Marosvásárhely, pontosan harminc évvel ezelőtt
utolsó frissítés: 10:15 GMT +2, 2020. március 23.Bálint Zsigmond kameráján keresztül követjük végig az eseményeket.
Harminc évvel ezelőtt készültek a képek Marosvásárhelyen, egy olyan eseményt örökítenek meg, ami alapvetően meghatározta az azt követő erdélyi román-magyar viszont, és máig élő traumája nemcsak a marosvásárhelyi közösségnek, hanem nagyon sok családnak is.
"A harminc esztendővel ezelőtti márciusra emlékezve talán annyi is elég lenne kérdésnek, hogy: miért? Utólag akár mindegy is lehetne, hogy Marosvásárhelyen vagy másutt torkollott-e véres konfliktusba a románok és magyarok közötti feszültség, illetve a semmiképpen sem spontán, hanem minden bizonnyal heteken át szervezett magyarellenes pogromkísérlet 1990. március 19-én" - írja a Plakátmagányon az évforduló kapcsán megjelent írásában Markó Béla.
A visszaemlékezést ezzel zárja: "Summa summarum: azt gondolom, hogy semmi sem volt eleve elrendelve, az akkor éppen döntéshelyzetben levők jó vagy rossz döntésein múlott minden, és éppen ezért újra meg újra meg kell fogalmaznunk a tanulságokat. Még akkor is, ha láthatólag nem mindenki tanult máig sem belőlük."
"Úgy gondolom, hogy ami 1990 márciusában Marosvásárhelyen történt, komplex ok-okozati összefüggés-sorozat eredménye. Ebben voltak kiemelkedően fontos, közvetlen kiváltó okok, de ugyanakkor számos olyan, első olvasatra elenyészőnek tűnő tényező is jelen volt, amely valamilyen mértékben hozzájárulhatott az események kirobbanásához" - írta korábban Novák Csaba Zoltán történész a Transindexen megjelent elemzésében.
Ebben egyaránt említi a történetek kialakulásának hátterében, hogy a térség egyik kiemelkedő pontja a román és a magyar párhuzamos nemzetépítés évszázados versengésének. A város magyar lakosságának arányát a nyolcvanas évek végére 53 százalékra csökkentik a környékbeli falvak román lakosságának betelepedésével, ezzel szemben a magyar származású aktivisták, üzemi, gyári vezetők, köztisztviselők száma és szerepe látványosan lecsökkent, amibe az 1989-as rendszerváltó forradalom csak bizonytalanságot hozott, főleg az üzemek, gyárak, helyi közigazgatási, oktatási intézmények szintjén beindult és követelt kádercserékkel, a helyi román elitek egy részét pozícióik, megélhetésük elvesztésével fenyegette.
"Ilyen körülmények között az előző rendszer által sikeresen kijátszott etnikai kártya ismét kapóra jöhetett, sőt adta is magát, hisz a romániai magyarság rekordgyorsasággal, egyik napról másikra létrehozta a maga érdekképviseleti szervezeteit, és világosan megfogalmazott kérésekkel, követelésekkel állt elő: egyetemes emberi szabadságjogok, részvétel az államhatalomban, anyanyelvhasználat minden téren és kollektív jogok. A Nemzeti Megmentési Front januári szándéknyilatkozatában még meglehetősen pozitívan reagált, de a későbbiekben érdemi változás nem történt ezen a téren sem. Közben a társadalmi feszültségek a vegyes etnikumú régiókban, településeken etnikai színezetet is kaptak" - írta. Elmézésében azt írta, hogy a sokat emlegetett a központi hatalom által előkészített forgatókönyv-szerű provokációról, a Securitate újjászervezését előkészítő tervekről nem kerültek elő konkrét adatok. "Tény az, hogy az állami szervek, a hadsereg, a rendőrség a legjobb esetben inkompetens módon nyilvánult meg, a legrosszabb esetben pedig szándékosan mulasztott" - jegyezte meg.
A fotókkal emlékezni szeretnénk az öt halálos áldozattal és több száz sérülttel járó, tragikus eseményre. A képek készítésekor már túl voltak a februártól egyre halmozódó etnikai felszültségkeltéseken, és a történések tulajdonképpen kiindulópontját jelentő március 16-i eseményeken, amikor egy gyógyszertár magyar nyelvű feliratát kifogásolták randalírozva a városban a románok. Túl voltunk az RMDSZ székházának március 19-i ostromán, amiben a Vatra Românească által szervezett és felbőszített tüntetők összeverték a székházban rekedt 75 magyart, köztük Sütő Andrást is. A helyszínre érkező rendőrök és katonai egységek ugyan szabad elvonulást garantáltak a bent rekedt magyaroknak, azonban tétlenül szemlélték az eseményeket, amikor a láncokkal, botokkal felfegyverzett tömeg rájuk támadt. Sütő András és a többi RMDSZ székházban rekedt magyar bántalmazása olyan megaláztatás volt a helyi magyar közösségnek, hogy március 20-án óriási tömeg vonult ki a főtérre.
"Természetes volt, hogy odamentem. Úgy pörögtek az események, hogy azt rögzíteni kellett. Azt éreztem, hogy nekem ott van a helyem, ezt rögzíteni kell, hogy majd évek múltán ne feledkezzünk meg arról, hogy ez is volt" - emlékezik vissza a mostani összeállításunk fotóit készítő Bálint Zsigmond.
A gyógyszertári eseményeknél nem volt ott, sőt akkor sem, amikor megverték az RMDSZ székházban rekedt magyarokat. "Csak délután kerültem oda, amikor már túl voltak az eseményeken. Az RMDSZ székházánál történet események után mentem csak fényképezni. Ott voltam az eseményeknek a sűrűjében, amikor gyűrűbe fogták a vásárhelyi magyarokat, a két csoport között készítettem a fényképeket. Annak ellenére sem volt semmi veszélyérzetem, hogy a rendőrök nagyon vékony oszlopban álltak a két tábor között. Én egy kisebb magaslatom álltam" - fűzte hozzá.
"Az éjszakai verekedéskor én már nem voltam kint. Úgy éreztem, hogy képtelen vagyok ottmaradni. Valamikor éjfél közeledtével a várost megkerülve értem haza, és csak másnap reggel mentem ismét ki, az éjszakai összecsapások nyomat fényképezni. A kiégett autóbuszokat és a templom bejáratához hajtó autót. Mert azt még láttam egy háztetőről, amikor az autó behajtott a magyarok tömegébe, és azok valahogy úgy röppentek jobbra és balra az autó elől, mint amikor egy víztócsa fröccsen kétfelé" - emlékezett vissza.
szerkesztette: Gál László
Az összecsapás végül 23 óra körül ért véget, amikor nyárád-menti és szovátai magyarok is megérkeztek, és kiverték a románokat a főtérről, akik előbb a szomszédos hotelbe menekültek, majd amikor onnan is elkergették őket, a buszaikhoz rohantak. A magyarok a buszokat is felgyújtották és megverték a belőlük menekülőket.
