2018. szeptember 19. szerdaVilhelmina
17°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ipartörténet és nosztalgia: miért érdekes a kolozsvári Napochim gyár története?

utolsó frissítés: 14:09 GMT +2, 2018. augusztus 31.

Az Erdélyi Múzeum Egyesület meghívottja, Katona Zsigmond volt műszaki vezető szemszögéből ismerhettük meg, hogyan jött létre Kolozsvár egykori legnagyobb vegyipari gyára és milyen jellegű fejlesztéseken esett át a rendszerváltást követő hanyatlásáig.


A 9. Kolozsvári Magyar Napok keretében az Erdélyi Múzeum Egyesület Műszaki Tudományok Szakosztálya szervezésében került sor a Napochim vegyipari gyár történetének bemutatására, Katona Zsigmond, a gyár volt műszaki igazgatója előadásában. A szervezők fontosnak tartották, hogy az előadást egybekössék a gyár volt munkásainak és a gyár története iránt érdeklődők találkozójával, hogy a résztvevők maguk beszéljék el, milyen emlékeik és tapasztalataik vannak az egykori üzemekről és/vagy munkahelyükről. Ez a megfontolás az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya történeti kutatásának szociológiai-antropológiai szemléletét tükrözi, azaz annak a kutatói elvnek a gyakorlatba ültetését, amely a vizsgált terület érintettjeinek elbeszélései és a közvetlenül begyűjtött tárgyak révén próbálja rekonstruálni a gyárak egykori környezetét. A Katona Zsigmond által tartott előadás után több volt dolgozó is beszámolt arról, ki-hogyan látta a gyár működését és milyen tapasztalatokkal maradtak.

Katona Zsigmond nagy vonalakban felvázolta, hogyan került ő az 1945 utáni kolozsvári szövetkezetek világába. Apja a Tehnofrig volt élelmiszeripari és hűtőgépgyár alapjául szolgáló December 21 (később Mecanica) fém- és faipari szövetkezetnél dolgozott 24 kollégájával együtt, ahol ő is elhelyezkedett. Közben szakképzésre járt Galacon és a kolozsvári Bolyai Egyetemen is tanult közgazdaságtant. Elmondta, hogy amint az URCM (Uniunea Regională a Cooperativelor Meșterșugărești/Szakmunkások Szövetkezetének Regionális Szövetsége) munkaszervezési osztályfőnökeként kezdett el dolgozni, az ő feladata volt többek között, hogy a Napochim (akkor még Chimica) eredetileg 10 mestermunkást tömörítő szövetkezetből vállalatot csináljanak, nagyobb üzemi termeléssel és több munkással. A Chimica az '50-es évek elején kezdte el az építkezést és a termelés bővítését. Először a Dézsma (Someșului) utca 34 szám alá költöztek, ahol megépítették az első ipari egységet. A korábbi üzemhelyhez képest, ahol a 4.507 m²-en folytatott termelői tevékenységnek évi 27 millió lejnyi értéke volt, az új helyszín 6.035 m²-re bővült, a munkások száma 600-ra duzzadt és az éves termelése elérte a 27.300 millió lej értéket.

1961 és 1964 között átszerveződésre került sor. A Chimica felveszi a Napochim nevet és különböző termelői egységeket és szolgáltatásokat csoportosítanak át újabb szövetkezeti struktúrákba. Ekkor a különféle műanyagtermékek, háztartási és összerakóipari elemek termelése mellett mosószódát, gyertyát, csomagoló eszközöket, szappant is termeltek. 1971-ben a Napochim a néptanácsnak (városháza) alárendelt helyi ipari vállalat kezelésébe került. 1977. szeptember 1-én pedig egy központi rendelettel a Centrala Industrială de Prelucrare Cauciuc și Mase Plastice vezetése alá utalták át, ami újabb átszervezéshez vezetett: például a faipari ágazatot átadták a Libertatea gyárnak és átvették az egeresi üzemet. Ebben az időben a Napochimnak Tordán, Désen, Szamosújváron és Egeresen voltak már különböző profillal rendelkező termelői és szakképzést biztosító egységei. Tordán és Kolozsváron a gyár szakiskolákat működtetett, amelyekben kinevelte magának a szakembereit. Saját munkásainak lakhatást biztosított, tömbházat épített, gyerekeiknek szakképzést nyújtó iskolát és két óvodát is támogatott-működtetett. Több termékbemutató és értékesítő üzletet is fenntartott. 1979-ben az új központi vezetőség támogatásával két új épületszárnyat építhetett és 100 új műanyagöntő gépet vehetett a gyár, és e beruházás segítségével 1983 után már 401.275 millió lej éves termelői értéket könyvelhetett el, a munkások száma pedig elérte a 2.127-et.

Végül pedig Katona Zsigmond elmondta, hogy az ún. forradalom utáni posztszocialista időszakban bekövetkezett hanyatlás előtt a Napochim tisztviselői, vagyis műszaki emberei számára mindig fontos volt, hogy olyan jellegű termelést és fejlesztést folytassanak, ahová minél nagyobb számban nőket is tudnak alkalmazni: „A Napochim nagy előnye volt, hogy foglalkoztatottjainak 60%-a nő volt.” Eddig az előadás.

Mára, a '90-es évek elején részvényekre bontott és privatizált Napochim Dézsma (Someșului) utcai (34–36 száma alatti) mindkét épületét lebontották, és a már csak pár száz embert foglalkoztató üzemét elköltöztették a város észak-keleti sarkába. Régi helyére különféle tranzakciók és ügyletek (amelyekről még szó lesz egy másik anyagban) révén irodaházak és lakások épültek/épülnek. Kolozsvár ipara a rendszerváltás után elpusztult, csak az emberek emlékei és a végeláthatatlan gyári és néptanácsi dokumentum őrzi egy letűnt korszak ipartörténeti jelentőségét. Ennek az ipartörténetnek a feldolgozása érdekében az elmúlt években különböző kezdeményezések indultak, az EME erre irányuló kutatásai mellett még említésre méltó a Miklósi Dénes és Miklós Szilárd közreműködésével történő kolozsvári sajtófotó archívum feldolgozásának projektje, amelyet a Minerva Egyesület fényképarchívumában készítenek. Az alábbi, a Napochim gyárral kapcsolatos fotókat ebből az archívumból válogattuk - a képek újságfotók, és kivétel nélkül mindegyik beállítás. Katona Zsigmond előadása után Miklósi Dénes 44, a Napochimban készült fotót mutatott be.

Dobrai Zsolt-Levente

A beállított újságképeken látható munkásokat eddig nem sikerült név szerint azonosítani. Az összes kép 1987-ben készült.
Napochim, 1987
Napochim 1987