„Le a kommunizmussal!” - üzeni a történeti múzeum legújabb kiállítása

Aki arra számít, hogy az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum csütörtök este megnyitott kiállításán tényszerű bemutatását fogja találni annak, hogy mi történt 1989 decemberében Kolozsváron, az csalódni fog. Figyelembe véve, hogy a kiállítás megnyitóján milyen éles szóváltás alakult ki az egykori forradalmárok és egy érdeklődő között annak kapcsán, hogy csak manipuláció eredményei voltak-e az akkor történtek, nem is lepődünk meg, hogy a múzeum nem vállalkozott az egyértelmű állásfoglalásra. Helyette a több projektet is ötvöző Kolozsvár.21.12.1989 című időszakos tárlat inkább egy emlékállítás és az érzelmekre próbál hatni.

A múzeum hivatalosan is úgy kommunikálja, hogy ezzel a kiállításukkal inkább azokat a fiatalokat akarják megszólítani, akik 1989-ben talán még nem is éltek, vagy olyan kicsi gyerekek voltak, hogy nem igazán foghatták fel, hogy mi történik körülöttük. Azt akarják hangsúlyozni, tudatosítani, hogy harminc évvel ezelőtti eseményekben sok ember az életéért fizetett azért, mert változást szeretett volna. És ahogyan az igazgató is sorolta, a korabeli történések kapcsán több eseményt, kiállítást és beszélgetést is szerveznek az elkövetkezendő időszakban, amelyek talán alkalmasabbak is lesznek arra, hogy az ez igencsak érzékeny és fel nem dolgozott témáról beszéljünk, közelebb kerüljünk annak megértéséhez, hogy miért történt az, ami esetleg a képeken láthatunk, hogy megtörtént.

Aki korábban már járt a történeti múzeum eseményén, azoknak egyértelmű lesz a szintlépés még akkor is, ha esetleg úgy érezzük, keveset kaptunk. A kiállítás kurátora, Ioana Gruiţă művészettörténész szerint három nézőpontból próbálták bemutatni az eseményeket. A történeti felvezető után először az utcán életüket vesztő hősöknek állítanak emléket egy puskaropogást idéző teremben, majd Răzvan Rotta képen idézhetjük fel az 1989-es kolozsvári eseményeket mindenféle különösebb kommentár nélkül. A második részben a tévénéző szemszögéből látjuk az eseményeket, a TVR archívumából megy Ceauşescu híres utolsó beszéde, majd az utolsó részében a tárlatnak 1989-ben születettek élményei adnak egy harmadik perspektívát az akkor történt eseményeknek. A kurátor szándéka szerint a kiállítást megnézve rájövünk, hogy a forradalmárok üzenete: „Le a kommunizmussal!”, „A hősök nem halnak meg! és „Szabad Romániát akarunk!”

szerkesztette: Gál László

Cristian Rusu és Șerban Savu által 2016-ban készített Reenactment. A Reconstruction for the Past című munkával kezdődik a '89-es események felidézése

Lyukas zászlók. Az első kör a történelmi felvezetése, hogy megértsük, milyen körülmények összhatásának eredménye, hogy az emberek utcára vonultak. Tényleg olyan, mintha azokra gondoltak volna, akik kb. semmit nem tudnak, fogalmunk nincs arról, hogy milyen volt az előző rendszer

Aztán nagyon hirtelen nagyon súlyos lesz a téma. Puskaropogás hangja mellett pörögnek a kolozsvári áldozatok fényképei. A szoba középpontjában pedig egy arctalan bábura Mihai Călin Ţiclete ruhái kerültek, amelyeket akkor viselt, amikor december 21-én, a Főtér sarkán 29 évesen agyonlőtték. Vérfoltost öltözékét a család adományozta a múzeumnak

Răzvan Rotta amatőr fotósként örökítette meg a december 21-i kolozsvári eseményeket. A képei egyébként már több helyen megjelentek, a Wikipedián is meg lehet találni többségüket. A tárlat nem akarja megmagyarázni az eseményeket, nem is fűznek különösebb ismertetőt a képek mellé. A fotók leírásában inkább arra utalnak, hogy máig nem tisztázott a történések háttere

Ezután következik azok perspektívájának a bemutatása, akik otthonról követték az eseményeket. Természetesen nem hiányozhatnak az üveghalak sem a televíziók tetejéről

Közben a TVR felvételei mennek, többek között Ceauşescu utolsó beszéde, majd a forradalmárok jelennek meg, akik elfoglalták a televíziót. Minden percre pontosan történik. Egyébként is jellemző, hogy percre pontosan dokumentálják a történéseket

A múzeum munkatársai korhű nappalit is összeállítottak, csempekályhástól és pionír emlékestől

Még néhány ritkán látott fotó is előkerült a kolozsvári eseményekről

Emlékezésnek is lett helye

De ezzel egyszerre már megjelenik a jövőperspektíva, például az egykori helyszínek és aktuális állapotuk megmutatásával

Egy installáció a rendszerváltásról az utolsó előtti teremből

Az utolsó előtti teremben '89-ben születettek beszélnek arról, hogy milyen elvárásaik vannak a világgal kapcsolatban. A Călin Ilea által tervezett fotóinstalláció-projektben az ArtVive applikációt telepítve meg is szólalnak az alanyok. A kiállítás egy olyan kis térsarokkal zárul, ahol az egykori forradalmárok három gondolatát idézve összegzik a jövőnek szánt mondanivaló: „Le a kommunizmussal!”, „A hősök nem halnak meg! és „Szabad Romániát akarunk!”