2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az Untoldhoz passzol. Megnéztük a kolozsvári Banksy-kiállítást

utolsó frissítés: 15:56 GMT +2, 2019. augusztus 5.

Giccses kiállítótérben gyenge minőségű printek: 35 lejért nézhető meg 50 régebbi Banksy-kép Kolozsváron.


Augusztus 1-jén nyílt és november 3-ig látogatható a The Art of Banksy című kiállítás a Vaida Voevod Házban (Hunyadi tér/Piaţa Ştefan cel Mare 18.). A szervezők részéről jó időzítés volt az Untoldra hozni a vándorkiállítást, de aki mélyebb művészetélményre vágyik, kicsit csalódni fog. Az ötven művet felölelő kiállítás egy roppant ízléstelen térben, szájbarágósan és bármiféle mondanivalótól kiüresedve próbál felmutatni valamit abból, amit a kortárs utcaművészet legemblematikusabb alakja, Banksy alkotott.

Kép és szöveg: Kovács Bea

A kiállításhoz vezető ajtó fölött a tavaly híresen önmegsemmisítő Lány léggömbbel fogad. Az önmagát felszeletelő kép tavaly nagy médiafigyelemnek örvendett, de ez tavaly volt. Banksy zsenialitása legtöbbször azonnali reakcióiban ragadható meg, és sajnos nem lövünk le semmi poént, ha elmondjuk: a kolozsvári kiállításon frisseségnek, aktualitásnak, felrázó társadalomkritikának nyoma sincs már.
A kiállítás hétköznaponként felnőtteknek 35 lejbe és diákoknak, tanulóknak, nyugdíjasoknak 20 lejbe kerül, Untoldosoknak 18, illetve 10 lejbe. Hétvégén 40, illetve 30 lejért látogatható. Csak hardcore rajongóknak, vagy talán még nekik sem...
A tömegek félrevezetnek. Csöppet ironikusan hat ez a mondat most, hogy Kolozsvárt ellepték a fesztiválozók.
Az átfestett Vaida Voevod Ház falain csüngő Banksy-képek, első rész. A kiállítás valamennyi termén áthaladva hasonló esztétikájú szettek fogadnak. Hiába próbáltam elfogadni ezt a visualt, végtelenül giccsesnek és ízléstelennek hatott a bekeretezett, megszelidített és elpolgáriasodott Banksy-œuvre. A street art és a muzeális közeg találkozása ritkán gyümölcsöző, de itt kifejezett műanyagíze volt.
Demi Moore híres Vanity Fair címlapfotójának paródiája. Annie Liebowitz 1991-ben fotózta le az akkor 28 éves Moore-t, Banksy 2006-ban készítette a Pregnant Monkey című képet, én pedig 2019-ben próbálok rájönni, hogy mi közöm lehet hozzá. Szarkasztikus, oké. De a popkultúra gyors váltásait figyelve kötve hiszem, hogy valakit még felkavar ez rajz.
Mivel a megnyitó napján látogattam meg a kiállítást, a térbe helyezett asztalokon virágok, friss gyümölcs és rágcsik fogadtak. Ettől az egésznek olyan hangulata volt, mintha egy önmagát menőnek és urbánusnak feltüntető airbnb-s lakás nappalijába csöppentem volna. Egyszerűen nem passzol, jóindulattal sem.
Vásárolható tatyó. Nem kérdeztem az árát.
Vetítés a Banksy Does New York című dokumentumfilmből.
Black Friday kritika, konzumtársadalom, kapitalizmus...
Ponyvaregény-hősök banánnal. Ismét airbnb-s lakásban érzem magam, ahol a házigazda rögtön elmondja, hogy filmrajongó, majd a falon függő Tarantino-poszterre mutat.
Műbőrből készült dekorszék, hamis vintage-hatás, Banksy-féle valláskritika és hatalmas cringe-faktor. A képek mellett kifüggesztett kis táblák románul és angolul magyarázzák az alkotás iróniáját, a koncepciót, kiölve még azt a keveset is, ami a keretezés-üvegezés után a mű élességéből maradt.
Újragondolt Warhol-konzerv, a kisdedet méreggel tápláló Szűz Mária és a vásárlásba beleroskadó Jézus egy kerti vacsoraasztal (?) társaságában. Ezen a ponton kell bevalljam a kedves olvasónak, hogy nem vagyok Banksy-rajongó. Legtöbb munkáját üresnek és egyszerűnek tartom, és még egy eredetit sem hoznék haza szívesen. Talán a kétezres évek elején volt valamiféle művészi értékük ezeknek a rajzoknak, újszerűen hatottak és ütősek voltak, de most már nincs tétjük.
A férfi, aki az igaz szerelmet keresi, és a nő, az olcsó, alkalmi szexet. Változnak a nemi szerepek és sztereotípiák, igen. A fiktív asztaltársaság megbeszélheti, hogy már a randizás sem a régi.
Csempekályhás segélykiáltás.
Öntükröződés egy királynői majommal. Banksy UK-kritikája egy figyelemreméltó vonala a kiállításnak, ebbe érdemes kapaszkodni. Csakhogy azóta elindult a Brexit-cirkusz, amitől Churchill meg a Királynő valahogy inkább a nosztalgiavonat, mintsem a korszerű valóság utasai maradnak.
Pár szándékosan giccses olajrepró és néhány továbbra is értelmezhetetlen dekorelem.
Teréz anya és a hidratálás fontossága. Száraz humor.
A mesterkompozíció. A csókolózó rendőrök képe alatt levő nyúlnipp a kedvencem. Sokkal több időt eltöltöttem jelenlétének megfejtésével, mint a repró tanulmányozásával, főleg hogy pár napja a Rammstein gitárosainak csókja sokkal izgibb volt. És azok az ágak? Vajon Banksy hogy festené meg ezt a kiállítást? Jaj.