2018. november 13. keddSzilvia
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mimesis: párhuzamok a mélyben a KMN legmélyebb helyszínén

utolsó frissítés: 11:37 GMT +2, 2018. augusztus 23.

Kiváló helyszín és a korábbi évekhez hasonlóan változatos és sokszínű felhozatal várta idén is a Mimesis Kortárs Vizuális Művészeti Fesztivál látogatóit.


Hatodik alkalommal rendezték meg a Mimesis Kortárs Vizuális Művészeti Fesztivált, amelynek címe és témája ezúttal 100 év pár(huzamos)beszéd lett. Már megszokott módon a Bánffy palota pincéjében kerültek kiállításra a munkák, amelyeket idén harmincegy művésztől válogattak össze. A kiállító művészek: Alexandru Muraru, Bándi Dániel Dávid, Benedek Elemér, Bob József, Burka István, Daradics Árpád, Darvay Tünde, Diana Dărgan Chirilă, Dorel Găină, Ferenczy Botond, Hideg Margit, Irsai László Zsolt, Ioana Iacob, Kalló Angéla, Kerekes Emőke, Kuti Botond, Lőrincz Gyula, Makkai András, Makkai Bence, Márkos Tünde, Matei Toșa, Mátyás László, Mihai Nuțu, Mira Marincaș, Mocan Alexandra, Oana Pop, Peter Felix, Székely-Rafan Lucian, Sipos Sándor, Szentes Zágon és Szőcs Zoltán.

Az esemény meghívottai: Márkos Tünde vizuális művész, Iakob Attila történész és Zakariás Ágota művészettörténész voltak.

A címlapfotó: Bándi Dániel Dávid munkája.

Darvay Tünde festményei gazdag szín- és motívumvilággal rendelkeznek, amelyek egy érdekes színfoltja a kiállításnak, már csak ezért is megéri hosszasan nézni őket. Azonban minél tovább nézi az ember, annál több részletet fedez fel bennük.
Márkos Tünde videoinstallációja Ludwig Wittgenstein Tractatus Logico-Philosophicusának parafrázisa volt, abból kimerevítve és újraértelmezve különböző részleteket, amelyek megkísérelték alátámasztani Wittgenstein meglátását, amely szerint ő minden filozófiai problémát megoldott volna.
Irsai László Zsolt "Fészek" című installációja a természet és technológia kapcsolatára világít rá egy igencsak szó szerint értendő motívum segítségével, amely - különösen manapság -egy mellőzött, azonban annál fontosabb téma.
Kalló Angéla "Cím nélkül" installációja a műfaj dadaista iróniájához és humorához tért vissza, amely nem kevés interakció lehetőségét is magába foglalta. Ha merték a látogatók.
Szentes Zágon "Párhuzam" című tryptichonjának legérdekesebb fotója, amely kiváló párhuzamot alkot a mögötte lévő fal textúrájával. Ráadásul önmagában is egy kiváló fotó.
Peter Felix "Big Fish Cuisine" című installációja erős kultikus és misztikus motívumokkal van felvértezve: hal, nap, hold, írás mint szimbólum, amely ráadásul egy bombához csatlakozik. Plusz még vannak természeti elemek, amelyek egy igencsak összetett és súlyos munkává alakítják.
Kuti Botond "Pax Pacis" című festményének anyagkezelése és színvilága felidézi mindazokat a viszonyokat, amelyek miatt a római-görög Pax/Eirene istennő kultusza tavaszkultuszként is létezett, azonban a munkára jellemző dinamikusság mindezt még egy jókora csavarral is ellátja.
Makkai Bence "Narancsfa" installációja a legszebb Arte Povera hagyományokat őrzi és a legegyszerűbb, legszegényebb eszközökkel hoz létre képzőművészeti hatást.
Bob József absztrakt térbe helyezett emberi alakjai a maguk egyedüllétében idéznek fel egy erős egzisztenciális hatást, amelyet legutóbb Francis Bacon festményein láthattunk.
Kerekes Emőke "Falak" című munkája elsőre egy egyszerű fotónak tűnik, azonban a köréje berendezett tér a szalagok segítéségével, amelyek a felette lévő lépcsőn és falon is folyatódtak, egy a fotón túlmenő térbeliséget kölcsönöztek neki.
Mira Marincaș "Elvesztett illúziók" című alkotása az egyik legfontosabb európai képzőművészeti és kulturális hatáshoz, a tryptichon formátumához nyúl, amelyet egyéb rituális tárgyakkal egészít ki.
A végére pedig egy jó tanács.