2019. szeptember 21. szombatMáté, Mirella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Sírokat elvenni bűn": az úzvölgyi csata 75. évfordulójára emlékeztek

utolsó frissítés: 12:57 GMT +2, 2019. augusztus 28.

Incidensek nélkül zajlott a rekordszámú résztvevős, második világháborús megemlékezés. Több ezren vettek részt augusztus 26-án a 25. Úzvölgyi megemlékezésen a romániai magyar politikai és civil szervezetek, valamint az egyházak felhívására.


Az Úzvölgyébe 1944. augusztus 26-án törtek be a szovjet csapatok, a védelmi rendszer első vonalában a 17-18 éves fiúkból álló, 11. székely határőr zászlóalj kapta az első csapást. Negyed évszázada minden évben ezen a napon tartanak hivatalos megemlékezést az Úzvölgyében. Kezdetben a veteránok és elesettek családtagjai vettek részt, az utóbbi években már több ezren zarándokolnak el az augusztus 26-ai megemlékezésre Székelyföld legfontosabb haditemetőjébe.

A megemlékezésre vonuló kocsisor hegymagasságú porfelleget vert a csendes, elzárt völgyben, ahogy a résztvevők már kora délután elkezdtek gyülekezni az utóbbi hónapokban a katonatemető-foglalási kísérlet nyomán nemzetközi szinten is ismertté vált zarándoklati helyszínen. Nemcsak egész Erdélyből és Magyarországról, de a Kárpát-medence más magyarlakta területeiről is képviseltették magukat a közösségek, mintegy az úzvölgyi temetőfoglalás ellen tiltakozva.

A megemlékezés fúvószenekarok, kórusok, hagyományőrzők előadásaival, illetve bevonulásával kezdődött; 16 óráig, az ökumenikus ünnepi szentmise kezdetéig még folyamatosan érkeztek az újabb résztvevőcsoportok.

A megemlékezést Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a résztvevők között vitéz Bartha Mihályt, aki 75 évvel ezelőtt az itteni csatának részese volt, és félperces csendet kért az itt elesett hősök emlékére. "Annak, hogy ennyien együtt vagyunk, hatalmas ereje van: erőt mutatunk fel azoknak is, akik magukénak akarják ezt a földet, miközben ez a miénk, ezer éve itt vagyunk" - jelentette ki. Kiemelte az összefogás fontosságát a magyar közösség soraiban: "bár néha vannak viták köztünk, de tudjuk zárni a sorainkat. Nekünk nem karddal kell harcolnunk, de mi is itt állunk az első vonalban" - tette hozzá. Van erőnk, hitünk továbbmenni, megvédjük szülőföldünket - "Isten áldja Önöket, Isten áldja Úzvölgyét!" - zárta felszólalását.

A mise főcelebránsa, Tamás József püspök Garai Jánost idézte:

"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövetneket."

Nem szeretnénk azok közé tartozni, akik elfeledkeznek az ősökről, akik életüket adták a hazáért, ezért minden évben lerójuk itt kegyeletünket; ugyanakkor az itt élőkért, szülőföldünkért próbálunk mindent megtenni, ami a feladatunk - mondta.

"Sírokat elvenni bűn" - szögezte le Böjte Csaba ferences szerzetes, meghívott szónok. Emlékeztetett arra is, hogy a Csíki Magánjavakért is évtizedek óta perel a magyar közösség, de "nem akarják visszaadni". Márton Árpon püspök Petru Grozához 1946-ban írt leveléből idézett: "Isten magyarnak teremtett s természetesen fajtestvéreim sorsa és sorsának alakulása iránt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, amelyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt."

Hogyan vigasztalna most minket Jézus? - tette föl a kérdést a szerzetes. Böjte szerint maga a tény, hogy Erdélyben és egész Európában békésen zajlanak a választások, és ha egymásnak is feszülnek a politikai ellenfelek, de nem lesz belőle Maidan vagy Tiananmen, nagyon nagy dolog - nem jönnek tankok, nem kell kardot rántanunk, ez vigasztalást jelenthet számunkra - vélte. Márton Áronék sorsát, 70 évvel ezelőtt indult üldöztetését felidézve szembeállította az akkori helyzetet a mostanival, amikor maga Ferenc pápa látogat el Csíksomlyóra, és a magyar közösség szabadon elénekelheti himnuszát a kegyhelyen és bárhol.

"Bíznunk kell a holnapban" - vonta le a következtetést Böjte. Egy dévai történetet is elmesélt annak illusztrálására, hogy a jó szándékú emberekkel nemzeti hovatartozástól függetlenül békésen szót lehet érteni: az egyik beteg magyar kislány műtétére a román rendőrök gyűjtöttek pénzt és adományozták oda. "Az ilyen történetek erősítenek; az a dolgunk, hogy a kőből, amivel megdobtak, hidat építsünk" - szögezte le.

Böjte Csaba szerint a román emberekkel azokra a közös gondokra kell fókuszálni, mint amilyen pl. a fiatalok elvándorlása, és vállt vetve összefogni velük, "máskülönben esélyünk sincs felemelni ezt a térséget".

A szerzetes Klaus Johannis államelnök figyelmébe ajánlotta Úzvölgyét, és leszögezte: az ország vezetése a felelős abban, hogy a törvényeket betartsák. Az igazságot mindig szeretetbe kell öltöztetni, a szeretetet pedig igazságba - tette hozzá. Imádkozzunk, hogy ezek a szép székely zászlók Bukarestben is felkerüljenek, hiszen ha jó az adófizető pénzünk, akkor legyen jó a zászlónk és a himnuszunk is - üzente zárásképpen.

A szentmisét követően megemlékező beszédeket tartottak a testvéregyházak képviselői. Bíró Erika szörcsei református lelkész Bartha Mihály úzvölgyi veteránt idézte: "vissza kell állítani az eredeti állapotot, meg kell szüntetni a gyalázatot". A lelkész szerint nem szabad félnünk attól, hogy szélsőségeseknek bélyegeznek, ebben a helyzetben "vad magyarokra" van szükség, akik "kiegyenesítik gerincüket", kiállnak az igazság mellett. "Legyen elég a félelemből" - ha a közösség összefog, nem tudnak legyőzni, félretakarítva a szennyet őrizzük meg azt, ami a miénk; "álljunk már végre talpra" - mondta.

A megemlékezés végén a politikai pártok, civil szervezetek, önkormányzatok, egyletek és magánszemélyek koszorúzták meg a temető közepén álló emlékművet.

Kép és szöveg: Bakk-Dávid Tímea

fotó: Toró Attila
Az úzvölgyi letérő Csíkszentmártonban
A több mint egyórás úton a por miatt csak felhúzott ablakkal lehetett közlekedni, de így sem kerülheti el a figyelmünket a tájat és a vizes élőhelyeket tönkretevő törpe vízierőmű
A táj gyönyörű: ideális terep biciklitúrára
A második világháborúban a magyar hadsereg építette laktanyának ezeket az épületeket, aztán pionírtábor lett belőlük, és Bákó megyéhez kerültek. Hargita megye próbálta visszaszerezni az évek folyamán, sikertelenül
A temetőhöz és zarándokhelyhez érve vásári hangulat fogadott: lehetett kapni mindenféle harapnivalót, alkoholos italt viszont nem árultak
Sok településről busszal érkeztek a résztvevők. A helyszínen lévő rendőregységek egyébként két kisbusznak elvették a számtábláját szabálytalanságokra hivatkozva; a hoppon maradt zarándokok az ünnepség végén a színpadnál jelentkező önkéntes sofőröknél kaphattak fuvart visszafelé.
A temető bejárata
Aki tehette, igyekezett árnyékba húzódni
A román betonkereszteket a temető bejáratánál rögtönzött kordonnal vették körül
...amire jól rá lehetett könyökölni
Hagyományőrzők bevonulása
A 94 éves felsősófalvi Kovács Aladár az egyik túlélő úzvölgyi veterán (fotó: Toró Attila)
Böjte Csaba ferences szerzetes. Fotók: Borboly Csaba Facebook-oldala