Negyedik alkalommal került megrendezésre Marosvásárhelyen a Szféra Kortárs Művészeti Műhely. Idén új helyszínnel is jelentkeztek, ugyanis most már a volt Európa Gimnázium, zsidó iskola és valamikori 4-es iskola két udvarán gyűltek össze mindazok, akik az alkotás valamilyen különlegesebb formájára voltak kíváncsiak.
A fesztivál három napja kiváló hangulatban telt, a külső szemlélő számára zökkenőmentesen, ami a szervezőcsapat profizmusát és összeszokottságát mutatja. A délelőtt és délután folyamán különböző alkotói műhelyek, programok várták az érdeklődőket, majd négy óra magasságában megkezdődtek a koncertek, amelyek szintén nem kevés embert vonzottak. Azonban, mivel este tízkor ezeknek le kellett járniuk, ezt követően a Sörpatika mellett folytatódott az eszmecsere és a bulizás.
Szöveg: Ivácson András Áron.
Fotók: Bereczky Sándor és Bereczky Zsombor
A fő helyszín első programja André Ferenc Szótagadó, Horváth Benji A Dicsőséges Európa és Kali Ágnes Ópia c. köteteinek bemutatója volt, amelyet Varga László Edgár moderált.
A második helyszín központi eleme Csóka Szilárd-Zsolt, Szabó Anna-Mária és Gagyi Botond közös kiállítása volt.
A kisebbik, Yard fedőnevű udvaron épp DJ Sauce izzítja a hangulatot.
A fesztivál idén új arculattal is jelentkezett, amelyet többek közt megvásárolható, illetve kisorsolható pólókon is megjelenítettek. Az új arculat egyszerű, esztétikus és feltűnő, avagy: nagyszerű.
Amiről kevesen tudnak az, hogy mennyi takarítás és tisztítás előzte meg a Szférát és mennyi munkába került, hogy használhatóvá váljon az udvar. Ez ismét csak a szervezőcsapat elkötelezettségét mutatja és bizalmat szavaz nekik a következő kiadásra is.
A Beatwándor volt számomra a nagy meglepetés és a kiugró pontja a három napnak. Ugyanis az a műfaj, amelybe általában André Ferenc és Horváth Benji előadását sorolják, enyhén szólva sem volt szimpatikus számomra eddig. Most azonban meggyőztek, teljes mértékben és bármikor be tudom ismerni, hogy módosítanom kell a korábbi nézetem. Az előadás komoly volt, fajsúlyos és olyan témákat feszegetett, oly módon, hogy nagyon nem lehetett félvállról venni, vagy akárcsak elintézni egy egyszerű "művészeti produkcióként". Jó volt hallani.
A késő délutánokat és estéket különböző koncertek tették színesebbé. A fotón épp a Rehab Nation búcsúzik egy igencsak zajos, energikus és kiváló előadás után.
Az esti buli a Sörpatika mellett, a Maros partján már az első naptól kezdődően szó szerint fergeteges volt, és az sem számított kirívónak, hogy hajnalig tartott.
A Szféra Shop-ban mindenféle promóciós anyagot lehetett kapni, amennyiben arra támadt volna kedvünk, hogy a fesztivál után is népszerűsítsük, képviseljük a szellemiségét.
A bejárat a Szféra logojával már első nap után eltéveszthetetlen lett.
A három nap alatt két udvaron folyamatosan történt valami, így itt épp Downsound egyik tagja adja a talpalávalót.
Mondhatni nem volt olyan felület, amely ilyen vagy olyan módon ne lett volna dekorálva a három nap alatt. A bútortól a falon keresztül egészen a textilanyagokig, semmi nem úszta meg szárazon.
A helyszín szinte minden centimétere fel volt használva valamiféle alkotás, kiállítás, képző- vagy más művészeti munka bemutatására, így az egész fesztivál helyszíne önmaga egy összművészeti alkotássá vált.
A folyamatos programok és tennivalók mellett a háromnapos fesztivál számos alkalmat és lehetőséget nyújtott a pihenésre és az egyszerű kikapcsolódásra is.
A Szféra igencsak befogadó környezet és a kétlábúakon kívül a négylábúakat is nagy szeretettel várják. Ő itt például Lucky, a Szféra legnagyobb sztárja és igazán lehetne a kabalája is.
Az Annie Sloan-féle krétafestéket bemutató bútorfestő műhely az egyik érdekes színfoltja volt a fesztiválnak, amely azonban bútoron túlmenően sok minden más színezésére is alkalmas.
A Trio Vivo a Nagy Zsinagógában tartott kamarakoncertet, amely a repertoáron túlmenően a helyszínnek köszönhetően is különleges élménynek bizonyult.
Ő itt Koppány, a Szféra második legnagyobb sztárja és a legnagyobb négylábú látogató. Egy igazi gyengéd óriás.
A 42h CineMaraton filmműhely a vártnál sokkal több embert érdekelt, így a tervezett tizenegy csapat helyett tizenkettő indult. A versenyt végül a Pixel Bridge nevű csapat nyerte.
A program részeként látogatható volt a közelben lévő Nagy Zsinagóga és a mellette található Izrael-sarok, a marosvásárhelyi Zsidó Hitközség múzeuma is.