Ami a giccsen túl van: megnéztük a herendi porcelánkiállítást

Meggyőződésem, hogy a Herendi Manufaktúra dolgozójának lenni egy életérzés. Az évek alatt nem csak arra képezik ki a munkatársaikat, hogy miként kell kiváló minőségű porcelánt készíteni, hanem arra is, hogy legyenek büszkék arra, hogy olyan luxustermékeket gyártanak, amit nem engedhet meg mindenki magának. Ez érződik a herendiek hanglejtésén és fejtartásán is.

Ezt azért fontos megjegyezni, mert a kiállítást nem nagyon lehet másképp megérteni, a giccsen túllátni. Erről az életérzésről szól a a manufaktúra több mint 150 éves története, hogy nem akármilyen porcelánt gyártunk, és nem akárkiknek. És ehhez igazítjuk a forma- és a mintakészletünket is. Aki meg nem engedheti meg magának, az pufoghat nyugodtan, hogy ez giccs, és nem tetszik. Majd megrándítják a szájuk szélét, hogy ez van.

A kiállítás kurátora Krámlik Attila, a manufaktúra munkatársa volt. Ő vezetett minket körbe.

A Herendi porcelánmanufaktúra 16 ezer fehér formát és 4 ezer festett mintát tartalmazó gyűjteményéből egy speciálisan Kolozsvárra szóló, több magyar vonatkozású tárgyat is tartalmazó tárlatot állítottak össze. Ugyanakkor azt is szem előtt tartották, hogy a Herendi porcelán Európa kulturális öröksége is egyben, ezért a legismertebb formák és dekorációk itt is megtekinthetőek. A vasárnapi megnyitón még egy porcelánfestő is részt vett, megmutatta, hogyan készül az igazi herendi porcelán.

A kiállításnak összesen nyolc terme van, ebből hatban állítottak ki porcelánt. Az első teremben olyan speciális válogatás van, amely magyar vonatkozású kisplasztikákat tartalmaz. Itt látható Mátyás király lovasszobrának porcelán fehér, teljesen naturális kivitelű másolata is, amellyel az egész kiállítást kommunikálták. (Fotó: Tóth Helga)

De látható még a Hortobágyi csikós, Déryné, Kinizsi Pál, a turul, Szent István király, a Klapka-kard és a Toporci Madonna is. A kurátor elmondása szerint ezzel a magyaros teremmel akarták megadni az egész kiállításnak a hangulatát. (Fotó: Bethlendi Tamás)

A Herendi Porcelánmanufaktúra több szempontból is a világ legnagyobb kézműves üzeme, náluk dolgoznak a legtöbben. A manufaktúra összesen 800 embert alkalmaz, minden szakembert saját maguk képeznek. A festőket például három évig.

A 189 éves manufaktúra 1843 óta egyedi, igényes luxustermékeket gyárt. A műhelyt Fischer Mór virágoztatta fel, ő döntött úgy, hogy alapvetően a főúri családoknak gyártanak porcelánt. A manufaktúra megrendelői között olyan családok vannak, mint a Rotschildek, Esterházyak, Apponyiak. De vásárolt Viktória királynő is magának herendi porcelánt. A cégnek mára biztos vásárlóközönsége van, összesen 75 országba szállítanak. Bár úgy tűnhet, hogy nagyon a múlt században ragadtak, a cég folyamatosan fejleszt, próbálja megszólítani a fiatalokat, évente 400 új terméket készítenek. A képen a Toporci Madonna látható.

A herendi porcelán hangulata nagyon talál a Bánffy palota termeivel, s erre még a kiállítás szervezői is ráerősítettek. A következő két oldalteremben a múzeum bútorgyűjteményét használva korabeli enteriőrben mutatják be a porcelánokat. Úgy, ahogy a Bánffy palotában is lehetett anno a 19. században. Ezen a komódon egy bécsi rózsás étkészlet található, aminek az őse Ferenc József császárnak és királynak is az egyik kedvence volt.

De olyan tárgyakat is bemutatnak, amelyeknek mára már egyáltalán nincs funkciójuk, de a 19. században még abszolút mindennaposak voltak, például a tintatartókészlet. A manufaktúrában ezek a tárgyak mind a mai napig gyártás alatt vannak, nyilván dísztárgyként kérik.

A Bánffy palotában kiállított tárgyak egyike sem múzeumi darab, hanem reprodukciók. A vállalkozás egyik sajátossága, hogy örökös garanciát vállalnak egy már elkészített tárgyra. Amit egyszer legyártottak, azt újra el kell tudják készíteni. Bárki bevisz hozzájuk egy tárgyat, hogy hasonló mintával pótolják a nagymamájától örökölt szettet, akkor tudniuk kell pótolni.

A harmadik teremben két nagyon híres személyiséghez köthető darabokat látunk enteriőrbe helyezve. A Szépművészeti Múzeum pincéjéből előkerült Sissi-szobor a Gödöllő-mintás étkészletet "nézi". Nem véletlenül állították ki az osztrák császárné és magyar királyné bronz mellszobrát, Erzsébet ugyanis rajongott a herendi porcelánért. A téglavörös, stilizált kínai mintás készlet eredetileg a gödöllői királyi kastélyba készült. Ferenc József vásárolta feleségének ajándékba.

A másik oldalon Ferenc József márvány mellszobra előtt a hozzá köthető dekorációval díszített készletet láthatunk a király monogramjával. Ez egy személyesen neki gyártott készlet, aranyban, rózsaszínben és lilában létezik. Az arany volt az övé, az itt kiállított rózsaszín a tisztikaré, a lila pedig a szolgahadé. Az egész budai vár ezzel a készlettel volt felszerelve, több mint 4000 darabot rendelt belőle a császár.

A negyedik a bravúrtermékek terme, ahol nagyméretű, különleges kivitelű, limitált példányszámú tárgyakat állítottak ki. A tükör előtt lévő vázán a herendi motívumkincsből próbáltak minél többet egy vázán megjeleníteni. A kiállítás megtekintése után például lehet találgatni, hogy hány dekort sikerül felismerni, előtérben az egyik az Esterházy-minta. Ez a mesterfestői szaktudást igénylő váza mindössze 25 példányban létezik.

Ezen a vázán Bábur mogul életének jeleneteit próbálták minél életszerűbben és tökéletes minőségben megfesteni. Több hónapon keresztül készült - természetesen minden mozzanat kézzel. A gyár 800 dolgozójából 400 festő, ezek közül pedig 20 mesterfestő. Ilyen tárgyat kizárólag mesterfestő készíthet.

A következő terem elején láthatóak Fischer Vilmos a kolozsvári Rhédey-ház padlásán kialakított műhelyében készült porcelánjai. Ezek nem herendi porcelánok, de ugyanakkor köthetőek a manufaktúrához, hiszen Vilmos Fischer Mórnak volt a fia, és nagyon sokáig volt Herenden a festészet vezetője. Vilmos 1867 után pár évvel telepedett le Kolozsváron, és hozta létre itt a manufaktúra egy kis fióküzemét. A vitrinben látható tárgyak a kolozsvári történeti múzeum gyűjteményéből kiválogatott muzeális darabok. A kiállított herendi porcelánnal ellentétben ezek valóban történelmi tárgyak. Ezek többsége fotókerámia technikával készült, amit Veres Ferenc fényképész dolgozott ki a magyar nyelvterületen. Vilmos előszeretettel alkalmazta ezt a kolozsvári műhelyében, viszont Herenden nem volt jellemző a használata.

Ugyanebben a teremben láthatóak a három nagyon ismert herendi minta fejlődéstörténetét bemutató asztalok. A legismertebb egyértelműen a Viktória-minta. 1851-ben Londonban az első világkiállításon Viktória királynő rendelte meg először ezt a lepkés, bazsarózsás mintát, ami azóta viseli a nevét. A cég azóta többször továbbfejlesztette a dekort, megpróbált kitörni a nagymama porcelánja stílusból, és a kor minimáldizájnjának megfelelően alakítani a termékeit. A Viktória-minta mára így számtalan verzióban készül.

Ebből a Viktória-mintás készletből kapott nászajándékot a magyar államtól Vilmos és Katalin. De az idén született Charlotte hercegnő is ilyen mintával díszített porcelántárgyakot kapott "radinába" például kis cipellővel és foggyűjtővel.

Egy már létező herendi mintának, az indiai virágkosár dekornak az egyszerűsített változata az Apponyi-minta, amit kifejezetten Apponyi Albert gróf számára készítettek az 1930-as években. A mintát a gróf kérésére egyszerűsítették, azóta már ez is önálló életet él, teljesen modern formában és többféle színvariációban is megjelenik.

A harmadik asztalon a Rothschild-minta változatait mutatják be. A dekor kialakulásához egy történet is kapcsolódik, Rothschild báróné elvesztette az aranynyakláncát, amit egy szolgálólány talált meg a kertben, amint madarak játszanak vele egy fán. Ez az idillikus jelenet pedig annyira megtetszett a bárónénak, hogy megkérte a Herendi Manufaktúrát, hogy fesse meg számára. Mára már 12 különböző madárpárral létezik a minta, mindeniken a stilizált arany nyaklánccal.

Ez már az utolsó előtti terem, amiben a kiállítás fő attrakciói, a lámpák, mécsesek és világítótestetek láthatók a klasszikus formáktól egészen a modernekig. A képen épp egy Rothschild-mintás klasszikus lámpaburás látható.

Manapság már inkább az áttört mintás világítótesteket keresik, amelyeken már nincsen festés, inkább a falon megjelenő fényjáték számít. Ezeket a modelleket 3-4 éve kezdték el készíteni, és a kiállítás kurátora szerint nagy a kereslet rá. A kiállítás végén, az utolsó teremben még két film látható a herendi porcelánról, egy nagyon régi és a legújabb. (Fotó: Tóth Helga)