„Az első gépem az útlevélosztály főnökének adtam, mert kellett az okmány.” Szakács V. Sándor fotóiból adunk ízelítőt
utolsó frissítés: 23:00 GMT +2, 2019. november 25.
Az Azopan fotóarchívummal indított fotográfusi portrésorozatunk negyedik részében a Megyei Tükör, az Informația Harghitei és sok más újság korábbi fotóriportere mutatkozik be.
Kipróbálta magát a Megyei Tükörnél, évekig volt az Informația Harghitei munkatársa, dolgozott a rövid életű Új Sportnak '90-es évek elején, illetve külső szerzőként fotózott az MTI-nek is. Sok helyen megfordult. Közben egyszer még disszidált is Romániából, de a történelem pont úgy alakult, hogy nem kellett sokáig távol maradnia. Az 1949-ben született Szakács V. Sándor manapság már nehezen emlékszik vissza, ezért felesége, Erzsébet közreműködésével és képei bemutatásával idézzük fel az életét.
Marosvásárhelyen tulajdonképpen beleszületett a fotózásba. Édesapja, Szakáts István szenvedélyes fotós, még tőle kapta az első fényképezőgépét gyerekként, és már kamasz, amikor igazán komolyra fordul az addigi hobbi. Olyan '62-'63 környékén jelentkezett az Ervin bácsi vezette fotókörre a pionírházhoz, és lényegében ezzel elköteleződött a fotózás mellett. Vásárhely legendás filmesétől és fotósától, Schnedarek Ervintől generációk tanulták a szakmát, és Szakács V. Sándor is őt tartja igazi mesterének, aki megtanította fényképezni. És bizony jöttek is az elismerések.
„Tizedik osztályos koromban a vásárhelyi Vörös Zászlónál első díjat kaptam. Ismeretes volt sajtós körökben, hogy fotózok és díjakat nyerek” – emlékezett vissza a kezdetekre, és ez az ismertség hozta meg neki az első munkát. Sokáig tanult a Bolyaiban, de egy „rettenetes” orosztanár kiutálta, így az első adandó lehetőségkor átment a Papiuba, és ott is érettségizett 1967-ben. Az utolsó generációhoz tartozott, aki még a 11. osztály végén vizsgázott. Ekkor már rendszeresen fotóz, de visszaemlékezése szerint akkor lett igazán fotóriporter, amikor érettségi után mint munkanélkülit alkalmazták az országos pionírújsághoz Bukarestben. Két hónapig dolgozott nekik, az 1200 lejes fizetés nem volt sok, és a körülmények sem voltak meggyőzőek.
„Nem szerettem egy cseppet sem Bukarestben, volt egy pár haverom, de hát csak annyi. Úgy képzeljétek el, hogy Kincses Jóskának, az Ifjúmunkás sportriporterének a lakásán nem volt zár. Egy blokk 4. emeletén lakott, és az ajtót csak úgy berakta” – idézte fel a körülményeket, és így inkább visszaköltözött Vásárhelyre, fotóriporternek ellenben ez után is megmaradt.
A 1968-as közigazgatási átrendezéssel létrehozott Kovászna megye újonnan induló pártlapjához hívták Bukarestből.„Dali Sándor vezérletével alakult meg a Megyei Tükör, és oda alkalmazott Dali, mint fotóriportert. '68 februárjától két évig voltam náluk, én voltam az első fotóriportere a lapnak, de nem tartott sokáig, mert közben katonáskodtam is egy évet és két hónapot. Persze maszekoltam közben is, fotóztam a katonákat és a tiszteket, és azok fizettek, mert ingyen a fű se nő. Innen ugyan még visszamentem a Megyei Tükörhöz, ahol lébecoltam még három hónapot, de aztán hívtak a Hargita megyei román újsághoz” – mesélte.
Négy évig volt Informația Harghitei munkatársa, de amikor a napilapból hetilappá alakult az újság leépítették. Ezek után a kisipari szövetkezet fotórészlegénél dolgozott, majd másfél évig a múzeumnak is fényképezett népviseleti és egyéb tárgyakat, leleteket. Közben a Hargita megyei magyar lap fotósával, Nagy P. Zoltánnal közösen fotóklubot alapított, tanította az érdeklődőket a fotózásra, illetve kétévente fényképészeti biennálét szervezett. „Balási Csabi volt az egyik legjobb tanulónk, azóta ő is kinőtte magát” – emlékezik vissza a régi időkre. Emellett látogatás nélkülin újságírónak tanul Bukarestben, így amikor újra napilap lesz az újságból, egyértelmű, hogy visszaveszik. Nem túl lelkes az ott töltött évekkel kapcsolatban.
„A tehénseggek fényképezése volt a fő reszortunk. Minden reggel 5 órakor farmellenőrzésre mentem. Talán a Ceaușescu látogatások voltak a legemlékezetesebbek, olyankor Zolival ketten ki voltunk rendelve” – kommentálja a román újságnál töltött éveket. Közben Csíkszeredában megházasodott, két gyereke is született. Felesége háromszéki származású, aki nyomdászati technikusnak tanult Marosvásárhelyen, majd a Hargita újság nyomdai munkatársaként került Csíkszeredába a megyésítés után, amikor felépítik a város új nyomdáját.
Közben többször is próbálkozik külföldre utazni. Előbb ugyan még kiengedték a nagybátyjához Londonba, de amikor a '80-as évek második felében ismét menne, már nem akarják engedni. Végül egy fényképezőgépért cserébe kap útlevelet. Élénken emlékszik az esetre: „Az első gépem az útlevélosztály főnökének adtam, mert kellett az az okmány.” Ekkor már a kitelepülésen gondolkodnak Magyarországra. Végül '89 november 8-án hagyta el úgy az országot, hogy azt tervezték a feleségével, már nem jön vissza, nem sokkal később pedig már a családja is követi.
„Egy hónapot dolgozhatott, amikor Romániában eljött a pálfordulás. A gyerekekkel már korábban megbeszéltük, hogyha maradunk, akkor nem biztos, hogy egyetemre tudnak menni, de ha elmegyünk sem biztos, mert lehet, hogy nem lesz rá pénzünk. Levi akkor már 11. osztályos volt, Sankó pedig a 9. osztályba járt. Akkor még ők is azt mondták, hogy próbáljuk meg. Amikor viszont otthon megtörtént a nagy hepaj, Levi már azt mondta: – Legalább akkor most apu haza tud jönni. Engem ez annyira mellbe vágott, lévén lehet, mégsem akarnak kijönni, hogy én jöttem ki Sanyi után, és hazavittem” – magyarázta a felesége.
A fordulat után már nem ment vissza a román újsághoz dolgozni, helyette az akkor alakult Új Sportot válaszolta, ami a Caritas botrány kapcsán elhíresült Péter László újsága volt. Másfél évig működött a lap. A megszűnése után ismét egy szentgyörgyi újsághoz kerül, amit a felesége csak úgy idéz fel, hogy örökké meztelen nőkkel reklámozta magát. Közben az MTI külsős munkatársaként dolgozik szerződéssel '89-től '94-ig, de fotós munkát a betegsége miatt egyre kevesebbet tud vállalni. Parkinson-kórt diagnosztizálnak nála. Ő úgy fogalmaz, azzal, hogy eljött az újságtól, a gépet is letette. Utána egy csíkszeredai szakközépiskolában nevelő, a 2008-ben nyugdíjazása óta családi és egészségi okokból Budapesten él a nagyobbik fia szomszédságában.
szerkesztette a Régi fotók Erdélyből Facebook-csoport tagjainak közreműködésével: Gál László
közreműködött: Szőcs Edgár
Az egyik legrégebbi képpel kezdünk Szakács V. Sándor hagyatékából. Nagy valószínűséggel 1963-as május elsejei felvonuláson készült a fotó a marosvásárhelyi stadionban. A tribünön még magyarul olvasható a népköztársaság felirat, románul pedig azt írja, hogy Trăiască Partidul Muncitoresc Romîn. Ezt a megnevezést 1948-1965 között használta az állampárt.
Még mindig a 60-as évek, csak a helyszín változik. A parajdi sóbányában készülhetett a fotó.
Fotók a Megyei Tükörnél töltött időkből, az első Tavirózsa fesztiválon készültek 1968. július 28-án. A Tavirózsa fesztivált a brassói Aranyszarvas mintájára rendezték meg. A színpadon látható zenekar valószínűleg a brassói Steagul Roșu üzem zenekara, a mikrofonnál Harrisch Schwarz brassói táncdal énekes, aki később Németországba emigrált. A zenekar többsége is brassói. A trombitás szőke fiú Szabó Jenő. A dob a kézdivásárhelyi Discant együttes tulajdona, akkoriban még nem minden zenekarnak volt teljes felszerelése. A romániai magyar beat zene történetéről (említve benne a Tavirózsa fesztivált is) ebben a cikkünkben foglalkoztunk részletesebben. A kép részleteiről pedig Dancs Árpád beszélt, aki a korszak egyik legismertebb zeneszerzője volt, zenetanárként több éven keresztül oktatta a háromszéki fiatalokat, ugyanakkor saját szerzeményeit az évente megrendezett fesztiválokon adta elő nagy sikerrel. Az első Tavirózsa fesztiválról, illetve Szakács V. Árpád sajtós munkáiból akár a Digitékán megtalálható Megyei Tükör archívumban is lehet nézelődni.
Még mindig az 1968-as Tavirózsa fesztiválon vagyunk. Az akkori helyi pártvezetés beszél. Cigarettával a szájában Fazakas János, aki 1945-1980 között látott el vezető állami és pártfeladatokat előbb Székelyudvarhelyen, majd Brassóban, Marosvásárhelyen és Bukarestben. A román párt- és állami vezetésben magas funkciókat is betöltött: volt KB-titkár, belkereskedelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes, de a nyolcvanas éveket már belső ellenzékben töltötte. Utána következik Király Károly, aki 1968-1972 között a Kovászna megyei pártbizottság első titkára és az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja volt. Korábban volt a Román Kommunista Párt (RKP) ifjúsági szervezetének (KISZ) az aktivistája, a Magyar Autonóm Tartomány KISZ Bizottságának az első titkára, az RKP Központi Bizottságának munkatársa is. 1972-ben a hivatalos román politika elleni tiltakozásul előbb lemondott tisztségéről. A vele készült életút-interjúnkat itt találjátok. Mellette Stanca Constantin propaganda titkár.
Még egy fotó a Megyei Tükörnél töltött időkből. A képen Dukász Anna, Péterffy Lajos és Ferenczy Csongor a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház egyik előadásán. Valamikor 1968-1970 között készülhetett. 1968-1978 között Dukász a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház igazgatója volt, 1978-ban férjével, Vígh Istvánnal együtt az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Péterffy Lajost a frissen kinevezett Dukász hívta (vissza) Szentgyörgyre, ahol 1975-ig volt a társulat egyik vezető színésze, utána a temesvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. Egy rövid kolozsvári kitérő után Magyarországra emigrált. Ferenczy Csongor 1968-1972 között dolgozott a szentgyörgyi színháznál, utána Marosvásárhelyre szerződött, majd 1980-ban Magyarországra emigrált.
Ez már biztosan Csíkszereda, Musica Antiqua fesztivál a Mikó-várban az 1980-as évek elején. A képen talán a baróti régizene együttes, balról az első Szabó Mihály tanár. A Musica Antiqua fesztivált a mai napig megszervezik, bár manapság Csíkszeredai Régizene Fesztiválként ismeri a közönség. A fesztivál honlapja szerint Csíkszereda nem véletlenül vállalta fel évtizedekkel ezelőtt a régizenélés felkarolását, hiszen a XVII. században olyan meghatározó személyiség élt és tevékenykedett a városhoz tartozó csíksomlyói szerzetesrendben, mint Joannes Kájoni (1629-1687). A régizenét letűnt korok – a középkor, a reneszánsz és a barokk kor – zenei alkotásaiként értelmezik, amelyeket korabeli hangszereken vagy azok korhű másolatain, korabeli előadói stílusban adnak elő. A fesztivál 1986-1989 között be volt tiltva.
Állatvásár Csíkszeredában. 1979 környékén készülhetett a kép.
Valószínűleg ugyanaz az állatvásár, csak már egy bivaly van az előtérben, hanem a résztvevő emberek. Bárki többet tud mondani az eseményről, szívesen vesszük.
Szintén 1979 környéke. A csángó fiúról a kép valószínűleg Gyimesközéplokon készült, de bárki felismeri, írhat pontosítást. A téli fotó valószínűleg a tekerőpataki síugrósáncnál készült, Radu Gheorghe színész látható rajta. UPDATE: A téli képpel kapcsolatban felmerült lehetőségként az is, hogy a marosfői A hó ünnepe (Serbările Zăpezii) eseményen készült.
A csíkszeredai jégcsarnokban valószínűleg az 1980-as évek elején. A csarnokot 1971-ben adták át, a kivitelezéséhez jelentős részben járultak hozzá egyéni pénzbeli adományaikkal a csíkszeredai polgárok is. A műjégpályát 1999-ben, az első csíki hokicsapatot megalapításának 70. évfordulóján nevezték el Vákár Lajosról, a csapat alapítójáról, játékosáról, későbbi edzőjéről.
Maradunk még a csíki korcsolyánál, de már nem hoki, hanem gyorskorcsolya. A '80-as években készülhetett a kép.
Ismét egy nagyobb ugrás az időben, már a rendszerváltás után vagyunk az RMDSZ III. Kongresszusán Brassóban, 1993 januárjában. A képen Szőcs Géza, aki akkor még RMDSZ-ben politizált. 1990–1991 között az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára, 1991–1993 között politikai alelnöke is volt. 1990–1992 között pedig szenátornak is megválasztották. Később visszatelepül Magyarországra, 2010-2012 között az Orbán-kormány kultúráért felelős államtitkára, később Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója.
Még mindig az 1993-as kongresszus, ami egy átlagembernek onnan lehet emlékezetes, hogy ekkor választották elsöprő többséggel Markó Bélát a szervezet elnökének, illetve közfelkiáltással Tőkés Lászlót a szervezet tiszteletbeli elnökének.
A MTI-nek készített fotó a Csíksomlyói búcsúról 1994. május 21-én. A hírügynökségnek küldött tudósításából az derült ki, hogy a nyeregben tartott pünkösdi zarándoklaton több százezres tömeg vett részt. A szentmisét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Miklósházi Attila kanadai püspök koncelebrálta. A fotó a mise után készült, amikor a zarándokok már kezdenek szétszéledni.
Mutatunk néhány személyesebb jellegű képet is az Azopan archívumából. Egy kapálás valószínűleg az 1980-as évekből.
Strandszezon az 1970-es években Marosvásárhelyen.
Ez még mindig Marosvásárhely, volt Május 1 strand.
Csendélet szilvóriummal, Carpați cigarettával és drámával. A Carpați cigarettát 1931-2010 között gyártották többek között a sepsiszentgyörgyi cigarettagyárban is, készült szűrős és szűrő nélküli változatban is, de a köztudatban inkább a szűrő nélküli változat maradt meg. Șliboviță megnevezést 2003 óta nálunk már hivatalosan nem lehet használni, csak a rachiu de prune, szilvapárlat megnevezést. A szilvapálinka kifejezést 2003 óta csak a magyarországi szilvapárlatok használhatják.