És akkor felsejlett a Krón család rendkívüli története a képek mögött...
utolsó frissítés: 16:12 GMT +2, 2019. április 5.
Tulajdonképpen egy nagy nyomozás története következik, amely a marosvásárhelyi ócskapiacon kezdődött: 37 fényképet találtak ott, amelyek jól láthatóan egy családhoz tartoztak.
Semmit sem lehetett tudni a hátterükről, de elindult egy nyomozás a Régi fotók Erdélyből Facebook-csoportban.
"Elsőként a Ruhig Margit (Buba) és Pali családi képét osztottam meg a Régi fotók Erdélyből csoportban. Ezen ismerték fel többen Buba nénit, és így tudtam meg, hogy a Krón családból való. Ezután kerültem kapcsolatba a Buba néni unokájával, majd meglátogattam Ernő bácsit, és ő kölcsönadta az édesapja fotóalbumát. Majd Korpos András színésszel, a Kató unokájával, és Takács Zsuzsával, aki a családi képen még csak pocaklakó Zsuzsának az unokája, is beszéltem. Kiderült, hogy a piacon vásárolt képek Buba elvileg lezárt lakásából kerülhettek ki, senki nem tudja hogyan. Buba néni két éve idősek otthonában van. Jelenleg 97 éves" - magyarázta Szőcs Edgár, az Azopan Archívum egyik alapítója, aki tulajdonképpen az egész nyomozást elindította.
A ócskán talált 37 képből, illetve a legfiatalabb Krón Ernő édesapjának az albumából válogatva állítottuk össze a következő galériánkat. A képek mögötti történetet a nyomozás eredményeiből, illetve a Krón családról fellelhető különböző adatok, interjúk alapján állítottuk össze.
szöveg: Gál László
Marosvásárhely, 1927. Az idilli hangulatú képen a Krón család. Még nem teljes létszámban, hiszen Krón Ferenc Ernőnek és feleségének, Katalinnak összesen 6 gyereke született, de már a Székely Naptár jogainak megvásárlása után, amikor már jobban ment a családnak. Az asztalon a Pesti Napló előfizetőinek készült Rákóczi album (Hornyánszky V. CS. és Kir. Udvari Könyvnyomdája, 1907), a lány kezében Magyar Dal, a Romániai Magyar Dalosszövetség hivatalos havi folyóirata (1922-1936).
A család tagjai balról jobbra: Jutka (aki 27 évesen szerelmi csalódás miatt öngyilkos lett), Margit (akit mindenki csak Bubaként ismer), Krón Katalin (az édesanya), Kató (aki Csatlós János református lelkész felesége lett, és három gyerekük is született: Csaba, Huba, Kató), Krón Ferenc Ernő az ölében az egyetlen fiával, Krón István Ernővel (akit apjához hasonlóan mindenki csak Krón Ernőként ismer, felnőttként könyvkötő és bábszínész lett, de róla később bővebben is lesz szó), Erzsébet (neki kalapszalonja volt, majd háztartásbeli lett, nem születtek gyerekei). A kép készítésének időpontjában az édesanya valószínűleg már állapotos Zsuzsával (neki két gyereke született). A gyerekek mind 3 éves különbséggel születtek. A könyvkötészetet az ifjabb Ernő mellett Kató és Erzsébet is kitanulta.
Krón Ernő Titusz (A Hét 1984-ben így említi a nevét, és mivel a továbbiakban még sok Krón Erőnőről lesz szó, mi is így használjuk a nevét a könnyebb azonosíthatóság kedvéért.) marosvásárhelyi története az 1870-es évek végén kezdődik. Az apja Bártfán volt uradalmi gazdatiszt, és nem bánta, ha 15 gyermeke közül az egyik a könyvek világába kerül. Ernő szülővárosából előbb Debrecenbe, majd Kolozsvárra megy könyvkötészetet tanulni, és végül Marosvásárhelyen telepedik le, és alapít műhelyt az 1880-ban. Itt ismerkedik meg feleségével, és itt alapít családot. Krón Ernő Tituszról sajnos nincs képünk, viszont az 1884-ben született fiáról, Krón Ferenc Ernőről több is.
A képen a családi könyvkötészet és bolt látható. Ez a marosvásárhelyi Sáros utca közepe táján volt. Sapkában maga Krón Ferenc Ernő. Később néhány házszámmal fennebb vett egy egész udvart és ott élt az egész család. A most 95 éves Krón István Ernő a mai napig ott él és dolgozik a műhelyében.
A források szerint Krón Ernő Titusz viszonylag hamar lebetegedett, kénytelen volt fiát a negyedik gimnáziumi osztály elvégzése után kivenni az iskolából, hogy segítsen neki, és mesterséget tanuljon mellette. Krón Ferenc Ernőnek már valamivel jobban sikerült az élete, mint az apjának, legalábbis a könyvkötő karrierje mindenképp. 23 évesen, 1905-ben lett önálló, akkor váltotta ki az önálló könyvkötőműhely működtetéséhez szükséges engedélyt, és akkor nyitotta meg az egykori Sáros utca 10. szám alatt műhelyét. A képen a marosvásárhelyi református kollégium 4. elemistái 1894/1895-ös tanévben, valószínűleg a piros pöttyel jelölt kisdiák Krón Ferenc Ernő.
Az apjától megörökölt gépekkel folytatta Krón Ferenc Ernő a mesterséget, sőt a fia is a nagyapja által közel 140 éve vásárolt gépet használja. Egy kicsit olyan manapság a műhely, mint egy működő ipartörténeti múzeum aranyozó-, vak- és dombornyomó sajtóval, kéregpapiros ollóval, illetve számtalan geometrikus vagy szecessziós nyomásmintával. A képen Krón Ferenc Ernő három lányával valószínűleg még a fia megszületése előtt kb. 1919-ben készülhetett.
Ahogyan a Krón István Ernő mesélte a könyvkötés soha nem volt olyan szakma, ami sok pénzzel járt, ezért minden műhelynek volt valami specialitása. Krón Ferenc Ernő, hogy el tudja tartani a családját a Székely Naptár kiadási jogát szerezte meg a Wikipédia szerint 1913-ban, de a fia elbeszéléséből viszont arra lehet következtetni, hogy csak az 20-as évek elején, és egészen az 1948-as megszüntetéséig ő szerkesztette.
A Régi és Valódi Lőcsei-féle Közhasznú Székely Naptár cím alatt évente megjelenő népszerű kiadvány jórészt saját szövegeivel töltötte meg Krón Ferenc Ernő. A kalendárium a szegényebb néprétegek egyetlen olvasmánya volt, amit még meg tudtak venni, és amely segítette őket a tájékozódni a naptári időben, az ünnepnapokról, a névnapokról, emellett pedig a naptárban levő hasznos olvasmányokat is elolvashatták az egy naptári év során. Vezetése alatt álló Székely Naptárak Kiadóvállalata önálló füzetsorozatban is megjelentette mindazokat az írásokat, melyekben a naptáríró orvosi tanácsokkal, a gyermekvédelem, lakásgondozás, konyhai takarékosság és konyhakertészkedés feladatainak ismertetésével, vőfélyek, násznagyok köszöntő verseivel, a szépség helyes ápolásával, a sertésfeldolgozás hetvenféle módjával, sőt a házaséletben előforduló testi-lelki bajok elhárítására 850 tanáccsal látta el az olvasókat. A sorozatban jelent meg például a Mit kell tudni a lányoknak a házasság előtt? című kiadvány is 1932-ben.
Összesen 26 évig szerkesztette, nyomtatta és kötötték be a Székely Naptárat. Amikor Krón Ferenc Ernő átvette a jogot, 3-4 ezer példányban jelent meg, de a szerkesztése alatt végül elérte a 10 ezer példányt is a kalendárium eladása 1940-1948 között. A naptár kiadása gyakorlatilag egész éves munka volt, februártól júniusig állította össze a tartalmát, különböző folyóiratokból ollózta ki az érdekességeket, de nem ritkán maga is írt szöveget bele. A nyomtatás júniusban vette kezdetét, amikor megérkeztek a papírok, és nagyjából két hónapig tartottak, amit a fűzés és bekötés követett. Természetesen reklámok is voltak benne, 16 oldalnyi hozta ki a nyomtatási költségeket. Hirdetették benne például a a Frank kávét és a Singer varrógépet is.
"A 10 ezer könyv kiadása annyi pénzt hozott, hogy eltartotta a családot. A könyvkötés mellékes lett. Így tudták férjez adni a lányokat, mert akkor stafírunggal, bútorral kellett férjhez adni. Sőt, attól is függött, hogy kihez ment férjhez. Kató testvérem ebédlőt is kapott, mert papné lett, és kellett neki" - magyarázta korábban Krón István Ernő. A képen a Székely Naptár reklámplakátjai.
Ahogyan a felirat is hirdeti Az ezüst pille három felvonásos operett jubileumi előadásán készült a felvétel 1932 szeptemberében. Krón Ferenc Ernő nagy műkedvelő is volt fia elbeszélése szerint, meg is ünnepelte a 30 éves jubileumi előadását a marosvásárhelyi magyarság. A fotóalbumban több olyan kép is van, amely a középső Krón fellépésén készült. A színjátszás iránti szeretete a fiára is átragadt, aki 25 évig volt Marosvásárhelyen bábszínész, de erről bővebben a későbbiekben lesz szó.
A marosvásárhelyi székely szőttes bál Erdélyi lakodalom című színielőadásából egy jelenet. A Színházi Élet szerint Krón Ferenc Ernő jobbról az ötödik. Nem csak amatőrök között lépett fel, helyettesítőként, beugróként megfordult hivatásos színészek mellett is. Feljegyezték például, hogy játszott együtt a híres Szentgyörgyi Istvánnal is.
A kép a romániai cigányok szövetségének segesvári alakuló ülésén készült 1934-ben. Az Erdélyi Lapok beszámolója szerint a nemzeti öntudatra ébredő cigányok, akik a cikk szerint rómoknak hívják magukat, alakítottak szövetséget központi vezetőséggel, elnökkel, titkárral, választmánnyal, vidéki tagozatokkal és tagozati elnökökkel. Alakuló ülést tartottak az ország minden részében, amelyeken a cigány nép valamennyi gyermekének az összetartozását hirdetik. Az Erdélyi Lapok cikke szerint a bukaresti alakuló ülésen kívül volt tagozatai gyűlés Nagyszebenben, Craiován és Segesváron is.
"Mi a célunk? Népünk felszabadítása. Fel akarjuk emelni a rómokat a megalázottságból, a megvetésből. Meg akarjuk erősíteni nemzeti öntudatukban. Fejleszteni akarjuk nemzeti művelődésünket és vissza akarjuk téríteni magunkhoz azokat, akik magasra emelkedtek a társadalmi rangfokozaton, de már megtagadtak minket. (...) Azt akarjuk, hogy vallásos, istenfélő legyen a mi népünk s vesse le magáról azokat a hibákat és szokásokat, amelyekkel magunkra vonhatják mások megvetését" - írta akkor az újság megszólítva a szövetség egyik képviselőjét, aki határozottan cáfolta, hogy politikai párttá szeretnének alakulni.
Azt nem tudjuk, hogy Krón Ferenc Ernő miért vett részt a segesvári ülésén (a képen az első álló sorban balról a negyedik).
Gróf Bethlen György fogadásáról a marosvásárhelyi állomáson is van egy fotó Krón Ferenc Ernő albumában, lévén ott volt az Országos Magyar Párt elnökének fogadásán. A képen a 7-es számmal jelölve. Egy nappal később kezdte meg nagygyűlését az Országos Magyar Párt, amelynek második napjára közel 4000 főnyi tömeg gyűlt össze. A felszólalók között volt Jakabffy Elemér, Pál Árpád, az Erdélyi Lapok főszerkesztője, illetve gróf Bethlen György a párt elnöke, akit egyhangúlag újra is választottak, "és utána percekig felállva tapsolták".
A kép leírása szerint Nagy Samu nyomdász 50 éves szakmai jubileuma alkalmából tartott ünnepségen készült az Iparkamarában. Krón Ferenc Ernő az ülős sorban balról az első. Marosvásárhelyen ekkortájt öt könyvkötő is működött, és mind az ötnek volt annyi munkája, hogy azért szűkön megéljen belőle. Nem úgy képzeljük el, hogy a könyvkötők csak az emberek könyveit javították, dolgoztak az adóhivatalnak, a városnak és a könyvtáraknak is. Ezen kívül pedig mindenkinek megvolt a specialitása, volt olyan például, aki dobozokat gyártott a könyvkötészet mellett. A Krón család specialitása a díszkiadás volt. Krón Ferenc Ernő fő kliense volt például a könyvgyűjtő Teleki Domokos, a Teleki téka utolsó kurátora, akinek érdes felületű chagrin-bőrbe kötötték a könyveit, és Bernády György polgármester is, aki könyvtára minden egyes darabját piros-fekete bőrbe kötette.
Azóta azért jelentősen megváltozott a könyvkötő szakma, ahogyan Krón István Ernő magyarázza, könyvkötés változásával azért új technológiát is kellett kitanulnia. "Apuka még füstarannyal, valódi arannyal dolgozott. Nem ismerte az újabb technológiákat. Egészen új technológiák vannak" - mondta Krón Erőn a TVR magyar adásának.
Egy korabeli könyvkötőműhely Krón Ferenc Ernő albumából, sajnos a személyeket nem tudtuk beazonosítani.
Krón Ferenc Ernő albumában több kép is szerepel az első világháborúból, de részleteket erről sajnos nem sikerült kideríteni. Az ezred mozgásainak ismeretében a kép valahol Galíciában készülhetett.
Itt már a második világháború útképző század tiszthelyettesivel 1942 márciusában, balról az első. Ekkor már honvédként a fia is részt vett a háborúban. Az 1924-ben született Krón István Ernő gyakorlatilag beleszületett a könyvkötő szakmába, 1942-ben szerezte meg a segédlevelet, 1944-ben pedig már letette a mestervizsgát is. Utána nem sokkal már be is sorozták, amit fogság és sebesülés nélkül meg is úszott. A háború után már az édesapja mellett folytatta a mesterséget, egészen 28 éves koráig, amikor egy 25 éves kitérőre bábszínész lett.
A baloldali képen apa és fia 1940-ben. A jobboldalin Izsó Johanna színésznő, aki a legifjabb Krón élettársa volt 5 évig, és akinek a biztatására 1952-ben színészi munkát vállalt a Székely Színház bábtagozatában. "Mivel abban az időben a nagy színpadon marxista darabok mentek, arra az emberek nem nagyon voltak kíváncsiak. Nem nagyon vágytak nagyszínházba, így a közönség eljött megnézni minket a bábszínházban" - magyarázta korábban egy interjúban Krón István Ernő arról, hogy miként kezdődött a marosvásárhelyi bábszínház fellendülése, amelynek a (felnőtt) előadásaira abban az időben hosszabb sorokban álltak az emberek, mint a nagy színpadi előadásokra. Krón sikeres bábszínészként körbe turnézta az egész világot, megfordult Lengyelországban, Indiában, Görögországban, Franciaországban, Olaszországban, Törökországban, sőt Spanyolországban is.
Krón Ferenc Ernő 1976-ben egy baleset után tolószékbe került, a bábszínháztól nyugdíjba vonuló fia pedig vette át tőle a műhelyt. Az idősebb Krón végül 1983 februárjában 98 éves korában halt meg. Krón István Ernő manapság is dolgozik a 140 éves gépei között az egykori Sáros (ma Târgului) utca 8. szám alatt működő műhelyében. Manapság is a saját maga által főzött, lisztből, vízből és keményítőből készült ragasztót használja. Bár neki gyereke nem született, a szakmát van, aki folytassa. Rendszeresen vannak mesterséget tanuló növendékei.
Krón Ferenc Ernő lányairól sokkal kevesebbet tudunk. A képen Krón Margit (Buba) - aki a kezdő képen az anyját ölelte. Ő a moziműködtetéssel foglalkozó Ruhig családba házasodott be.
Buba férjével, Ruhig Pállal, illetve gyerekeikkel Pannival és Palikával. Nekik sem jutott könnyű sors. Ruhig Pál kikeresztelkedett zsidó volt, ezért könnyebb munkaszolgálatra ítélték. A családi házukat később kommunisták államosították, óvodát csináltak belőle, a család pedig a korábbi házuk egy kisebb részében élhetett. Baba jelenleg az idősek otthonában él Marosvásárhelyen, a gyerekei külföldre települtek.
A képen Buba nővére, Kató a családjával. Kató Csatlós János református lelkész (Felőr, Magyardellő, Marosszentgyörgy) felesége lett, három gyerekük született: Csaba (ő látható a képen), Huba és Kató. Csabát 1956 folyományaként több évre elítélik, politikai fogoly volt Szamosújváron. A börtönbeli bántalmazások maradandó nyomokat hagytak benne, mind lelkileg, mind fizikailag. 1964-ben szabadult. 1972-ben halt meg motoros balesetben. Református papnak készült, már segéd pap volt mikor a baleset történt. Rá 20 napra a nagymamamája agyvérzést kapott, és ő is meghalt.