2019. július 17. szerdaEndre
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Gyorsan lezavarták a főtéri Kolozsvári Pride-ot

utolsó frissítés: 11:03 GMT +2, 2019. június 18.

Szombaton harmadik alkalommal tartották a Kolozsvári Pride-ot, de először volt a Főtéren.


Az eseményen megközelítőleg 3000 ember vett részt, bár a szervezők szerint sokan csak a rettenetes meleg miatt nem jöttek el.

Az eddigi évekhez képest előrelépés, hogy a Főtéren tartották a Pride-ot, és nem a város egyik eldugottabb, félreeső helyén. A tér méretét nem tudta kitölteni a résztvevők sokasága. Zömében 20-35 év körüli emberek voltak jelen, illetve a beszélgetésekből kiszűrődött, hogy feltűnően sok a külföldi: angol, francia, német, spanyol mondatok hallatszottak itt is, ott is, a román megszólalásokkal elkeveredve. Magyar hang alig ütött meg a fülemet.

A nyitóbeszédekből csak néhány mottót kaptam el, például Köln alpolgármesterétől, Andreas Woltertől a „we have a mountain to climb to reach our goals!”, vagy az esemény főszervezőjétől, Lucian Dunăreanu-tól, a „Libérté, égalitééé, eldzsibitéé!”, amely nagy sikert aratott.

A tér körül vastag, sötét ruhában, kettesével sétáltak a készenléti csendőrök, vagy csoportokba verődve álldogáltak a tér valamelyik félreeső pontján.

Távolabb, a hűsebb teraszon két fiatalember elmondta, hogy szerinte „nincs ezzel semmi baj, de talán nem kellene ekkora hájpot építeni köréje.” A térhez közelebb, a tűző napon két idős hölgy integetett boldogan a tömeg felé, de amikor a véleményüket kérdeztem az eseményről, mogorván csak annyit válaszoltak, hogy nem tudnak semmiről, és nem nyilatkoznak. Különböző változatokat kaptam ebből a válaszból, a kedvencem: „Nem szándékozom nyilatkozni, nem vagyok szakértője a témának”.

A Mátyás-szobor mellett egy idős pár üldögélt, ők boldogan mondták el, hogy örvendenek az eseménynek, „abszolút semmi bajunk velük, sőt, több résztvevőre számítottunk.” Tőlük kissé távolabb, középiskolás fiúk nézték kíváncsian a történéseket. Érdeklődésemre az egyik büszkén kijelentette, hogy „Nekem semmi bajom velük”, míg egy másikuk szerint „Ezek okozzák a felmelegedést!”. Majd komolyan hozzátette, hogy őt nem zavarják, de azért „olyan fura érzés, mikor ilyen közel vannak. Ezek” - mutatott a Pride résztvevőire.

A menet lassan elindult, majd olyan tempót vett fel, hogy lemaradtam. Egy darabig távolabbról követtem, szinte minden ajtóban, kapualjban emberek álldogáltak, tárgyalták az eseményt. Egy elegánsabb hely egyik pincére nagyon udvariasan közölte, hogy neki „abszolút nincs” véleménye. Egy magányos idős ember a melegtől (alkoholtól?) kábán meredt a felvonulás után. Kérdezés nélkül, bizalmasan megsúgta, hogy „Tudod, ezek azok, a homoszexuálisok! Persze nem az egész, mert ennyi nincs is" - magyarázta - "a többség a támogatóikból áll. De azért itt vannak olyanok, akik a »másik szekcióba« tartoznak.” - mondta még izgatottan.

A menetet nem csak az ajtókból követték tekintetükkel a kívülállók, hanem az ablakokból, teraszokról is. Leginkább tartózkodó kíváncsiságot vagy fecsegően lelkes érdeklődést olvastam le az arcokról. Néhány csalódott pillantást is elkaptam, ami mintha azt sugallta volna, hogy elmaradt valami szenzációs botrány. Az eseményen nem történt komolyabb incidens, egyetlen embert emelt ki a tömegből a hatóság, mert az illető alkoholt fogyasztott.

A térre visszaérve tudatosult bennem, hogy mennyire meleg van, mennyire éles a tér kiürült kövezetén tükröződő napfény. Egy fa alatt üldögélő csoportból egy fiatal kiszemelt magának és „Valld be!” táblával odajött hozzám. „Nem szeretnél valamit bevallani?”- kérdezte tapintatosan. „De igen. Újságíró vagyok”- feleltem. Zavarba jött, „jaj, de az sem baj...” motyogta, és sarkon fordulva visszamenekült a fa árnyékába.


szöveg: Horváth-Kovács Szilárd
fotók: Gál László