A genfi találmányi kiállítás gyöngyszemei és borzalmai
"KÍGYÓNAK LÁBSÓ, MADARAKNAK FOGSOR"
utolsó frissítés: 09:56 GMT +2, 2014. április 11.A legtöbb külső szemlélő a “találmány” szót érdekes és hasznos dolgokkal társítja. A tudományos kutatások eredményei és az ebből fakadó találmányok egyre-másra veszik le a terheket a vállunkról, de ahogy az irodalomban és a művészetekben sem minden alkotás értékes, úgy a találmányok körében sem az.
Hantz Péter
Találmánynak az európai jogi gyakorlat szerint csak olyasmi nevezhető, amire rövid gondolkodás után nem jönne rá magától egy átlagos felkészültségű és kreativitású szakember (Amerikában más a helyzet, ott lényegében minden szabadalmaztatható). A szabadalmaztatásnak viszont sehol nem feltétele egy működő prototípus elkészítése.
A mindennapi életben gyakran bosszankodunk tárgyaink tökéletlenségén, és lehet, hogy igazunk is van: de egy jobbító ötlet – még ha jelentősen növeli is a tekintett tárgy használhatóságát – még nem feltétlenül szabadalmaztatható találmány, legfeljebb csak egy újítás vagy tökéletesítés. “Igazi' találmányok a mindennapi élet területén általában akkor keletkeznek, ha egy tudományos kutatási eredmény új technológiát tesz elérhetővé. A műszaki és természettudományok frontvonalán viszont, jó esetben, sűrűn születnek az értékes szabadalmak.
A feltalálók is több csoportba oszthatók. A kutatóktól elvárják, hogy hasznosítható felfedezéseiket szabadalmaztassák, a legtöbb vállalat és kutatóintézet segíti is ezt a folyamatot. Vannak felfedezések, amelyeket úgy próbálnak hasznosítani, hogy előállításuk lényeges lépéseit megpróbálják minél hosszabb ideig titokban tartani. Mindezeknek megfelelően sok ipari kém sündörög a kisebb-nagyobb vállalatok kutatási osztályai körül.
A “köznapi” feltalálók halmaza is elég heterogén: vannak akik csak akkor dolgoznak ki egy ötletet, ha az szabadalmaztatható, mások megelégszenek azzal, hogy az ötlet hasznos, gyártható és valami pénzt is hoz, de vannak kényszeres feltalálók is, akik haszontalan, nevetséges vagy bizarr dolgokkal hívják föl magukra a figyelmet. És sajnos akad néhány szélhámos csaló is.
A múlt hétvégén zajlott 42. Genfi Nemzetközi Találmányi Kiállításon minden kategória képviseltette magát. Ezekből következik egy válogatás, amit egy nemrég beszerzett, furcsa újításokról szóló könyvből vett ábrákkal egészítünk ki. Senki sem lehet minden terület szakértője, így osztályozásom minden bizonnyal szubjektív, a “szélhámosságok” kategória helytállóságáért viszont kezeskedem. A válogatásban túlsúlyban vannak a mindennapi élettel kapcsolatos dolgok, de “nagy” találmányokat is bemutatunk.
Hihetetlen, de szinte minden évben beszabadul pár ember, aki nem kevesebbet állít, mint azt, hogy feltalálta az elsőfajú örökmozgót. Ez a szervezőket is minősíti, akik nyakló nélkül eladnak minden kiállítási helyet, csakhogy nagyobb legyen a bevételük. Sőt, szép bizonyítványt állít ki a “feltalálókat” delegáló ország illetékeseiről is. Pár éve méltatlankodni kezdtem egy ilyen “feltaláló” standja előtt, aki csak egy “koncepciót” mutatott be egy szép animációval fűszerezve, működőképes prototípust nem. Hárman is odarohantak, hogy hallgassak, mert az illető a kuvaiti hadsereg tábornoka, és az emír rokona. Erre azt válaszoltam, hogy nem kéne csúfot űzni a fizikából.
(A találmányokat részben értékeltük is, a használt betűk a következő kategóriákat jelölik: A. Érdekes, hasznos vagy “jópofa” találmányok, újítások/ B. Furcsaságok/ C. Fölösleges dolgok/ D. Szélhámosság)
