„Keljetek fel, pásztorok, kik juhoknál alusztok!” Egy forradalmi betlehemezést mutatunk meg Murokországból
utolsó frissítés: 10:46 GMT +2, 2020. január 3.Az Azopan Fotóarchívum gyűjteménye segítségével járunk végig egy teremiújfalusi betlehemezést 1990 januárjából.
Ebben a teremiújfalusi történetben nemcsak a karácsony, hanem egy kicsit a '89-es forradalom és rendszerváltás is benne lesz. A kalauzunk a '82-es legendás alsósófalvi farsangtemetés és a parajdi húsvéti hajnalozás, illetve a '87-es alsósófalvi hesspávázás után ismét Bálint Zsigmond fotográfus és Barabás László néprajzkutató. A korábban megszokottal ellentétben most a képek és a szövegek nem ugyanazt a betlehemezést idézik fel, és ennek bizony leginkább a forradalom az oka.
Ahogyan Barabás László a Mentor kiadónál 2000-ben megjelent Aranycsitkók, maszkurák, királynék című kötetében írja, már 1988-ben meg akarták örökíteni az újfalusi karácsonyi betlehemezést, de akkor nem sikerült. 1989 véres karácsonyán bár örült a falu a diktátor bukásának, de rettegett a terroristáktól, így csak kicsiben szervezték meg a betlehemezést és idegenkedve is fogadták őket. Voltak, akik azt hitték, hogy a gyerekeket jöttek magukhoz édesgetni, hogy majd elvigyék őket, mások éppen terroristákat véltek felfedezni a fényképezőgéppel és magnóval felszerelt idegenekben. Bálint Zsigmond viszont épp a forradalmi események miatt január elejére halasztott betlehemezés képeit bocsátotta rendelkezésünkre, de a felhasznált szövegek Barabás László említett kötetéből már az 1991-es eseményeket idézik.
1990-ben ugyan jó előre bejelentkeztek, hogy ne fogadják idegenkedve őket, de erre aztán Barabás leírása szerint túlságosan is "felkészültek" a helyiek, igaz, inkább csak külsőségekben. Jól tudták az énekeket, de a szövegben több volt a botlás, sőt, a kihagyás, így esett meg, hogy 1991 karácsonyának szövegeit idézte a könyvében, amit mi is használunk.
Teremiújfalu Alsó-Nyárádmente egyik települése, a népi elnevezés szerint Murokországként emlegetett terület része, ahol az emberek életformáját a piacozó zöldségtermesztés alakította. A főleg muroktermesztéssel foglalkozó Lukafalva (jelenleg Dózsa György) és Ilencfalva voltak a vidék "fővárosai", róluk is kapta a nevét, de Barabási megjegyzése szerint minden környékbeli falunak megvolt a maga elnevezése, annak függvényében, hogy melyik mit termelt nagyobb mennyiségben, illetve mit tartottak egymásról a környékbeli falvak lakói: Lukafalva és Ilencfalva murkos, Lőrincfalva paradicsomos, Szentmiklós és Csiba káposztás és retkes, Karácsonyfalva és Folyfalva általában piacozó és kupeckedő. Hagymásbodon már a nevében is hagymás, Teremiújfalu pedig salátás volt. Barabás cikke szerint valamikor Lukafalván, Ilencfalván, Káposztásszentmiklóson, Csibán, Karácsonyfalván, Folyfalván, Somosdon és Teremiújfalun is betlehemeztek, de a negyvenes évek végén betiltották a szokást, és Teremiújfalu kivételével nem sikerült huzamosabb ideig felújítani.
Még 1975-öt írt a kalendárium, amikor Teremiújfaluban Vetési Andrásék úgy döntöttek, hogy nem várnak a világ változására, felújítják a betlehemezést. Amikor az idősebb András legnagyobb fia, aki szintén András, akkorára cseperedett, az édesapa eldöntötte, hogy megmutatja, milyen volt az ő idejében, bő negyed évszázaddal korábban a karácsonyi játék. A betlehemezés szokása addigra már tetszhalottá vált, csak a felnőtt korosztályok emlékezetében élt, a fiatalok egyáltalán nem ismerték. Ahogy akkor meghallották a környező falvakban, hogy felelevenítették az egykori szokást, egyből Lukafalvára és Ilencfalvára is meghívták, sőt nemsokára a milícia is magához hívatta, és megfenyegette. Egy-két évre tudták csak elcsendesíteni a közösséget, mert a '70-es évek második felében ismét elkezdtek a konfirmáció előtt álló legénykék betlehemezni járni, és még a 2010-es években is voltak hírek arról, hogy még mindig járnak.
szerkesztette: Gál László
Nagy csudavallásra hívom a világot,/ Hogy az én versemet íme hallgassátok./ Hallgassátok tehát ezen történetet,/ Barmok jászlában egy kisgyermek született./ Kicsoda e gyermek, tudni szeretnétek,/ Örömmel hirdetem, hogy ti is örvendjetek,/ Megváltó Jézus, kit ti is tiszteltek,/ Tisztelet után boldogok legyetek!/ Mit felel a házigazda, be lehet jönni a betlehemmel?"
A Kengyelfutó csupa fehérben van. Fején magas kartonsüveg, rajta fényes papírból kivágott csillagok. Fehér inget és hosszú, fehér, csipkés szoknyát adtak reá, vállára oldalt megtűzött háziszőtt, csipkés végű kendőt kötöttek. Kezében bot, s azon csengők.
Az adománykérő énekben ugyan még a torokújító bort meg sört emlegetnek, de a betlehemezők a pénznek örülnek a legjobban. A háziak még elindulás előtt még kaláccsal is megkínálhatják.
A szervezésben mindig azoknak a szülőknek van döntő szavuk, akiknek a gyermekei konfirmálnak. Az viszont már a konfirmandusokra tartozik, hogy ki melyik szerepet alakítja. Ha nem telt ki a tizennégy évesekből a csapat, bevették a tizenhárom vagy a tizenöt éveseket is. Belső rangsorolás szerint a tizenhárom éves a „pásztorsággal" vagy az „angyalsággal” kezdi, nem lehet Király, Szent József vagy Kengyelfutó. Királynak lehetőleg a legidősebb és legértelmesebb fiút választották, hiszen ő a csapat vezetője.