2020. aug. 13. csütörtökIpoly
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Közelebb vinnék a zsidó kultúrát a város lakosságához: megnéztük a felújítás alatt lévő kolozsvári zsinagógát

utolsó frissítés: 10:25 GMT +2, 2020. július 15.

És a mellette épülő zsidó kulturális központról is megtudtunk néhány információt.


"Ezt a területet, zsinagógát és kultúrközpontot nem kimondottan a megmaradt kolozsvári zsidóságért tettük rendbe, hanem a város lakosságáért, hogy kapcsolatot teremtsünk velük. A mi ünnepeink és kulturális megnyilvánulásaink nyitottak a lakosság felé, elég sokan szoktak részt venni rajta a nagy ünnepeken. A hanukát például mindig meghirdetjük az újságban is, és olyankor a zsinagóga megtelik. Sőt, az elmúlt két évben, amikor a felújítás miatt nem itt tartottuk ünnepeinket, hanem a Szépművészeti, illetve a Néprajzi Múzeumban vagy a Tranzit Házban, akkor is mindig telt ház volt. Kimondottan az imákra nem hívjuk a lakosságot, de bárki bejöhet, mert nem tilos, nyitottak a kapuink, de csak mint kuriózum lehet érdekes" - meséli Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke, mielőtt körbevezetne az átadás előtt álló zsinagógában. Eredetileg úgy tervezték, hogy már májusban lesz ünnepéyes megnyitó, de a járványhelyzet hátráltatta a felújítási munkálatokat, csúsztak a kivitelezők, így most abban reménykednek, hogy az őszi ünnepek (rós hásáná - a zsidó zsinagógai újév) idejére sikerül már átvenniük a zsinagógát.

A Nagy (Horea) úti gyülekezési házat 1886–1887-ben neomór stílusban építtették a Kolozsvári Ortodox Rítusú Zsidó Hitközségből kivált, enyhén reformista neológ (kongresszusi) irányzathoz tartozó hívek. A város 1944-es bombázásakor a zsinagógát is találat érte, egy része leomlott, amit 1947-re építtettek újra. A mostani felújítását megelőzőleg lényegében ez volt az utolsó, átfogó helyreállítási munkálat, amit az épületen végeztek. Schwartz Róbert szerint 2010-ben kezdtek tárgyalni arról, hogy miként lehetne restaurálni az imaházat, sokáig reménykedtek különböző (állami és nem csak) támogatásokban, de végül a hitközségnek magának kellett előteremtenie a felújításhoz szükséges pénzt. Ehhez a Tordai úton, az ortodox zsidó temető mellett található közel két és fél hektáros telküket értékesítették 2017-ben. A zsinagóga felújítási munkálatai végül 2018-ban kezdődhettek el az Utilitas épített örökségvédelmi kutató-tervező központ tervei alapján.

A restaurálási munkálatok tervezésekor arról is tárgyalások folytak, hogy miként tudnák egy helyre összevonni a hitközségnek a város más-más pontjain lévő intézményeit. A kóser konyhát vivő kantin jelenleg a Párizs utcában van, az orvosi rendelő és a gyülekezeti terem a Dávid Ferenc utcai ingatlanban, míg a hitközség tagságát, adminisztrációját ellátó iroda a Szappany (Tipografiei) utcában működik. Úgy döntöttek, hogy a zsinagóga mellett található másik három, szintén a hitközség tulajdonában lévő, de addig bérbe adott épületekbe csoportosítják az intézményeket. A hitközség elnöke, Schwartz Róbert szerint így sokkal könnyebb lesz adminisztrálni, illetve karbantartani, ráadásul sokkal költséghatékonyabban fog működni a teljes intézményrendszer.

A mostani Augustin Bena zeneiskola épületében zsidó kulturális központot alakítanak ki, ennek felújítási munkálatai jelenleg is zajlanak, és azt szeretnék, ha ősszel már elkezdődhetne a könyvtár beköltöztetése. Emellett 60-80 személy befogadására alkalmas előadótermet alakítanak még ki, ahol akár filmvetítéseket és koncerteket is tarthatnak majd. Számításaik szerint, ha nem jön közbe semmi rendkívüli, akkor már idén el is készülnek vele. Az eddigi Hársfaillat óvoda épületébe költöztetik az irodáikat és az orvosi rendelőt. Ennek felújítási tervei most készülnek. A kóser étkezdének egy teljesen új épületet fognak felhúzni egy eddigi melléképület helyén. Schwartz Róbert szerint a beruházás összértéke 1 millió euró fölötti.

kép és szöveg: Gál László

A zsinagógát az újjáépítése és az 1947-es felavatása óta hivatalosan a Deportáltak Emléktemplomának nevezik. Jelenleg ez az egyetlen még működő zsinagóga a városban. Romániában jelenleg csak ortodox rabbinátus van, tehát mindenki ugyanazt a vallási irányzatot követi, függetlenül attól, hogy ortodox vagy neológ hívő, esetleg nem hívő. Schwartz Róbert szerint nagyon sok olyan zsidó van, aki ugyan annak vallja magát, de egyáltalán nem vallásos. Csak tartják a zsidó hagyományokat, amik többé-kevésbé fedik a Tóra előírásait.
A főbejárat fölött a zsinagógák klasszikus felirata olvasható Mózes második könyvéből, az Exodusból: "Készítsetek nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam!" Bár a zsidóknál nincsen szentély Schwartz Róbert megjegyzése szerint, lehetne imahelynek vagy templomnak is fordítani. Károli Gáspár klasszikus fordításában egyébként így hangzik magyarul a szöveg: "És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam." 

Egyébként nem itt van a templom bejárata, ez vakajtó, a hátsó oldalajtón lehet bemenni.
Régebben a nők és a férfiak külön bejáratokat használtak, és elkülönítve is ültek az istentiszteletek alatt. A nők a jobb oldali hátsó ajtón mehettek fel a karzatra, amit a követelményeknek megfelelően magas mellvédekkel láttak el, hogy az ott ülők ne legyenek láthatók, illetve maguk sem láthattak ki. A férfiak használhatták a zsinagóga többi ajtóját. A mellvédek ugyan még megvannak, de manapság már ez nem így működik, a férfiak és nők ugyanazon az ajtón mehetnek be és ki. A felújítással már kerekesszékesek is kapnak egy liftet, amivel könnyebben elérhető lesz számukra a zsinagóga, illetve a karzat is.
Sokan nem tudják, hogy a zsinagógákba valamiféle fejfedő nélkül belépni akkor is illetlenség, ha éppen keresztények vagyunk. Lehet ez a fejfedő kipa esetleg kalap is.
A Tóra-szekrényt mutatja Schwartz Róbert. A felújítás során nem csak a zsinagóga struktúráját erősítették meg, hanem a teljes bútorzatot és egyéb berendezési tárgyakat is felújítottak. Újraalapozási, alátámasztási és falszigetelési munkákat is végeztek. Súlyos problémát jelentett, hogy nem volt megfelelően megoldva a szigetelés, és a zsinagóga mögötti dombról lefolyó esővíz az aljban megállva folyamatosan rongálta az épület alapozását, struktúráját. Emellett lecserélték a vízelvezető rendszert és kicserélték a tetőszerkezetet is.
Ezek már a szakemberek által restaurált lámpák, már minden a helyén van. Amikor ott jártunk, épp azon dolgoztak, hogy megoldják, adott esetben a csillárt le tudják engedni, hogy kicseréljék a villanyizzókat. Eddig ez nem volt lehetséges.
Az 1947-ből származó padsorok felújítva újra a helyükön. A háttérben halványan látszik az újonnan felszerelt fűtőtest is. Az első padok egyébként külön elektromos fűtést kapnak, hogy ne kelljen az egészet kifűteni, mert a szombati istentiszteleteken azért nem telik meg a zsinagóga. A felújítás előtt a zsinagógát télen csak a nagy ünnepeken használták, a hanukát, a rós hásánát vagy a jom kippurt tartották benne, különben a Dávid Ferenc utcai imaházban gyűltek össze szombatonként, ahol sokszor alig volt tíz imádkozni akaró hívő.

Scwartz Róbert abban reménykedik, ez változni fog azzal, hogy a városban tanuló francia diákok jóvoltából nemrég Kolozsvárra került chábádos - tehát az ortodox irányzattól független - rabbi, aki rendszeresen megtartja a szombati imádságot. A szertartás természetesen héberül folyik, bár az itteni zsidóságra már nem jellemző, hogy beszél héberül. A közösség többsége egyébként román anyanyelvű, közülük néhányan magyarul is tudnak, illetve rajtuk kívül még élnek magyar kultúrájú zsidók is a városban.

"A többség ugyanúgy nem érti, mint annak idején, amikor a katolikus egyházban latinul beszéltek. A hívők serege akkor sem értette, csak sejtette, hogy miről szól a liturgia. Az imakönyvekben különben megvan a héber szöveg latin betűs átírása, tehát azt mindenki tudja, hogy miként kell kiejteni a szöveget, illetve megvan a román fordítása is, tehát követhető mindenki által az istentisztelet. Amikor még volt kolozsvári előimádkozó, akkor az imádság előtt a Tóra heti szakaszáról, ami megvan a zsidó naptárban, a lúáhban, meséltek még románul" - mondta a hitközség vezetője.
Az 1941-es népszámláláskor még 16 763 zsidó személyt jegyeztek Kolozsváron, a deportálásból már csak töredékük tért vissza a városba, alig ezren lehettek. Manapság 410-420 személy tartozik a közösséghez, de nem erősen vallásos város, senki olyan nincs például, aki nagyon szigorúan tartaná például a kóser konyhát. "A hagyományokat őrizzük, tartjuk a szombati imádságot, egyes családok általában péntek este meggyújtják a gyertyát az elhunytak emlékére, illetve a sábát bemenetet, a szombat köszöntését megtartják" - magyarázta Schwartz.
A zsinagóga építéséhez hozzájárulók emléktáblái az épületben. A város adta a telket, ahová felépíthették az épületet, Weisz Mór nagyobb adománnyal járult a munkálatok költségéhez, míg Hegner Izidor vasútmérnök tervei alapján a Horváth testvérek és Reményik Károly építkezési vállalkozók irányították a munkálatokat. Itt tudunk felmenni a karzatra, ahol most kiállítóteret szeretnének kialakítani.
A kolozsvári zsidóság múltját idéző tárlatokat szerveznek majd itt, több témakörre csoportosítva. A képen egy már restaurált Tóra-szekrény látható egyelőre még becsomagolva, hogy védjék a portól és egyéb szennyeződésektől.
A hitközség fontosnak tartja, hogy korszerű technológiák alkalmazása által a tárlatok látvány szempontjából is színvonalasak legyenek. Ezért is szereltek például mozgatható világítótesteket. Emellett természetesen riasztórendszerrel, illetve térfigyelő kamerákkal is felszerelték a zsinagógát.
A kiállítótérben a Tóra-szekrény mellett például a 19. századból megmaradt terítőket, abroszokat, régi Tórát állítanak ki, de az egykori Zsidlicből, tehát zsidó líceumból fennmaradt érettségi tablók, iskolakönyv, illetve temetőkönyvek is kikerülnek. Reményeik szerint a hitközség tagjai is hozzájárulnak még a tematikus tárlatok kialakításához. A zsinagógát többször kifosztották a második világháború alatt, így régi menóra vagy a hasonló jellegű kegytárgyaik már az idők folyamán már eltűntek.
A zsinagóga beltere fentről a karzatról fotózva.
Másik irányból mutatva. Fénykorában a zsinagógában több mint 400 személy fért el.
A héber felirat a Zsoltárokból. Jelentése a Károli-fordítás szerint: "Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!" Egyszerűbben: Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét!  
Ezzel elhagyjuk a zsinagógát, és gyorsan megnézzük a területen zajló egyéb munkálatokat is.
Itt majd egy terasz lesz a kulturális központ mellett. A területet természetesen gyepesíteni fogják, parkolókat alakítanak ki rajta, illetve felújítják az eredeti kerítést és kaput is. A kultúrközpont épülete eredetileg zsidó elemi iskola volt, majd a hatvanas évektől az Augustin Bena zeneiskola működött benne egészen addig, amíg a hitközség úgy nem döntött, nem szeretné már bérbe adni az épületet.
Ez lesz az épület előadóterme, amit kisebb rendezvények esetében ketté is lehet választani. Ennek a felújítási munkálatai tavasszal kezdődtek el. A központ létrehozásával az a közösség célja, hogy a zsidó kultúrával, hagyománnyal kapcsolatos rendezvényeket közelebb vigyék a város lakosságához, még inkább elérhetővé tegyék a szélesebb közösség számára.
Zsidó kulturális intézménynek dukáló díszítést is kap a terem, ebből egy világító Dávid-csillag lesz.
A 20. század elején épült egykori rabbiház (a rabbi lakását és a rabbi hivatalát is magába foglalta), amelyben az utóbbi évtizedekben már a Hársfaillat óvoda működött. Itt irodák kapnak helyet, illetve orvosi rendelőt is kialakítanak benne, és az elképzelések szerint egy rituális fürdőnek is jut hely majd. Az épület mögött álló kisebb és jelentéktelenebb épületet bontják majd le, hogy a helyére zsidó kantint építsenek. A tetőterében vendéglakrészeket is kialakítanak.

Egyébként kolozsvári zsidók nem tartanak szigorú kóser konyhát, de működik az említett kóser kantinjuk, ahol kóser marhahúst és csirkehúst is árusítanak. A kóser alapanyagokat a rabbinátus által kapják Bukarestből. Ahogyan Schwartz Róbert magyarázta, a kóserség betartásának megvannak a különböző fokozatai.
A kolozsvári neológ zsinagóga annak a tíz híres zsinagógának a sorába tartozik, amelyeknek reformista építészeti kinézetet kölcsönöztek, és amelyet 1850 és 1910 között építettek az egykori Osztrák-Magyar Monarchiában. Ezek közül a legnevezetesebb a budapesti Dohány utcai (neológ) zsinagóga (1859), amely egyben Európa legnagyobb zsinagógája is.

A mostani felújítás után már negyedszer fogják felszentelni és felavatni a zsinagógát. Először közvetlenül az építés után szentelték fel, másodszor 1927-ben, miután legionáriusok feldúlták, harmadszor pedig a már említett 1947-es felújítása után.