látható. De részt vett az eseményen Széll Kálmán miniszterelnök, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, Apponyi Albert házelnök. A magyar kulturális élet kiemelkedő személyiségei közül többek között itt volt Jókai Mór és Benedek Elek is. Az erdélyi románság képviselőit nem hívták meg az ünnepségre, nehezményezték is kimaradtak. A Wikipédia szerint a szoboravatási ünnepély szentmisével kezdődött, amelyet Majláth Gusztáv püspök celebrált. Beszédet mondott Széll Kálmán és József Ágost főherceg, majd megtörtént a szobor leleplezése. A leleplezés közben a város összes templomában meghúzták a harangokat, a Fellegváron pedig 24 ágyúlövést adtak le.
Az avatás alkalmából több ünnepi eseményt is szerveztek. A város díszes Mátyás-albumot adott ki, a színházban Mátyás emlékére ünnepi műsort adtak, amelyet díszvacsora követett a New York és a Központi (manapság leginkább Melodyként ismert) szállóban. Sőt, más avatóünnepségeket is szerveztek egy füst alatt, akkor avatták fel például az igazságügyi palotát, illetve az egyetem egyik épületét is. Akit a részletek is érdekelnek, annak például a Magyar Polgárt tudjuk ajánlani, amely oldalakon keresztül számolt be az avatóünnepségről és az azt követő eseményekről
itt és itt. Ahogy fogalmaznak Kolozsvár két napig az országos figyelem és érdeklődés középpontja volt.
A szobor története azóta is részletesen dokumentált, Kolozsvár leggyakrabban fényképezett látványosságának számít. Talán nincs is olyan Kolozsvárra látogató vendég, akinek ne lenne egy közös fotója a „Matyi-szoborral”. Az elmúlt 118 év képeiből válogattunk az Azopan és a Fortepan segítségével.
szerkesztette: G. L.
Az újságok soha nem látott tömegről írtak az 1902-es avatóünnepségen, ahol ez a fotó is készült. (fotó: commons.wikimedia.org)
A boldog békeidők hangulata ezen az 1913-as fotón. A szobor története szorosan összefonódik a tér és a város történetével. Kolozsvár városiasodásával vált egyáltalán lehetővé, hogy felállítsák. A terület 1887-ig piacként működött, de kialakult egy igény, hogy a piacteret dísztéré alakítsák, ahová az emberek sétálni járhatnak, így lebontották a templomot körülvevő épületeket, gyepesítették és virágágyásokat alakítottak ki. Ennek az átalakításnak volt a csúcspontja Mátyás király lovasszobrának a felállítása. (Fotó: Veszprém Megyei Levéltár/Nemere Péter/Fortepan)
Vásári hangulat egy 1914-es fotón: egészen más kort idéznek még ezek a képek, pedig a már mindent megváltoztató világháború elkezdődött. (fotó: Fortepan/Fortepan)
Az impériumváltáskor, 1919-ben a szobrot le akarták dönteni, erdőfeleki parasztok ökrökkel próbálták a lovat a talapzatáról lehúzni, de nem sikerült, így elindult annak románosítása arra hivatkozva, hogy ha Mátyás apja, Hunyadi János román volt, akkor ő is az kellett legyen. A király címereit eltávolították a talapzatról, a Mátyás király feliratot pedig Matei Corvinra cserélték. A szoborral kapcsolatos román ellenszenv csak 1932-ben szűnt meg, amikor (tehát két évvel a fenti fotó készítése előtt) Nicolae Iorga javaslatára olyan feliratot helyeztek el a talapzat elé, amely szerint a király mindenkit legyőzött ugyan, saját fajtájától, a romántól azonban verséget szenvedett. Az elhíresült Iorga-tábla szálai aztán 2020-ig gyűrűznek, de erről később. (fotó: Lajtai László/Fortepan)
A szobor Kolozsvár jelképeként mindig is a turisták kedvelt néznivalója, illetve a várost bemutató képeslapok leggyakoribb szereplője. A Szabó Dénes-féle Fotofilm is sokszor feldolgozta, például ezen az 1934-es montázson. (fotó: Fotofilm Kolozsvár/Azopan)
A mostani összeállításunk szempontjából talán a rövid magyar világ a leggazdagabb. Ezen a kép 1940-ben készült, és az előterében a New York Szálló teraszán pihenő katonák láthatók. A háttérben természetesen a szobor. (fotó: Fortepan/Fortepan)
Szintén egy 1940-es fotó. Előtérben a híres capitoliumi farkas szobor kolozsvári másolata, amelyet a Wikipedia szerint 1921. szeptember 21-én állítottak fel Erdély Romániával való egyesülésének az emlékére, a tér szimbolikus üzenetének az ellensúlyozására. Az 1940-1944 közötti időszakban biztonsági okokból elszállították Kolozsvárról, Nagyszebenben töltötte a magyar időket (bár ez a kép már a magyar időkben készült), ahonnan aztán visszahozták. Jelenleg az Eroilor/Deák Ferenc utcában látható. (fotó: Fortepan/Fortepan)
Fadrusz kifejezetten a Szent Mihály templom uralta látványhoz készítette a szobrot, nem véletlenül mutatnak jól együtt. A pályázat például 200 ezer koronában határozta meg a költségét, illetve másfélszeres életnagyságú lovasszobrot szeretett volna. A művész azonban figyelembe véve a szobor elhelyezését arányszámításai alapján kevésnek találta a másfélszeres életnagyságú szobrokat, és a kétszeres életnagyságra tett javaslatot. A javaslata a költségeket még 60 000 koronával emelte meg, de Kolozsvár kifizette. A bal oldali kép 1941-ben készült, míg a jobb oldali 1969-ben. (fotó: Aszódi Zoltán/Fortepan és Szepesy Gyula/Koltai Klára/Azopan)
Ezeket (mert még lesz egy) az 1941-es légi felvételeket nem tudtuk kihagyni, érdemes rajta megfigyelni a város átalakulását. (fotó: Vojnich Pál/Fortepan)
Itt már a szoborcsoporton van a hangsúly. (fotó: Vojnich Pál/Fortepan)
Ez az 1942-es kép a kevés téli fotók egyike, amikor a konflisok helyett szánok sorakoztak a tér nyugati oldalán. Egyébként 1940-ben a talapzatra visszatették a Mátyás koronával díszített hollós címerpajzsát és a szobor eredeti, magyar nyelvű feliratát. (fotó: Fortepan/Album033)
Ha már említettem a konflisokat, akkor meg is mutatom őket, és közben a téren is van lehetőségünk szétnézni, mi is lássuk, amit Mátyás "látott". (fotó: Kurutz Márton/Fortepan)
1945-ben, amikor Kolozsvár visszakerült Romániához, ismét eltávolították a címert, és a Magyar Népi Szövetség alelnökének Balogh Edgárnak a javaslatára a szovjet hatóságok a magyar nyelvű Mátyás király feliratot az etnikailag semleges, latin nyelvű megfelelőjére, a Mathias rex-re cserélték. Manapság is ez látható a talapzatán. Ez a fotó 1957-ben készült. (fotó: Szenttamási Mihály/Fortepan)
Ez is egy 1957-es fotó, ezen közelebbről is megnézhetjük Mátyást. A hagyomány szerint egyébként a király körül álló alakoknak is megvan a történelmi megfelelőjük, de az eredeti pályázatban csak Mátyással kapcsolatban volt kikötés, hogy hasonlítania kell a forrásokban megtalálható Mátyás-ábrázolásokra. Szádeczky Lajos történetkutató a közóhajnak eleget téve adott nevet a szoborcsoport alakjainak. Szemből állva, baloldalon Magyar Balázs és Kinizsi Pál, míg jobboldalon Szapolyai István és Báthori István helyezkedik el. (fotó: Bach Lóránd/Azopan)
Egy klasszikus beállítású fotó 1958-ból. (fotó: Császy Alice/Fortepan)
Az előbbi fotó szereplői közelről. Ennél klasszikusabb turista fotót el sem tudunk képzelni. (fotó: Császy Alice/Fortepan)
Egy 1969-es fotó
Szepesy Gyula/Koltai Klára erdélyi körútjáról, ezt már korábban is
láthattátok az utazásaikat bemutató sorozatunkban. Ezen még az az 1902-ben kialakított tér - vagy legalábbis egy nagyon hasonló - látható. Az előző rendszer kifejezetten igyekezett szűkíteni az emberek által elfoglalható tereket, ezzel is nehezítve a tüntetések kialakulását. Így jelentek meg a fűre lépni tilos táblák is. (fotó: Szepesy Gyula/Koltai Klára/Azopan)
Ezt "láthatta" Mátyás 1975-ben. (fotó: Fortepan/Fortepan)
A ló farka kifejezésről valószínűleg minden kolozsvári (diák) tudja, hogy mit jelent, és hol van. És ezt sem ma találták ki. 1977-ben fotózkodnak a diákok a szoborral. (fotó: Orbán Imre/Azopan)
A romániai valóság számtalan Daciával és a bekandikáló szoborral 1985-ben. (fotó: Németh Tamás/Fortepan)
A szobor körül a rendszerváltás után lángoltak fel újra az indulatok. Először 1992 novemberében, amikor a szobor talapzatán újra elhelyezték az 1940-ben eltávolított Iorga-idézetet, majd ez elé ásott gödör borzolta a kedélyeket a Funar-korszakban, később pedig a tér gazdasági és társadalmi átalakulásokkal párhuzamos átalakításán borultak ki nagyon sokan, ami gyakorlatilag a mai napig elhúzódó folyamat. A 2000-es évek második felében végre restaurálták is a szoborcsoportot, amelynek átadója végül 2011. április 2-án volt. A felújítást követően ismeretlenek ismét kiegészítették az emlékművet a híres Iorga-idézettel, és a talapzatot övező füves szoborkertben a földbe süllyesztve, elhelyeztek egy bronztáblát. A bíróság végül csak 2020-ban döntött arról, hogy nem történt rongálás az idézetet tartalmazó tábla újbóli kihelyezésével, annak ellenére, hogy azt nem volt benne az eredeti felújítási tervekben. A képen a 2003-as állapotok, még a híres kék-sárga-piros padokkal és zászlórudakkal.
Közben a tér felújítása, posztmodern átalakítása is megtörtént. A hagyományos térszerkezetet hosszas viták és tiltakozások után végül a 2000-es évek második felében kezdték megváltoztatni, de az átalakítása, gyalogos övezetek kialakítása gyakorlatilag még a mai napig folyamatban van. Egy posztmodern tér esetében a fogyasztáson van a lényeg, így ismét birtokba vehette azt a közösség, télen például korcsolyapályát építenek rajta, nyáron pedig Kolozsvári Magyar Napokat szervezhetnek rajta. A fotó 2016-ban készült, amikor a város 700 éves születésnapját egy látványos videomappinggel ünnepelte a Kincses Kolozsvár Egyesület. (fotó: Kiss Gábor/KMN)
Ez pedig a legutóbbi Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon készült, aminek állandó helyszíne a Mátyás király előtti tér. (fotó: tiff.ro)
