2020. július 8. szerdaEllák
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Keljetek fel, pásztorok, kik juhoknál alusztok!” Egy forradalmi betlehemezést mutatunk meg Murokországból

utolsó frissítés: 10:46 GMT +2, 2020. január 3.

Az Azopan Fotóarchívum gyűjteménye segítségével járunk végig egy teremiújfalusi betlehemezést 1990 januárjából.


Ebben a teremiújfalusi történetben nemcsak a karácsony, hanem egy kicsit a '89-es forradalom és rendszerváltás is benne lesz. A kalauzunk a '82-es legendás alsósófalvi farsangtemetés és a parajdi húsvéti hajnalozás, illetve a '87-es alsósófalvi hesspávázás után ismét Bálint Zsigmond fotográfus és Barabás László néprajzkutató. A korábban megszokottal ellentétben most a képek és a szövegek nem ugyanazt a betlehemezést idézik fel, és ennek bizony leginkább a forradalom az oka.

Ahogyan Barabás László a Mentor kiadónál 2000-ben megjelent Aranycsitkók, maszkurák, királynék című kötetében írja, már 1988-ben meg akarták örökíteni az újfalusi karácsonyi betlehemezést, de akkor nem sikerült. 1989 véres karácsonyán bár örült a falu a diktátor bukásának, de rettegett a terroristáktól, így csak kicsiben szervezték meg a betlehemezést és idegenkedve is fogadták őket. Voltak, akik azt hitték, hogy a gyerekeket jöttek magukhoz édesgetni, hogy majd elvigyék őket, mások éppen terroristákat véltek felfedezni a fényképezőgéppel és magnóval felszerelt idegenekben. Bálint Zsigmond viszont épp a forradalmi események miatt január elejére halasztott betlehemezés képeit bocsátotta rendelkezésünkre, de a felhasznált szövegek Barabás László említett kötetéből már az 1991-es eseményeket idézik.

1990-ben ugyan jó előre bejelentkeztek, hogy ne fogadják idegenkedve őket, de erre aztán Barabás leírása szerint túlságosan is "felkészültek" a helyiek, igaz, inkább csak külsőségekben. Jól tudták az énekeket, de a szövegben több volt a botlás, sőt, a kihagyás, így esett meg, hogy 1991 karácsonyának szövegeit idézte a könyvében, amit mi is használunk.

Teremiújfalu Alsó-Nyárádmente egyik települése, a népi elnevezés szerint Murokországként emlegetett terület része, ahol az emberek életformáját a piacozó zöldségtermesztés alakította. A főleg muroktermesztéssel foglalkozó Lukafalva (jelenleg Dózsa György) és Ilencfalva voltak a vidék "fővárosai", róluk is kapta a nevét, de Barabási megjegyzése szerint minden környékbeli falunak megvolt a maga elnevezése, annak függvényében, hogy melyik mit termelt nagyobb mennyiségben, illetve mit tartottak egymásról a környékbeli falvak lakói: Lukafalva és Ilencfalva murkos, Lőrincfalva paradicsomos, Szentmiklós és Csiba káposztás és retkes, Karácsonyfalva és Folyfalva általában piacozó és kupeckedő. Hagymásbodon már a nevében is hagymás, Teremiújfalu pedig salátás volt. Barabás cikke szerint valamikor Lukafalván, Ilencfalván, Káposztásszentmiklóson, Csibán, Karácsonyfalván, Folyfalván, Somosdon és Teremiújfalun is betlehemeztek, de a negyvenes évek végén betiltották a szokást, és Teremiújfalu kivételével nem sikerült huzamosabb ideig felújítani.

Még 1975-öt írt a kalendárium, amikor Teremiújfaluban Vetési Andrásék úgy döntöttek, hogy nem várnak a világ változására, felújítják a betlehemezést. Amikor az idősebb András legnagyobb fia, aki szintén András, akkorára cseperedett, az édesapa eldöntötte, hogy megmutatja, milyen volt az ő idejében, bő negyed évszázaddal korábban a karácsonyi játék. A betlehemezés szokása addigra már tetszhalottá vált, csak a felnőtt korosztályok emlékezetében élt, a fiatalok egyáltalán nem ismerték. Ahogy akkor meghallották a környező falvakban, hogy felelevenítették az egykori szokást, egyből Lukafalvára és Ilencfalvára is meghívták, sőt nemsokára a milícia is magához hívatta, és megfenyegette. Egy-két évre tudták csak elcsendesíteni a közösséget, mert a '70-es évek második felében ismét elkezdtek a konfirmáció előtt álló legénykék betlehemezni járni, és még a 2010-es években is voltak hírek arról, hogy még mindig járnak.

szerkesztette: Gál László

Murokország említett falvai, ahol szokásban volt a betlehemezés, mind reformátusok, így a betlehemes játék itt a református hagyomány világához tartozott, akárcsak a Mezőségen, Kalotaszegen vagy az Alföldön. Az mezőségi típusú betlehemezés közép-erdélyi elterjesztésében a nagyenyedi református főgimnázium iskolai színjátszásának hatása érvényesülhetett Barabás szerint, szemben a székelyföldi és bukovinai "katolikus" típusú betlehemezéssel, amelynek az elterjedésében a csíksomlyói ferences kolostornak volt nagy szerepe. Ebből például hiányzik Szűz Mária alakja, és az angyalok szerepköre és mozgástere is korlátozottabb.
A betlehemezők karácsony szombatjának kora délutánján indultak el, és minden házhoz benyitottak, ahol nem volt zárva a kapu. A legtöbb háznál várták őket, tudták, hogy mikor érhetnek hozzájuk. Karácsony másod- és harmadnapján esetenként a szomszédos falvakba is elmentek betlehemezni.
A teremiújfalusi betlehemes játéknak hét szereplője van: a Kengyelfutó, a Király, Szent József, két Angyal és két Pásztor (az egyik az Öreg Pásztor, a másik a Fiatal Pásztor). Az öltözetük alapján mindegyiket meg lehet különböztetni.
A betlehemezést a Kengyelfutó kezdi, ő csörget, majd kopogtat az ajtón, és mondja el a beköszöntőjét: "- Szerencsés jó estét!/
Nagy csudavallásra hívom a világot,/ Hogy az én versemet íme hallgassátok./ Hallgassátok tehát ezen történetet,/ Barmok jászlában egy kisgyermek született./ Kicsoda e gyermek, tudni szeretnétek,/ Örömmel hirdetem, hogy ti is örvendjetek,/ Megváltó Jézus, kit ti is tiszteltek,/ Tisztelet után boldogok legyetek!/ Mit felel a házigazda, be lehet jönni a betlehemmel?"

A Kengyelfutó csupa fehérben van. Fején magas kartonsüveg, rajta fényes papírból kivágott csillagok. Fehér inget és hosszú, fehér, csipkés szoknyát adtak reá, vállára oldalt megtűzött háziszőtt, csipkés végű kendőt kötöttek. Kezében bot, s azon csengők.

Miután a házigazda megadta az engedélyt a belépésre, elkezdik énekelni a Mennyből az angyalt, és mire a második sor végére érnek, Szent József kivételével mind be is sorakoznak a résztvevők. Elöl ment a két Angyal. Öltözetük ugyanolyan, mint a Kengyelfutóé, azzal a különbséggel, hogy nincs a kezükben csengős bot. Ők hozzák a ház alakú ládikát, a betlehemet. Utánuk következnek a pásztorok kifordított báránybőr kucsmában, kifordított kabát vagy mellény, gumicsizma és bot. Őket látjuk a képen.
A betlehemet egy székre teszik, és az angyalok kétfelől melléje állnak. A két Pásztor leheveredik a betlehem elé. A Kengyelfutó és a Király az ajtó mellé áll, szemben a többiekkel. A Király fején kartonpapírból készült koronát, vállán derékon alul érő palástot visel. Az oldalán egy játékkard. Mint a betlehemezés vezetője, ő is beköszöntőt mond, amelyben hírül adja a kisded születését, majd következik Szent József bekérezésének a dramatizálása, a szálláskeresés előadása. A belépő Szent József öltözete ugyanolyan, mint a Kengyelfutóé, kezében kisebb pálcát tart.
Ez után egy énekfüzér következik, ami összeköti a betlehemes játék két részét: a szálláskeresést és a pásztorjátékot. Az énekfüzér végén már így énekelnek: "Keljetek fel, pásztorok, pásztorok,/ Kik juhoknál alusztok, alusztok!/ Megszületett uratok, uratok,/ Néktek kis Jézusotok." A Pásztorokat a Király költögeti, akik szintén előadnak egy rövid jelenetet.
A játék végén körbeállják a belül üres, viszont a tetejét és oldalát fényes papírcsillagokkal, holddal és szentképekkel díszített betlehemet, majd éneklik: "Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,/ Melyet oly régen várt az egész világ,/ Betlehemben kibimbózott zöldág,/ Király, mennyből méltóság,/ Király, mennyből méltóság./ Szűz Mária így kesereg sorsán,/ Szent Józseffel szent fiát altatván,/ Nyugszik szegény csak egy marék szénán,/ Szeméből könny csordulván,/ Szeméből könny csordulván./ Aludj, aludj, kedves jácintuskám,/ Mely illatos teljes patikácskám,/ Szűz tejemből szopó kis báránykám,/ Sorsod nehéz, violám,/ Sorsod nehéz, violám."
Ezzel be is fejeződik az előadás. A Kengyelfutó csenget, a többiek kis pihenő után vidámabbra váltják a hangot és gyorsabbra a ritmust, tovább énekelnek: "Egy kancsócska bor meg ser,/ Beszélgessünk jókedvvel,/ Torkunk is újuljon ezzel víg örömmel,/ Torkunk is újuljon ezzel víg örömmel."

Az adománykérő énekben ugyan még a torokújító bort meg sört emlegetnek, de a betlehemezők a pénznek örülnek a legjobban. A háziak még elindulás előtt még kaláccsal is megkínálhatják.
A király öltözete a 1975-ös felújításkor újították meg, addig jobban hasonlított a többi résztvevőre. Az ifjabb Vetési András szerint az édesapja idejében a Királynak fehér inge, fekete lajbija volt, s fekete kalapjáról piros szalagok lógtak. Ezt viszont elhagyták, és rá, mint Királyra, palástot adtak, és koronát tettek a fejére.
Barabás feljegyzései szerint a betlehemezésnek szigorú életkorbeli határai vannak: a tizenhárom-tizenöt éves korcsoport jár, járhat betlehemezni. Tizenhárom vagy tizenöt éves csak egy vagy kettő van minden év csapatában, legtöbben tizennégy évesek. A betlehemezés résztvevői azon fiúgyermekek közül verbuválódnak, akik a következő évben konfirmálnak, vagyis nagykorúvá válnak a református egyházban.

A szervezésben mindig azoknak a szülőknek van döntő szavuk, akiknek a gyermekei konfirmálnak. Az viszont már a konfirmandusokra tartozik, hogy ki melyik szerepet alakítja. Ha nem telt ki a tizennégy évesekből a csapat, bevették a tizenhárom vagy a tizenöt éveseket is. Belső rangsorolás szerint a tizenhárom éves a „pásztorsággal" vagy az „angyalsággal” kezdi, nem lehet Király, Szent József vagy Kengyelfutó. Királynak lehetőleg a legidősebb és legértelmesebb fiút választották, hiszen ő a csapat vezetője.