2019. október 16. szerdaGál
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Terítékre tették az irodalmat, és öröm volt megízlelni

utolsó frissítés: 17:34 GMT +2, 2019. május 31.

Az Udvarhely Napok keretében megnyitott PIM-es kiállításon jártunk, ahol azt is megtudtuk, hogy a rossznyelvek szerint felesége etette halálra Mikszáthot.


Ha már ajánlottuk, akkor el is mentünk az Udvarhely Napok keretében megnyitott Írói fogások - terítéken az irodalom kiállításra. És nem bántuk meg, mert Szilágyi Judit kurátor körbevezetésével tényleg egészen jó élmény volt megtapasztalni, hogyan jelenik meg az étel és az étkezés a magyar irodalomban. Ezt megmutatni és beszámolni erről már nehezebb, lévén, ami érdemleges, az szöveges formában van jelen, és leginkább a helyszínen működik. Minden más, a kiállított konyhai eszközök vagy képek csak körítés, vagy fűszer, hogy valami témához kapcsolódó hasonlatot írjunk.

A gasztronómia napjainkban népszerűbb, mint valaha. Tucatjával jelenek meg szakácskönyvek, a tévéből vagy a rádióból áradnak a főzőműsorok. Miközben mindent elárasztanak az egészséges táplálkozás jegyében hirdetett diéták és fogyókúrák, addig az étkezési zavaroknak egyre több típusa alakul ki. És egyre többen vannak, akinek nem jut naponta megfelelő mennyiségű és minőségű élelemhez. Sőt, akár csak erre a kiállításra is gondolhatunk, amely három évvel a megnyitása után is töretlenül népszerű. A budapesti Petőfi Irodalomi Múzeumon kívül láthatta már a közönség Párizsban, az erdélyi kitérője után jövőre pedig Stuttgartba megy.

Az evés és ételek az írók számára is örök témát jelent. A szépirodalmi szövegekben előforduló ételek és étkezések leírásai egyrészt segíthetnek az adott korszak társadalmi, kulturális és gasztronómiai jellegzetességének a megismerésében, másrészt komoly poétikai szerepük is lehet a szövegen belül. Ahogyan a bevezető szövegben írják, az ételek és az étkezés módja jelezhetik a szereplők társadalmi státuszát, tanúskodhatnak vallási hovatartozásukról, kiemelhetik személyiségjegyeit, de telítődhetnek erotikus utalásokkal is. Sőt, a gasztronómiai motívum következetes alkalmazása egy szerző esetében egyéni stílusának meghatározó elemévé is válhat, mint Krúdy esetében, akivel amúgy az egész kiállítás kezdődik.

A kiállítás ugyanis amellett, hogy egy a fentiekből következő témára fókuszál, egy-egy író és költő gasztronómiához munkásságát is bemutatja. És mi lenne alkalmasabb egy ilyen indításra, mint Krúdy híres főtt marhahúsa és velőscsontja. Mint Szilágyi magyarázta, Krúdy Gyula, életművének főleg a második felében van sok étkezésleírás, és sokkal árnyaltban használja az evést. Nem nagy lakomákat ír le, hanem húslevest esznek velőscsonttal és kispörköltet, tehát viszonylag egyszerű, magyaros ételeket. "Ha még egyszer föllapoznak egy Krúdy írást, amelyben az étkezés fontos szerepet tölt be, akkor azt fogják tapasztalni, hogy étkezés öröme egyfajta nosztalgia a boldogság, a szerelem iránt" - jegyezte meg.

A tematikus tömbök közül a szent és profán témáját dolgozzák fel először, ahogyan a kurátor magyarázta, az ételekben egyfajta szentség is meg tud mutatkozni, például, amikor azt írják, hogy megtörik a kenyeret, vagy amikor a hal vagy bárány elfogyasztásáról írnak, hiszen ezek a keresztény hagyományban is megtalálható, erős szimbólumok. "Mindig gyanakodjunk, ha halat esznek pénteken, mert annak plusz jelentése van" - teszi hozzá. Emellett az ételekkel kapcsolatos írásokban a nemzethez vagy közösséghez való tartozás is kifejeződhet. Ha egy közösség együtt fogyaszt el egy vacsorát, az együvé tartozást is kifejez, egy bizalmi állapot. Az ételekben rejlő közösségszervező erő az irodalmi szövegekben is megvan. Mikes Kelemen például töltött káposzta hegyekről ábrándozik Rodostón, ami tejföllel vannak meglocsolva.

Külön feldolgozzák az erotika, szexualitás megnyilvánulásait az evésben is. Szilágyi csak annyit jegyezett meg, hogy a női szerzők egyáltalán nem írnak ételekről, valószínűleg pontosan azért, mert túlságosan közeli, hétköznapi téma számukra, lévén ők főznek. A férfiaknál ezzel szemben eseményszámba megy, náluk gyakoribb téma. Az evés furcsaságairól is bőven van szépirodalmi termés, elég csak Parti Nagy Lajosra gondolni, aki komplett novellát írt egy zabálási versenyről, amiben kiló eszik a zsírt, edzésként.

Az utolsó nagy téma, amit a kiállítás feldolgoz, az evéshez nagyon gyakran társuló halál képzete. Móricz Tragédiáját már csak középiskolás korából is ismerheti mindenki, amikor a bőséges esküvői menüsor "főszereplővé" lépik elő azzal, hogy Kiss János, aki életében nem evett, nem élt meg nagy zabálásokat, megfullad a töltött káposztától. (Ahogy Szilágyi mondta, Móricznál az étel felbukkanása rendszerint kétféle kifutását vetít előre történetnek: vagy halál lesz, vagy erotikus fellángolás. Az Erdély trilógiájában, amikor Báthory Anna mézét dicsérik, akkor a méz nagyon erős szexuális szimbólummá válik.) Vagy ott van Örkény István Fasírtja, ahol a halál sokkal ironikusabban jelenik meg, mert ez evés, mint egy örök körforgás van jelen, hiszen az élőből lesz étek, az étellé válás pedig egyenlő a meghalással. Így a végére körbe ér is a kiállítás.

Közelebbről a bevezető dekoratív fal talán legérdekesebb darabja, Ady Endre tányérja, amelyet a korábbi kiállításokon még nem is szerepelt. Ahogy Szilágyi megjegyezte valószínűleg Csinszka készletéből van, hiszen a Veres Pálné utcai utolsó lakásukból való.
Szilágyi Judit, a kiállítás kurátora vezette körbe az érdeklődőket az ünnepélyes megnyitón. A tárlatot augusztus 9-ig lehet Udvarhelyen megnézni.
Mikes Kelemen korábban már említett töltöttkáposztája. A kiállításon kiemelt hely jut a helyi és az erdélyi szerzőknek.
Bodor Ádám kenyérpirítója nem mai darab, de a kiállíts keretében először látható, kifejezetten a székelyudvarhelyi tárlatra kérték el. Bodor Ádám az egyik olyan szerző, akivel külön foglalkozik a kiállítás.
A korábban már látott paraván mögött a homoródalmási származású Szabó Gyula is mesél a puliszkáról, illetve arról, hogyan lett híres a puliszkával.
Jól használják a különböző multimédiás eszközöket, bár a legtöbb esetben nem illeszkednek sorosan a kiállítás szövetébe, inkább a sok olvasás közötti "lazítást" szolgálják.
Például keverhetünk magunknak egy gasztronómiai idézetet.
A képen Tamási Áron kávédarálója. A különböző kiállítási tárgyak is megmaradnak inkább érdekességnek, az igazi sztori azért hiányzik mellőle.
Jókai Mór szerepeltetésének két jó oka is van. Egyrészt írt a nemzeti konyháról egy nagy tanulmányt, ami úttörőnek számított a maga idejében. Másrészt Laborfalvi Róza nagyon jól főzött, és sokan esküsznek rá, hogy ez nem kis részben hozzájárul ahhoz, hogy a magyar gasztronómiai irodalom csúcsa az Jókai. "Nem Krúdy, ahol a sült kolbász a non plusz ultra. Jókai le tud írni egy francia menüsort, Laborfalvi Róza a francia tengerpartról hozatott halakat, amit aztán elkészített, de volt fagylaltgépük is. A felesége jártasságának is köszönhető az, hogy Jókai több oldalas csúcsgasztronómiai leírást ad" - jegyzi meg Szilágyi.
Az egyik nagy téma az ízek és az evés szeretetéről szóló irodalmi szövegeket mutatja be, bár ahogyan a kurátor megjegyezte, vegytisztán az élet, étel szeretetéről szól talán csak Berda József, akinek semmi hátsó gondolat nincs akkor, amikor ódát vagy himnuszt ír az egyszerű húslevesről vagy gombapaprikásról. Az összes többi szerzőnél gyanakodni kell.
Ezzel szemben az éhezéssel, nélkülözéssel foglalkozó szövegek legalább olyan mennyiséget tesznek ki, mint azok, amelyek az evéssel kapcsolatosak. Ez részben azért van, mert az íróink, költőink maguk is éheztek. Például József Attila is azt írj: "Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset". Bodor Ádám pedig arról ír, hogy a börtönben arról álmodozott Szilágyi szerint, hogy egy forró bödön olajon úszkáló puliszka galuskákat habzsol. Az éhezésről szóló szövegek a kiállításon is éles ellentétben vannak az ízek élvezetéről szóló résszel.
A kép középpontjában Mikszáth és felesége, Mauksz Ilona. Egy ilyen tárlatvezetés arra is jó, hogy olyan irodalmi pletykákat is megtudjunk. Például azt, hogy a rossznyelvek szerint felesége etette halálra Mikszáthot azzal, hogy vacsora után még adott neki egy forró, túrós csuszát, sok zsírral és töpörtyűvel, és az ebből következő túlsúly és mérsékelten egészséges életmód okozta a vesztét. Szilágyi szerint Mikszáth gasztronómiai és vendéglői írásai a mai értelemben vett gasztronómiai kultusz első megnyilvánulásai. Mikszáth műveiben fontos szerepet kap a külföldi ételekkel szemben a klasszikus magyar fogások dicsőítése.
Egy ajánlás a végére. Ha tudtok, akkor tele gyomorral érkezzetek a kiállításra, mert a végére mi igen csak megéhezhetünk.