2019. június 16. vasárnapJusztin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az ember színeváltozásai. A Kolozsváron megtekinthető Kovács Ádám gyűjteményt ajánljuk

utolsó frissítés: 12:56 GMT +2, 2019. március 12.

A szerteágazó művészi világokat felölelő kiállításból adunk ízelítőt, emberi arcok, testek és létezési formák után kutatva, megnézve, hogy miként is változott az elmúlt száz évben az, ahogy önmagunkat látjuk.



Még tíz napig tekinthető meg Kolozsváron a Művészeti Múzeum és a Quadro Galéria helyszínein az Egy évszázad szellemei elnevezésű tárlat. A kiállítást február 20-án nyitották meg Lucian Nastasă-Kovács (a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója), Szücs György (a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese) és Székely Sebestyén (a Quadro Galéria igazgatója és a tárlat kurátora) jelenlétében.

Kovács Ádám budapesti vállalkozó, akinek magángyűjteményéből látható most reprezentatív válogatás, egyetemistaként kezdett el képeket gyűjteni. A gyűjtemény leghangsúlyosabb vonulata, olvashatjuk a kiállítás beharangozójában, a szürrealizmus. Ez azonban, mint látni fogjuk, magyar és erdélyi vonatkozásban mutatkozik meg, ötvözve a poszt-szocreál figuratív festészet és a Magyarországon megszülető szürnaturalizmust is. A gyűjtemény átfogó képet ad a kolozsvári művészet száz évéről, ígérik a szervezők, és valóban: aki rászán pár órát a két kiállítóteremre, kaleidoszkópszerű körképet kaphat az elmúlt évszázadról. Összeállításunkban most a feltűnő embereket nézzük meg picit közelebbről, a tárlat azonban több motivikus értelmezést is felkínál. Győződjenek meg erről személyesen!

Cinkosom vagy. Részlet Varga Albert A nevető / Önarckép (1923) című festményéből, amely a Quadro Galériában tekinthető meg.
A Művészeti Múzeumból mutatunk most pár képet. Két csukott szemű nő és a kihagyhatatlan cica. Kontrasztos a jegygyűrű csillogása és a fakó, mégis jólesőnek tűnő magány.
Götz Béla Ernő szilváskertje 1908-ból. Mintha inkább a szilvában lennénk, mint a kertben.
Elmosódott arcok, lehorgasztott fejjel baktató alakok. Hol vagyunk?
Balla József Harlekinje egy stabil pózban.
Egyéb bohócok munka közben?
Széteső testek, kibomló színek. Van ezekben a festményekben valami nyugtalanító extravagancia.
Öntükrözés egy öreg nőben. Tóth László képe 2004-ből.
Incze Ferenc Az utolsó szívroham után
Akció van!
Diszkó? Utca? Festmény? Részlet Csernus Tibor Hogarth 6b (Siratás) című képéből.
Marx-Lenin, Pauer Gyula konceptuális alkotása 1971-ből. "Kettéhajtott papírlap, egyik felén Lenin arca sziluettjének kivágata, másik felén nyomdai úton sokszorosított újságkivágás."
További torzulások. Innen lépünk át a Quadro-ba.
Hajas Tibor Chöd elnevezésű performansza közben (Makky György fotója). Az expander nem kerülhetett nyugalmi állapotba, nagyfeszültség. A Quadro-ban Hajastól és Hajasról is láthatunk még fotót. A fiatalon elhunyt művész többek között a test fájdalomküszöbe és transzcendecia lehetőségei iránt érdeklődött.
Másféle bizalom. Részlet a kolozsvári Pál István Kibicelők festményéből.
Táncoló alakok. Leon Alex bokszolói talán 1940-ből.
Tűz van, babám! Ștefan Botiș festménye, a The Fire in Me II közelről nagyon plasztikus, de nem akartuk megzavarni a fiatalembert a révedésben.
Erdély Miklós Armageddon-sorozatának egyik darabja. Embertelenség, háború utáni állapot. Erdélytől még találunk képet a gyűjteményben. Továbbá szobrot, installációt, fotogramot - mind csak a felfedezésre várnak, március 17-ig.