2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Képeken a Magyar Adás első vetélkedője

utolsó frissítés: 10:46 GMT +2, 2019. október 14.

Az aradi 3-as számú és a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai mérték össze tudásukat 1973. májusában, a történelmi jelentőségű műsorban.


"Élmény volt vasárnap délelőtt a tévé Magyar Adásának első vetélkedője. S a képernyő előtt ülve most valóban hiányérzetet keltett bennem, hogy nem tapsolhatok, nem lehetek személyesen is ott, ahol egy aradi és egy vásárhelyi iskola tanulói mérték össze tudásukat, ügyességüket, igazi versenyhangulatot teremtve. Csép Sándor és Csáky Zoltán pedig a versenyzőkkel is versenyre kelve bizonyították be riporteri rátermettségüket, s látták el azt a nehéz feladatot, amelyet a tévé különleges technikája folytán az ilyenszerű vetélkedők megszervezése jelent. A vetélkedő igazi hősei persze mégis a két iskola diákjai voltak, akik imponáló tudással, magabiztosan feleltek a kérdésekre, és a minimális pontszámkülönbség egyforma sikert biztosított mindkét iskola számára. (...)

De a legnagyobb eredmény minden bizonnyal az, hogy a tévé Magyar Adása olyan lehetőséggel bővült, amely közismerten az egyik legnépszerűbb és legtartalmasabb tévés műfaj. S reméljük, sikerül biztosítani a vasárnapi műsor igényes, színvonalas folytatását. Addig is köszönet a máris nem középiskolás fokon lebonyolított vetélkedőért" - lelkendezett 1973 májusában A Hét tudósítója (igen, akkor még rendszeresen beszámoltak az újságok a tévé műsorairól, és nem mindig bántak ennyire vajszívűen a látottakkal) a Magyar Adás akkor induló honismereti vetélkedőjéről, és a reményei beteljesültek.

A Román Televízió magyar nyelvű adásán folytatódott a diákok vetélkedése. A koncepció az volt, hogy az erdélyi folyók mentén fekvő városok jelentősebb középiskoláinak diákjai mérik össze a tudásukat. A műsort nem úgy kell elképzelni, mint manapság, amikor heti vagy akár napi rendszerességgel jelentkeznek a különböző kvízműsorokkal, ezek a közvetítések Erdély különböző városaiból egyediek voltak, külön sorozatcímük sem volt, a szerkesztők egyszerűen folyók mentén vetélkedőként emlegették, és mindegyik rész más címen futott. Az elsőt, amelyben az aradi akkor 3-as számú (a mai Csiky Gergely Főgimnázium elődje) és a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai mérték össze tudásukat, 1973. május 13-án tűzte műsorára a tévé. Leggyakrabban Maros-mente néven emlegetik, de igazából a helyszínen csak annyit írt, hogy a Román televízió magyar nyelvű adásának első vetélkedője. A Bolyai dísztermében rögzített műsorról fog szólni főleg a mostani összeállításunk.

"A lényeg az volt, mint általában a többi műsorunknál is melyet közönség előtt vették fel, hogy ne csak informáljunk, hanem formáljuk a magyarság gondolkodását, látásmódját és az együvé tartozás érzését ösztönözzük bennük. Ezt szolgálta a Kaláka, ami fantasztikus volt, de a vetélkedő-sorozat is. Azt szerettük volna, hogy a fiatalok érezzék, a szilágysági magyar éppúgy együvé tartozik a székellyel, mint a barcaságival. Ezért terveztük a folyók mentén, amelyek nagyobb erdélyi tájakat kötnek össze" - mesélte Csáky Zoltán, az egykori műsorvezető és szerkesztő, amikor arra kértük, meséljen a műsorról. Csáky a fiatal generációknak talán a Duna Tévé képernyőjéről lehet már ismerős, ott vezette korábban például a Heti Hírmondót. Mostanában inkább könyveket ír, idén adták ki például a Nyomomban kék farkasok című kötetét, amelyben négy és fél évtizednyi tévés, rádiós és újságírói munkáinak a legjavát gyűjtötte össze, és épp a napokban lesz a székelyudvarhelyi és nagyváradi bemutatója.

A második vetélkedőt, amit 1973. november 4-én tűz műsorára a televízió, a szatmárnémeti Északi Színház épületében rögzítették, és A szőke Szamos mentén nevet kapta. Ebben a kolozsvári 11-es számú líceum (a mai Báthory István líceum elődje) és a szatmári magyar líceum (a mai Kölcsey elődje) tanulói vetélkedtek. A Hét erről is külön tudósított: "A szatmári találkozón kevesebb volt a külső felvételek száma, általában fukarabban bántak a kamera és a felvevőgép adta lehetőségekkel, a műsort egészében véve mégis sikerültnek éreztük" - írták róla.

A harmadik műsort 1974 márciusában szervezték meg Híd a Kőrösök felett címmel, és a Kolozs megyei hunyadi líceum magyar tagozata, a szalontai líceum magyar tagozata és a nagyváradi Alexandru Moghioroș líceum (a mai Ady Endre) diákjai vetélkedtek rajta. Csép Sándor visszaemlékezései szerint volt ilyen vetélkedő az Olt, a Küküllők, a Bega és a Zazar folyók mentén fekvő városok iskolái között is, és a sajtó általában lelkesedett ezekért. A marosvásárhelyi amatőr fotós, az akkor épp tizenegyedikes diák, Kovács Levente hagyatékában talált képek alapján idézzük fel az eseményeket.

Ízelítőként mutatunk egy videót arról, hogy milyen lehetett a műsor. A csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi diákok 1974-es vetélkedője:



Külön köszönet a Román Televízió Magyar Adásának, illetve munkatársaiknak, Rostás Liának és Mosoni Emőkének, akik lehetővé tették, hogy megmutassuk az egykori műsor felvételeit.

szerkesztő: Gál László

A Román Televízió bukaresti magyar adása 1969. november 23-án közvetített először. Megalakulásuktól az 1985-ös megszüntetéséig a magyar adás szellemi fellegvára volt az akkori másfél milliót számláló romániai magyarságnak. Csáky visszaemlékezése szerint műsorpolitikájukban kiemelten foglalkoztak a középiskolai és egyetemi ifjúsággal.

"Ezt ketten találtuk ki. Lehet azért, mert sokat utaztunk, míg a többiek általában helyben laktak. Utazásaink közben pedig gondolkodtunk, hogy miként ismertessük meg azt a tájegységet, amerre járunk. Így volt például az Olt mentén is. Emlékszem, hogy a vasútállomásokat kellett elmondani Csíkszeredától Sepsiszentgyörgyig" - emlékezett vissza a műsor megalakítására az egykori műsorvezetője, aki a képen épp felolvas.
A vetélkedő felvételről ment, de több bejátszás, színpadi produkció is tarkította, ami a korabeli beszámolók szerint éppen felfutóban lévő műfaj volt. 1973-ban írta Lakatos Miklós az Utunkban: "Örvendetes, hogy a magyar adás szerkesztősége is »elindult« a vetélkedők útján ez év májusában, amikor honismereti diákvetélkedőt szervezett Marosvásárhelyen a Bolyai Líceum s az Aradi 3-as sz. Líceum diákjai között Ma­ros-mente címmel. Az akkori játékvezető-kettősnek, Csáky Zoltánnak és Csép Sándornak már az első alkalommal sikerült érdekfeszítő, izgalmas játékot összehoznia a képernyőn."
Az alapvetően honismereti vetélkedőnek az irodalom, művészet, történelem és hagyomány tárgyköre mellett az akkori követelményeknek megfelelően természetesen a szocialista építés és iparosítás eredményeiről is be kellett számolnia. Ahogyan Csáky fogalmazott, a hőerőművekről és a termelő szövetkezetről is kérdezniük kellett a résztvevő csapatokat, akik nemcsak egyszerű szövegmegfejtéses feladatokat kaptak, hanem például egy vaktérképen is jól el kellett igazodjanak, de egyes híradások szerint például volt barkóba is.

A szerkesztőket segítette Keresztes Zoltán országosan elismert fejtörőmester, aki a második adástól már Csép Sándorral vállalta a játékvezetői feladatokat is. Meg is jegyezte A Hét a második adásról szóló kritikájában, hogy hasznos segítőtárs volt, de meglátszott, hogy hiányzik belőle a tévés rutin, viszont az Utunk kifejezetten értékelte a segítségét, mert megfogalmazásuk szerint húsznál több olyan kérdésre kellett válaszolniuk a vetélkedő diákoknak, amelyek által valóban bővült nemcsak a játékosok, de a tévénézők honismerete is. Keresztes Zoltánt a kolozsváriak onnan is ismerhetik, hogy a Szent Mihály templommal szemben volt egy antikváriuma.
Az egyes iskolák csapatai népesebbek voltak, mint amennyien végül a vetélkedőn képviselték az iskolát. A képernyőre is kerülő csapatba főleg tizenegyedikes nagyokat választották be, akik még nem készültek érettségire és felvételire, de már eléget tudtak. A csapatok összetételét kideríteni nem egyszerű feladat, az újságcikkek nem említik a tagokat név szerint. A visszaemlékezések szerint a képen látható aradi csapat tagja volt Hudy Árpád, későbbi újságíró.
A műsort több produkció tarkította, Csáky visszaemlékezése szerint Nászta Katalin Áprily-verset szavalt például.
A két csapatnak a vetélkedő előtt felkészítés gyanánt egy buszos kirándulást is szerveztek. "Jó hangulatú kirándulás volt, végig a Maros-völgyén. Azokat a gyerekeket vitték, akik az iskolában jól tanultak, akik a lexikális tudást jól tudták magukba szívni. Mert ez a vetélkedő végül is arról szólt, hogy minél több mindent kell tudni. Külön élmény volt ez a kirándulás, mert más az alvinci kastélyromban hallgatni Fráter Györgyről, és más a könyvből tanulgatni a dolgot. Abban külön szerencséje volt a társaságnak, hogy végig az egész kirándulás alatt Gazsi, az aradiak csapatvezető történelem tanára tartotta a helyszíni előadásokat, a szabadtéri órákat" - emlékszik vissza a közel 50 évvel ezelőtti eseményekre Miriszlai Miklós, aki akkori 9. osztályosként ugyan nem választották be a színpadi csapatba, de tartalékosként részt vehetett a kiránduláson, majd így folytatta:

"A tényleges felkészüléshez, úgy emlékszem, valamiféle bibliográfiát is kaptunk. Noha nyilván nem olyan volt, mint egy szigorlaton, ahol megkapja az ember a kérdéssort, és azt kell megtanulni. Azt nem tudta senki, hogy pontosan milyen kérdések lesznek, de nyilván az is meg volt tervezve, hogy hol lesznek az állomáshelyeink. Alvincre tisztán emlékszem, de azt hiszem Bonyhán és Bolyán is megálltunk, illetve Gyulafehérváron is. Aztán a Solymosi várat is meglátogattuk, és természetesen Déván is felmentünk a várba. Noha én gyakran töltöttem a nyarakat Aradon, az osztálykirándulással voltam az aradi ereklyemúzeumban, ahol 1848-49-es szabadságharc ereklyéit őrizték ott."
Középpontban a zsűri asztala, bal szélen a két csapatvezető tanárral, az aradiak felkészítőjével Kovách Géza történésszel és a Bolyai legendás magyar és világirodalom tanárával, Zoltán Ildikóval. A zsűri helyszínenként változott, de valószínűleg voltak olyanok, akiket rendszeresen felkértek a munkára. A szatmári vetélkedő esetében például a korabeli újságok említik Borbáth Károly történészt is a zsűri tagjaként, aki a marosvásárhelyi vetélkedőn is ott volt (balról a negyedik), illetve Bodea Gheorghe (balról a harmadik) párttörténeti kutató nevével is többször találkozni.

"Egy rendkívüli történelemtanár volt, nagyon szerették a diákja. Nekem édesanyám aradi származású lévén többször nyaraltam ott. Emlékszem, hogy egy ottani nyaralás során kint voltunk a strandon, fociztunk. Szeretett kijárni Gazsi is, és amikor meglátta a diákjait, akkor közölte velünk, hogy kötelesek vagyunk nála megjelenni rendhagyó történelemórán. Nagyon furcsálltam, így amikor elment, kérdeztem is a többieket, hogy mi lesz ebből. Hát majd isszuk a szavait meg a pálinkáját - válaszolták. Ez volt a rendhagyó történelemóra, mindig valamilyen témát mondott el. Jó beszédes volt a tanár úr" - jegyezte meg Miriszlai Miklós.

A zsűri munkájával egyébként az egykori újságok nagyon nem voltak elégedettek, vagy legalábbis arra panaszkodtak, hogy nehezen lehetett követni az eredmény állását. "Felróhatjuk a pontozás bonyodalmasságát, ami a jövőben talán úgy küszöbölhető ki, ha a zsűri aktívabban és határozottabban dönt a vitás helyzetekben" - jegyezték meg.

A zsűri mögött ültek a csapatok tartalékosai, akik ugyanúgy részt vettek a felkészítésben, mint a színpadon szereplő társaik, de még nem válogatták be őket. Az első sorban pedig a bolyais tanárok, balról jobbra: Várterész Pál, Kiss Géza, Kirsch Márta, Ágoston Albert és Sárkány Dénes igazgató.
A résztvevő versenyzők élményeiről nem sokat tudunk, vannak, akik már elhunytak az akkori csapatokból, mások sokat felejtettek. "Csak ez a jelentéktelen epizód maradt meg. Arra emlékszem nagyon tisztán, hogy mielőtt kezdődött a verseny, és mentünk volna be a színpadra, Filep Etelka tanárnő mindenkinek a szájába nyomott egy kiskanál kristálycukrot, hogy jobban menjen a verseny" - emlékezett vissza Szatmári Csaba, aki a vásárhelyi csapatnak volt a tagja.
És taps! A verseny egyébként döntetlennel végződött a színpadon, ezért egy kosárlabda mérkőzéssel döntötték el a győztest. Így diadalmaskodott a marosvásárhelyi csapat, amelynek (eddig azonosított) tagjai: Kinizsi Pál, Jakabffy Attila Sándor, Mokos Klára és Szatmári Csaba.

Aki esetleg felismeri a marosvásárhelyi csapat két, eddig azonosítatlan tagját, esetleg további részelteket tud megosztani az aradi csapatról, esetleg a zsűriről vagy a nézőközönségről, vagy akár saját története van a folyók mentén televíziós vetélkedőről, akár a Maros-, a Szamos-, a Körös-, az Olt- vagy Béga-mentéről, arra kérjük, ossza meg velünk azt egy hozzászólásban!