A történeten van a lényeg, és nem azon, hogy tárgyakat mutassanak
utolsó frissítés: 10:11 GMT +2, 2020. augusztus 7.Megnéztük Kolozsvár új múzeumát, amely a város zsidóságának történetét dolgozza fel egészen emészthető formában, magyarul is tökéletesen.
Minden úgy kezdődött, hogy Dan (az egész múzeum ötletének az egyik kitalálója) szülei házának egy elfeledett szekrényben megtalálta zsidó ősei személyes archívumát. Nem akarta, hogy az ősei emlékezete rejtve maradjon, így jött az ötlet, hogy a feleségével, Flaviaval, aki egyben a hely kurátora is, hozzanak létre egy múzeumot, amiben bemutatják a kolozsvári zsidók történetét. Azt szeretnék, ha a látogatóknak hasonlóan izgalmas élményben legyen részük, mint amit ők éreztek, amikor felfedezték, felkutatták a rég elfeledett családi élettörténeteket. És ezt sikerült is megvalósítaniuk.
Pontos statisztikánk ugyan nincs, de valószínűleg sokan vannak Kolozsváron, akik eddig soha nem hallottak arról, hogy zsidók is éltek a városban. A zsinagóga épülete előtt talán már elvillamosoztak, de igazán soha nem csodálkoztak rá, nem gondolkodtak el azon, hová tűntek a városból azok az emberek, akik azt rendszeresen használják is. A Muzeon leginkább nekik kínál emészthető és informatív formában egy lehetőséget a kolozsvári zsidók történetének a megismerésére, de igazából mindenkinek megéri megtekinteni, aki egy kicsit is érdeklődik a város története iránt.
"Ez a múzeum egy magánprojekt, amelyet a férjemmel, Dan Craioveanuval közösen valósítottunk meg, egyrészt személyes okokból, másrészt azért, mert eddig nem volt a kolozsvári zsidókkal foglalkozó múzeum. Azután jött az ötlet, hogy alapítsunk egy ilyen múzeumot, miután felfedeztük a férjem családjának - a Lusztig családnak - a személyes archívumát. Az archívumban levelek, fényképek, hivatalos dokumentumok, visszaemlékezések és egyéb tárgyak voltak. Addig nem is tudtam a családja zsidó múltjáról és arról, hogy üldözték őket a háború alatt, mert zsidók. Nagyon meghatottak a felfedezett történetek, és miután összeraktuk a részeket, rájöttünk, hogy jó részt reprezentálják is a kolozsvári zsidóság 20. századi történetét. A vágyunk az volt, hogy többet kínáljunk a közönségnek, mint egy egyszerű dokumentációs múzeum, azaz olyan élettörténetekkel ismerkedhessenek meg a látogatók, amellyel empatizálhatnak. Én az egyetemi tanulmányaimat a kolozsvári Moshe Carmilly Judaisztikai és Zsidó Történelmi Intézet keretében végeztem, a férjem IT területen dolgozik, tehát összetettük az ismereteinket, és elkészítettünk egy projektet, amely úgy ötvözi a történelmet a technológiával, hogy képes legyen megszólítani annak a kornak a közönségét, amelyben élünk" - magyarázta Flavia Craioveanu, amikor a múzeum hátteréről kérdeztük.
Kolozsvár központjában járunk, a turisták által leginkább látogatott részén a városnak, a Mátyás király szülőházával srégen szemben, a Virgil Fulicea/Szentlélek utca 3. szám alatt, a nyári melegben egy kellemesen hűvös pincében, ahol július 17-én átadták a másfél éve épülő múzeumot.
képek és szöveg: Gál László
Fontos ugyanakkor, hogy a jegyárus kivételével (aki valószínűleg nem tud magyarul, de ezt elfelejtettük megkérdezni), minden elérhető három nyelven, és nem a Google fordítójával készült a magyar változat, mint Romániában sokszor tapasztalni lehet a közintézmények esetében. Az egyes szám első személyben elmesélt történeteket pedig a kolozsvári magyar színház művészei mondják el pontonként nagyjából másfél-két percben. (fotó: Muzeon Facebook oldala)
Ezért ugyan a belépőjegy ára a romániai múzeumok árainál jóval magasabb (helyben 29 lej, míg elővételben 25 lej körül van), de mi nem sajnáltuk kifizetni, nem éreztük a végén, hogy nem kaptunk semmit a pénzünkért.
A múzeum létrehozását magánforrásokból, a Transilvania Startup programon keresztül állami támogatásokból, illetve külföldi magánalapítványok adományaiból finanszírozták, de kaptak szponzorációt magánszemélyektől is.
Akkor jön képbe a kreativitás, amikor már nem tudnak tárgyi emlékeket bemutatni. A képen látható függönyök például az 1944 óta nem működő, manapság Párizs, régen Pap utcai ortodox zsinagóga egykori függönyeit idézik, amellyel kapcsolatban egy megható (és talán egy kicsit hatásvadász) történetet is felidéz Júlia, aki egyszerű zsidó nő volt a múlt század Kolozsvárjáról. Rosenberger Júliaként született Kolozsváron, majd fiatalon feleségül ment Lusztig Andorhoz, akitől két gyereke született, Tibor és Noémi. A háború kitörésekor Andort kényszermunkára küldik, Júlia a gyerekeivel pedig elmenekül Kolozsvárról, keresztülutazza Európát, hogy végül Palesztinába emigráljon.
Ezzel kapcsolatos részletekért az 1912-ben született Pál (Lusztig Pál történetét dramatizálták) történetét érdemes meghallgatni, akinek sikerült megvalósítani álmát, hogy fogorvosként dolgozzon. A háború kitörése után kényszermunka-táborba került, ahonnan 1944-ben sikerült megszöknie, és az életét kockáztatva gyalog visszatért Kolozsvárra.
A harmadik történetszál a Dávidé (Irányi Dezső eredetileg), aki Lusztig Viktória férjeként volt a család tagja. Társalapítója volt a Rózsa parfümgyárnak, de az operaéneklés és a labdarúgás is érdekelte emellett. A feleségével és két gyerekével együtt deportálták Auschwitzba, ahonnan már csak ő tért haza.