2018. december 17. hétfőLázár, Olimpia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kilencgyerekes családot lakoltatott ki a kolozsvári önkormányzat

utolsó frissítés: 12:23 GMT +2, 2018. szeptember 30.

Mozgássérült gyerekes családot lakoltatott ki a kolozsvári önkormányzat csütörtökön. Ha az aktivisták és a sajtó nem érkezik időben a helyszínre, a család akár az utcára is kerülhetett volna.


Csütörtök reggel, 9 óra körül két autónyi rendőr és két rohamrendőrrel tömött, zárt teherkocsi érkezett a Meșterul Manole 2-es szám alá. Azért jöttek, hogy egy, az ott élő roma közösség szűkös udvarában található 15 négyzetméternyi lakrészben lakó 11 személyt kilakoltassák. Az érintettek közül két felnőtt, 9 gyerek. Az egyik kislány egy rozoga tolószékben ülő, szellemi fogyatékos mozgássérült.

Az anyuka reggel éppen a Mărăști térre készült kimenni, ahol virágot árul, amikor az udvaruk bejáratánál megjelentek a hatóságok. Az ott lakók a helyszínen elmondták, hogy a kilakoltatási felhívást már megkapták néhány héttel korábban, de nem gondolták, hogy annak végrehajtására téli időszak előtt kerülne sor. Kilakoltatásukat a felelős szervek azzal indokolták, hogy a család abuzívan költözött az önkormányzat tulajdonát képező lakrészbe.

A szóban forgó lakrészt korábban egy másik család bérelte az önkormányzattól, viszont ők 2015-ben kiköltöztek az udvarból. A lakatlanul maradt lakrészt a szomszédban élő 18 személy közül 11 foglalta le magának, hogy jobban férjenek – már amennyire férni lehet egy 15 négyzetméteres lakásban. Az átköltözött család mindeközben az önkormányzatnak szerződés nélküli albérletet fizetett, amolyan „kártérítést” azért, hogy lefoglalták a szobát. Ezt összeget az önkormányzat minden hasonló esetben elfogadja, de nem téríti meg, amikor úgy dönt, hogy az ott élőknek menniük kell.

A szűk udvarnak, ahol több mint ötvenen élnek együtt idősek, középkorúak, szülők, nagyszülők, fiatalok és gyerekek, a tulajdonviszonyai nem egyszerűek. A területnek több tulajdonosa van: az önkormányzat és egy személy magántulajdonából áll. A terület egy részét korábban már lefoglalta az önkormányzat, hogy szabadítsa fel az ingatlanberuházók előtt. Az azóta felépített tízemeletes tömbházak masszívan figyelnek a kvártélyokban élő közösségre és emlékeztetik őket, illetve az arra járót is, hogy a még megmaradt udvar is nemsokára építőteleppé fog alakulni. Az ingatlanberuházók érdeke mégiscsak előbbre való, mint az utcaseprő vagy alkalmi munkákból élő romáké. Ők a létbizonytalanság egy alacsonyabb szintjére süllyedhetnek, hiszen az érvényben lévő jogszabályok értelmében semmi garancia nincs arra, hogy mindamellett, hogy többségük valamilyen munkát végez, szociális lakáshoz jusson.

A szociális lakások kérelembenyújtási kritériumai diszkriminatívak abban az értelemben, hogy nem a leginkább rászoruló családoknak kedveznek. Jelen esetben a 11 fős család minden tagja, a legkisebb gyerekeket is beleértve, elveszítette jogát arra, hogy szociális lakást igényeljen az önkormányzattól azért, mert abuzív módon foglalta le azt a lakrészt, ahonnan most kirakják őket.

A kilakoltatottak általában vagy arra kényszerülnek, hogy a Patarétre költözzenek, vagy arra, hogy elhagyják a várost, vagy arra, hogy szintén "abuzívan" foglaljanak el egy másik ingatlant. A helyi önkormányzat mindent elkövet, hogy több millió eurós beruházások valósuljanak meg Kolozsvár minden szegletében, ha magántőkéről van szó, viszont semmit nem tesz annak érdekében, hogy kibővítse a helyi szociális vagy bérlakásállományt.

A csütörtöki kilakoltatás áldozatainak sorsa délután három-négy óra körül dőlt el, miután a Căși sociale, acum! aktivistái, Adrian Dohotaru, független parlamenti képviselő, és más aktivisták a kilakoltatás helyszínén megállapították, hogy azt, ami történik, megakadályozni nem tudják, ezért úgy döntöttek, hogy az érintettekkel együtt a városházára mennek, hogy megpróbálják tisztázni Emil Boc polgármesterrel és/vagy Oláh Emese alpolgármesterre, aki egyben a szociális ügyekért felelős szakbizottság elnöke is, a kialakult helyzetet. Az egyeztetések eredménye az lett, hogy a család tavaszig egy önkormányzati lakrészben lesz elszállásolva. Ez a megoldás viszont csak ideiglenes részmegoldás. Hosszú távon egy olyan lakhatási stratégiára volna szükség, amely megakadályozná az elhelyezés nélküli kilakoltatásokat, illetve beruházna az elavult önkormányzati lakásállomány felújításába és bővítésébe.

Dobrai Zsolt Levente
A fotókat David Jurca készítette.

A csendőrök felsorakoztak az önkormányzat lakrésze bejáratánál, az ott lakó család egyik része pedig kivonult az udvarra.
A helyi rendőrség emberei készen állnak a beavatkozásra.
A család fiú tagjai.
Az önkormányzat lakrészre belülről.
A gyerekek papírokra felírt sorokkal tiltakoznak az ellen ami velük történik.
A szomszédok és a sajtó közelről figyeli a fejleményeket.
A csendőrök az érintett lakrész bejáratánál várják felettesük parancsát.
Az asszonyok hangosan magyarázzák a sajtónak, mi történik, illetve, azt, hogy az önkormányzatot mennyire nem érdekli a szegények sorsa.
Az iskolatáskáján ülő kislány várakozik.
A rendőrök kipakoltak mindent a lakrészből, ami a család tulajdonában volt.
A mozgássérült kislány arra vár, hogy a hatóságok eldöntsék, mi lesz velük.