2018. szeptember 19. szerdaVilhelmina
17°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mikó-kerti séta: megismertük Kolozsvár első füvészkertjének történetét

utolsó frissítés: 12:23 GMT +2, 2018. augusztus 27.

Az egykor szebb napokat látott Mikó-kert a 19. század végén élte fénykorát, az akkori pompás és különleges növényekben gazdag angolkert a kolozsváriak kedvelt kirándulóhelye volt.


A kor embernek megváltozott a természethez fűződő viszonya, egyre inkább vágyódtak a természetbe, és ehhez tökéletes helyszín volt az előbb még külvárosinak számító nemesi kert, amelyet Mikó Imre 1859-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (EME) adományozott.

Képek: Tóth Helga
Szöveg: Gál László

Ahhoz képest, hogy a 19. század végén hideg- és melegház, illetve pálmaház is működött a területén, manapság elég lepukkantnak tűnik a Mikó-kert, amely sokszor néz úgy ki, mintha nem is nagyon gondoznák. Ugye, Mikó Imre 1859-ben adományozza a gyűjteményes angolkertjét és klasszicista villáját az EME-nek, tudományos céllal.
Az EME pedig 1872-ben a kertet ötven évre átadja a Kolozsvári Tudományegyetemnek, azzal a kikötéssel, hogy "az egyetem a kert parkszerűen mivelt részében jelenleg meglévő arboretumot és fruticetumot, amely csaknem teljes számmal tartalmazza Erdély valamennyi élő fáit és cserjéit, elpusztulni nem hagyja." Ekkor alapította meg az egyetem az Állattani és Összehasonlító-Anatómiai Intézetét, amely a görög stílusú nyaralóban kapott helyet.
Erdély tudományos és kulturális életének felemelkedéséért tett munkásságáért "Erdély Széchenyijeként" emelgetett Mikó szobra jelenleg a kert bejáratánál látható. Az 1889-ben felavatott büszt eredetileg a villája bejáratával szemközt volt kiállítva, de amikor további épületeket húztak fel, elköltöztették a bejárathoz.
A kert sokáig nem számított túlságosan modernek, például az 1800-as évek második felében, 23 éven keresztül szamárral, hordókban vitték fel a vizet. 1880-as években épült fel a villa egykori bejáratával szemben a Vegytani Intézet. Ebben az épületben volt először Kolozsváron elektromos világítás és elektromos vetítőlámpa-berendezés. Az EME 1894-ben elmondott a kertről az állam javára. Utána vette át Istvánffi Gyula az igazgatását, akinek az idejében vízvezeték-hálózat, a három vízmedence, a hatalmas sziklakert is épült a kertben.
1900 és 1904 között Richter Aladár igazgatása alatt létesült a növénytani múzeum és az egyetem általános növénytani intézete. Ekkor volt a legváltozatosabb a kert növényzete, például három páfrányfenyő (Ginkgo biloba) fa is állt benne, de mivel a terjeszkedési lehetőségei behatároltak, már egy új botanikus kert alapítása vetődött fel. Az új botanikus kertnek a területet végül 1910-ben vásárolták meg, és elkezdték felszámolni a Mikó-kertet, átkezdték áttelepíteni a növényritkaságokat. Az új kertet 1919-ben nyitották meg Alexandru Borza vezetésével, akinek ma is a nevét viseli.
A sétát a Korzó Egyesület szervezte, Barazsuly Viktória művészettörténész vezetett körbe, de a növénytani kérdésekben, illetve az Állattani Múzeumban Osváth Gergely is besegített neki. A kert akkor változott meg gyökeresen, és vesztett jelentőset a területéből, amikor az 1960-as évek elején diákotthonokat is építettek a területére.
Ez az egykori Mikó-kastély, amelyet azóta bővítettek és át is alakítottak. Például a bejáratát áttették az épület másik oldalára.
Ide. A kert történetével ellentétben az állatgyűjteményé nem ennyire viszontagságos, ami főleg Apáthy István zoológus, természettudós nevéhez köthető, aki 1890-ben lesz az egyetem tanára, majd az Állattani Intézet vezetője. Azzal párhuzamosan, hogy a botanikus kert elköltöztetését elhatározzák, 1907-ben egy új épületet is kezdenek építeni, hogy az intézet a villából átköltözhessen egy nagyobb térbe.
Ebben az épületben manapság is a BBTE Biológia Karának az egyik része működik. Az épület alagsorában tengeri állatok medencéi voltak, ahová Fiuméből hozták a tengervizet, a földszinten az állattár működött, míg az emeleten tantermek és tanári lakások voltak. Jelenleg az alagsorban vivárium működik, a földszinten van a múzeum, míg az emeleten tantermek és a könyvtár kapott helyet.
Az új épülethez mintául állítólag a nápolyi állattani intézet szolgált, ahol Apáthy korábban dolgozott. Tőlük kérte el a terveket, amit aztán a helyszín adottságainak megfelelően adaptáltak. Az épületet 1909-ben adták át.
A múzeumban jelenleg is eredeti vörösfenyő bútorzat található, amelyet nemrég fel is újítottak.
Apáthyt egyébként a mikroszkópos vizsgálatok terén elért eredményei teszik híressé, ez viszont nem nagyon kiállítás barát téma. A képen Herman Ottó, az Állattani Intézet korábbi munkatársának pókgyűjteménye látható, ez sincs kiállítva, viszont fotón legalább látványosabb.
Osváth Gergely magyaráz.
A múzeumban az állatokat rendszertanilag és diorámákban (az eredeti élőhelynek megfelelő, háromdimenziós múzeumi makett) is bemutatják. A képen épp a leglátványosabbak, a madarakat bemutató diorámák láthatóak.
A múzeumnak az 1970-es évekből származó, egészen látványos kolibrigyűjteménye is van.
Herman Ottó a pókokon kívül madarakat és tojásokat is gyűjtött. Egyértelmű, hogy a múzeumban is kiállítottak néhányat. A legkorábbi 1848 májusából való, míg a legnagyobb egy strucctojás.
Különben a koralloktól kezdve ...
... az egzotikus lepkéken keresztül ...
... a rossz hírű kuvikig minden megtekinthető itt.
Természetesen vannak emlősök is. Manapság a múzeum főleg elpusztult állatkerti példányok preparátumaival bővül. Például Kolozsvárra került annak a néhány évvel ezelőtt kilőtt tigrisnek a bőre is, amely a szebeni állatkertből szökött meg. A túravezető elmondása szerint sajnos addig halogatták a döntést, hogy mi legyen a kilőtt állattal, hogy a bőrével már nem nagyon tudtak mit kezdeni.