Egyszer volt Kolozsváron két Mercedes versenyautó...
utolsó frissítés: 09:41 GMT +2, 2019. március 14.Egy legendás történet következik, amit ha nem látnánk a képeken, akkor talán el sem hinnénk: ezüstnyilak Kolozsváron.
Öt gyűrött fotó a legendás ezüstnyilakról. Öt fotó, amelyet Weinbach Gábor, vagy Gabi bácsi, ahogyan Kolozsváron ismerték, haláláig a zakójának a belső zsebében hordott, és nem is nagyon vált meg tőlük. Tehát nem véletlenül lettek ilyen rongyosak. Ezeket, és a hozzájuk kapcsolódó legendás történetet mutatjuk most be.
Talán már az idősebb kolozsváriak sem emlékeznek rá, mert közel 30 éve annak, hogy a második Mercedes versenyautót is elvitték a városból, de a történetben vannak biztos pontok. Nem lehet kétségünk afelől, hogy Román Jóska és Weinbach Gabi ezer szállal kötődik hozzá. Előbbi szép haszonnal eladta az autókat, utóbbi fél életét tette fel rá, hogy megjavítsa ezeket, de végül semmi haszna nem származott belőlük. Csak a képek maradtak meg neki. Ezen kívül viszont szinte semmi biztosat nem tudunk, és cikkünkben sem tudunk igazságot tenni, mert már nincsen és nem is lesz olyan szemtanú, akinek a segítségével az ellentmondásokat tisztázni tudnánk.
Nem túlzás viszont legendákat emlegetni, mert nem tudjuk pontosan, hogy kik vezették ezeket a versenyautókat a Forma-1 elődjének számító Grand Prix versenyeken, még 1939-ben. Hiányosak az információk arról is, hogy miként kerültek Kolozsvárra, és azt sem ismerjük pontosan, hogy innen hová kerültek. Sőt, pontosan azt sem tudjuk, milyen körülmények között vásárolták meg őket. Két elbeszélést ismerünk: Gabi bácsi visszaemlékezését Killyéni András sporttörténész jegyezte le, és adta ki még 2008-ban. A másikban közvetve Román Jóska "szólal meg", és Doug Nye, a Motor Sport magazin munkatársa írta meg 2013-ban visszaemlékezései alapjánaz egyik autó (a 15-ös alvázszámú) kivásárlására tett próbálkozás sztoriját. Minden elbeszélés már csak visszaemlékezés, ami elfeledtethetett több részletet is. Weinbach Gabi halála előtt egy évvel, jóval 80 felett emlékezett vissza, Román Jóska történetét pedig már csak a fia, Tibor mondja el az újságírónak, mert az apja 1986-ban meghalt.
Ami biztos tény, hogy 1939-ben a Mercedes ezüstnyilai (az elnevezés legalább olyan legendás, mint a mi mostani történetünk, ezért csak linkeljük, és nem magyarázzuk) uralták a Grand Prix versenyeket. A hat futamból négyen Hermann Lang győzött, egyszer pedig Rudolf Caracciola lett az első. Több dobogós helyezése volt Manfred von Brauchitschnak is. Rajtuk kívül még négy pilótával vágott neki a szezonnak a Mercedesnek. Richard Seaman, aki a belgiumi nagydíjon balesetet szenvedett, és meghalt, illetve a tartalékok, Walter Bäumer, Hans Hugo Hartmann és Heinz Brender. A szezon utolsó versenye Lengyelország lerohanása után két nappal, egy Belgrád melletti pálya avatója volt. Az akkor kitörő világháború pedig nemcsak a versenyzők életét változtatta meg örökre, hanem az általuk vezetett autókét is. 1945-ben ugyanis az oroszok hadizsákmányként magukkal vitték ezeket a W154-es versenymodelleket, általuk került a Duna romániai szakaszának egyik kikötőjébe (az egyik elbeszélés szerint Galacra, míg a másik szerint Brăilára), ahol túladtak rajta. És innen kezdődik a bizonytalanság a történetben.
szerkesztette: Gál László
Román Tibor ezzel szemben azt mondta, hogy 1946-ban tudta meg az apja, hogy két régi Mercedes van egy brăilai roncstelepen/bontóban, és utána járta ki a bukaresti hatóságnál, hogy a CFR kolozsvári műhelyébe hozzák, ahol az apja megjavíthatta és versenyezhetett vele. Végül 1951-ben került a két versenyautó Kolozsvárra, miután 2000 lejért megvásárolták a Kulturális és Sportminisztériumtól. Láthatjuk, hogy a két történet nem zárja még ki egymást, bár fontos dolgokban vannak különbségek, amelyek abból is adódhatnak, hogy Román Tibor épp legitimálni akarta a tulajdonjogát. A képen Román Jóska balról, illetve Weinbach Gabi jobbról.
"Az autóval csak végig kellett menni, hogy lássák, megy az autó. A kormány mögé Román Jóska ült. Mondom neki: sétálj fel Jóska, mutassuk meg, hogy megy az autó. Ez az autót többet tud, mint te és én együttvéve. De hát Jóskával nem lehetett beszélni. Szemüveg nélkül elindult az autóval. Feleken, az utolsó kanyarban, Jóska lelépett az aszfaltról, s ahogy ki volt hajolva, a szemébe ment a pór. Nem látott semmit, s az autóval nekiment a hegyoldalnak, s az autó felborult s kigyúlt. Szerencsére Jóska kiesett hamarabb az autóból, mert ha nem, szörnyethalt volna" - adta elő a történet, amivel állítása szerint 35 ezer lej prémiumtól estek el, amit a szakszervezet ígért a sikeres bemutató esetére. A sikeres tesztek eredményeként viszont közben a második autót is Kolozsvárra küldték, hogy javítsa meg.
Román Tibor elbeszélésében természetesen sokkal rövidebb az autók javításáról szóló rész, és inkább az anyagi vonzatáról beszélt. Állítása szerint 1965 áprilisáig közel 54 ezer lejt költöttek az autókra. "Apám még a házát is eladta, hogy a javításokat finanszírozni tudja, de minden kicsi javításnak hosszú története volt. Hihetetlen mennyiségű pénzösszeget tett belé, és ez volt az oka, amiért neki adták ezeket az autókat. A haláláig osztoztunk az autókon, utána örököltem a részét" - mondta.
Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy a történet másik fele nem igaz. Mivel az elbeszélésből pontos évszámokat nem tudunk, megtörténhetett, hogy Román Jóska még évekig javította az autókat, és rengeteg pénzt áldozott rájuk. Ráadásul a második autó története egyáltalán nem tiszta a Gabi bácsi elbeszélésében, nem tudjuk, hogy azzal mennyire jutott a javításban, vagy egyáltalán sikerült-e neki. Valószínűbb a nem.
"A nagybátyja a barátom volt. Együtt meglátogattak, és meglátta az autót darabokban garázsban, és azt mondta, hogy szeretné. Komolyabb vevőnek tűnt, mert ahogyan románul beszéltünk közvetítő nélkül tárgyalhattunk" - mondta korábban az adásvételről Román Tibor. Végül az autó helyreállításában a svájci Techmosim AG végezte a Daimler-Benz közreműködésével. Azóta is többször pereskedtek érte, és gazdát is cserélt közben. Jelenleg a 15-ös sorszámú versenyautó a floridai The Collier Collection-ben található, itt találjátok a leírását, ha ez egyáltalán még az az autó, ami Kolozsváron is eltöltött pár évtizedet kalandos története során.
A Wikipédiáról származó képen Hermann Lang látható a Nürburgringen szervezett bemutatón 1986-ban egy Mercedes W 154-esben. Arról nincs információnk, hogy ez lenne az eredeti, 1939-es autója.