2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Eshet az eső, de a mérai világzenei fesztiválban így sem csalódunk

utolsó frissítés: 18:32 GMT +2, 2019. augusztus 5.

Pedig egy fesztivál hangulatát nagyon oda tudja vágni, ha zuhog, de ezt a próbát kiállták.


Az emberben megvan annak a vágya, hogy mindig jobb legyen, fejlődjön. És ha már fesztivált szervez, akkor szereti, ha az évről évre szebb, jobb vagy éppenséggel nagyobb. A fesztiválszervezők sikerességének és az esemény fejlődésének nagyon egyszerű, és talán éppen ezért elég közkedvelt fokmérője, ha a fesztiválozók számáról, vagy egy kapitalistább, kereskedelmibb szemszögből nézve a fesztivál veszteségességéről vagy éppen nyereségességéről szólnak a hírek. Rendszeresen meg is szoktuk írni ezeket. Úgy tűnik viszont, hogy a Méra World Music szervezői pont erre a két, alapvetőnek tűnő tényezőre hánynak fittyet, kibújnak az egyre több résztvevő és az azzal némiképp összefüggő anyagi sikeresség jelentette csapdahelyzetből, és az energiájukat ehelyett nagyon sikeresen arra fordítják, hogy felejthetetlen élményeket adjanak. Aki már volt egyszer Mérán, az tudja, sikerül nekik, még akkor is, ha minden korábbinál többet esik az eső, mint idén. Elég csak szétnézni, és azt látni, hogy mindegyre - talán pont egy éve látott - ismerősökre bukkanunk.

És nagyon fontos, hogy így akkor is sikeresek tudnak lenni, ha esetenként talán pont az eső miatt, de nincsenek olyan sokan, mint a korábbi években. Az idei Méra World Music talán nem a legtökéletesebb chill zone-ban eltöltött percekről marad emlékezetes - mert azt idén, ugye, nem nagyon lehetett -, de a tánctanulás, a legényes verseny vagy az elárverezésre szánt sál közösségi szövésében való részvétel biztos kedves emlékként marad meg. És így a felvezetőm végére talán elmondhatom, hogy idén is azt sajnálom a legjobban, hogy - egy kicsit pont az újságírói kötelességek miatt -, de még nem volt egy totális Méra-élményem, még mindig több kihagyott esemény miatt is fáj a szívem, mint ahányon részt tudtam venni, amikor pirkadattól (na jó, reggelitől) pirkadatig ott voltam. Mert bizony van bőven választék, és nem csak a koncertek miatt éri meg kimenni.

kép és szöveg: Gál László

A Méra világzenei fesztivál korántsem annyira népi, mint azt talán sokan hihetnénk a Fölszállott a páva gála (azon készült a kép), illetve a néptánc- vagy népdaltanulás, esetleg az esti táncházak alapján. A koncertekkel tényleg be lehet járni az egész világot.
Mérát azért is lehet szeretni, mert úgy nyúl a hagyományoshoz, hogy azt nem rondítja el. A letisztult dizájnját például kifejezetten lehet szeretni, már ha látványról van szó. Semmit giccs.
És ami megtette pár évtizeden keresztül, az megteszi most is, és idén egy kicsivel még többet is megtudhattunk róla.
Kifejezetten szimpatikus a szervezők azon törekvése, hogy összefonják a fesztivált a faluval, és évről évre megpróbálnak újat mutatni a Nádasmente cifra falujából. Idén újításként falutúrán lehetett részt venni néprajzos hallgatók vezetésével, akik a település és Kalotaszeg népi építészetébe vezettek be.
A fesztivál még mindig az egyik legjobb családos program, és ennél nincs is jobb bizonyíték, mint a rengeteg játszó, szaladgáló gyerek a különböző helyszíneken.
Akiknek főleg különböző kézműves foglalkozásokat is tartottak, itt például zörgő készült.
Filmvetítések, kiállítások és beszélgetések helyszíne volt a bivalymúzeum.
De a múzeum udvarán lehetett részt venni a mérai és kalotaszegi ételek kóstolóján, és olyan átlagosnak egyáltalán nem mondható különlegességek is voltak, mint a savanyított dió, dióvaj, savanyított sarkantyúvirág mag vagy éppen aszalt gyümölcsbőr.
A chill zone még így nedvesen is kellemes volt
Az Aferim! című film zeneszerzői, a Trei parale oszmán hódoltságkori román zenét játszottak.
Az is jó Mérán, hogy olyan hangszerekkel találkozhatunk, aminek addig talán csak a nevét tudtuk, de élőben nem nagyon hallottuk.
És az is lehet, hogy olyanok hangszerekkel is találkozhatunk, amelyekről eddig nem is tudtunk.
A színpadon a Near East Collective, akikre a kicsiktől a nagyokig mindenki mozdíthatott egyet a lábán és csípőjén.
A mexikói Sirani Guevara nem először vett részt a fesztiválon, voltak is már rajongóik.
A legendás türei gyűjtés 50 éves évfordulójának apropóján legényes versenyt is szerveztek, a képen a résztvevők gáláznak.
Itt a verseny egyik győztese, Melles Endre mutatja, hogy miért őt választották győztesnek.