2020. július 8. szerdaEllák
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az első találkozás. Újra istentiszteletet tartottak Kispetriben

utolsó frissítés: 12:42 GMT +2, 2020. május 21.

Szerzőnk a kijárási tilalom idejére a Szilágy megyei Kispetribe költözött, és így jutott el vasárnap a két hónap után ismét megszervezett szabadtéri istentiszteletre.


Kispetri egykor módos és népes Kalotaszeg alszegi falu volt, jelenleg mintegy hatvan az állandó lakosok száma. A nem helybéliek beszivárgása csak pár éve kezdődött el, 15-20 ezer euróért kínálják a házakat, szép telkekkel, csűrrel. Hiába tartozik a falu Szilágy megyéhez, az embereknek szinte kivétel nélkül Kolozsvárral van szoros kapcsolatuk. Kilenc héttel ezelőtt volt itt utoljára református istentisztelet. Sokan, a falu mintegy egyharmada, megjelent a szertartáson. Eredetileg a templomudvarra tervezték, de a szemerkélő eső közbeszólt, végül a parókia tornácán gyűltek össze az emberek.

képek és szöveg: Stanik Bence

Ez a központ, amit néhányan Hősök tereként emlegetnek az emlékoszlop miatt. Egyébként ez a szokásos látvány, nem feltétlenül találkozol járókelővel napközben, ha elsétálsz itt.
A cigányok lakta portáknál csend van vasárnap délelőtt. Kispetriben nem gettósodott a roma lakosság úgy, mint más, Kolozsvár környéki falvakban. A házaik a magyarokéi közt állnak és sokan beszélgető viszonyban is vannak a magyarokkal. Egy-két román család is lakik Kispetriben.
A templom bejáratánál tájékoztatnak, hogy nem az udvaron, hanem a parókiánál lesz az istentisztelet.
Járványmentes időkben itt szoktak összegyűlni az emberek az istentiszteletek után beszélgetni.
Útban a parókia felé. A kábeleket jól láthatóan itt sem szokás a föld alatt vezetni. Ez a hagyomány erősen tartja magát itt.
Zsigmond András (balra) hat éve költözött Kispetribe Kolozsvárról, nemrég saját telkén ökopanzió építésébe fogott. Most még ritka látvány a turista a környéken, ez változhat, ha sikerülne a Szilágy megyei hatóságoknak leaszfaltozni a még hiányzó három kilométert. Váralmás felől, 20 kilométeres kerülővel lehet aszfalton megközelíteni a falut.
A tiszteletes asszony, Bántó Csilla úgy döntött, nem áztatja a híveket, beengedték a tornác alá a gyülekezetet.
A nagy többség a szabályoknak eleget téve maszkban érkezett, egyesek még gumikesztyűt is húztak. A tiszteletes asszony arra kért mindenkit, hogy maradjanak végig ülve. A szemközti csűr tetejéről egy cibóka is követte egy ideig a szertartást. A mókust hívják így errefelé.
Volt, aki igyekezett betartani az ajánlott másfél méteres távolságot, volt, aki kevésbé.
Érdekes, hogy a jelek szerint nem szeretnek az emberek maszkban énekelni. Többen lehúzták a szájukról, majd a zsoltárok lejárta után visszatették.
Itt is szokás szerint írásosba fedik az énekeskönyvet.
Vírusidők ide vagy oda, az érintésről általában nem lesz könnyű leszokni. A tiszteletes asszony és hívek is örültek a találkozásnak, a szokásosnál kicsivel érzelmesebb légkör uralkodott az összejövetelen.
A hirdetésekkor kiderült, sokan komolyabb pénzadományokat ajánlottak fel az istentiszteletek újrakezdésének alkalmából. A nagyobb összegek itt sem az urnába vándorolnak, inkább személyesen adják át az emberek.
Nem kell túlzottan kínálni, a hívek elkapkodják az egyházi kiadású folyóiratokat. Orbán Viktorról rendszeresen lehet ezekben olvasni és a bevándorlókról is. A friss lapszámokban a vírushírek jórészt kiszorították a megszokott témákat.
A szépkorú asszonyok többsége hagyományos gúnyában (így mondják itt) jár hétköznap is. Ünnepnapokon komolyabb viseletdarabok is előkerülnek a ládákból.
Pár szót még váltanak, majd lassan szétszélednek az emberek.
Talán vasárnap az egyetlen nap, amikor egyszerre tucatnyian megfordulnak a faluközpontban. Az is szokás errefelé (is), hogy templom után kiállnak a kapujukba és pár órát még diskurálnak egymással az emberek. Ez most vasárnap az eső miatt elmaradt.