2018. november 13. keddSzilvia
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Megnéztük Kolozsvár legendás iskolájának épületét, amiért manapság is perel a katolikus egyház

utolsó frissítés: 17:54 GMT +2, 2018. augusztus 21.

Viszont most kevesebb szó lesz a perről, mint az egykori leánynevelő intézet, a Mariánum épületéről.


Nemrég azzal került be a hírekbe, hogy a gyulafehérvári ítélőtábla első fokon elutasította a visszaszolgáltatását a kolozsvári római katolikus plébániának, ami ellen az egyház - mint már akkor jelezte - felfolyamodványt nyújt be a bukaresti Legfőbb Semmitő- és Ítélőszékhez. A tulajdonosa tehát még manapság is kérdéses, ami az azóta műemlékké nyilvánított épület felújítását is nehezíti. Ennek ellenére a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Korzo Egyesület vezetésével megnézheti a közönség a manapság a BBTE Bölcsésztudományi Karának, a hajdani Mariánum Római Katolikus Leánynevelő Intézetének épületét.

Az építtetését 1906-ban, a maga is szegény sorból származó Hirscher József kolozsvári belvárosi plébános határozta el, hogy a lányoknak építettnek egy nagy iskolát. Kolozsváron egyébként már korábban is működött egy kisebb, az egyház által működtetett leánynevelő intézet. Az épület végül Hübner Jenő budapesti építész tervei alapján 1911-ben készült el, és az igényeknek megfelelően már egy évre rá a bővítéséről döntöttek egy kollégiumépülettel. Érdekessége, hogy azon ritka kolozsvári iskolák közé tartozik, amelyet a kor ízlésének megfelelően szecessziós stílusban építettek fel. Minden más információ a képek alatti leírásban.

Fotó: Tóth Helga
Szöveg: Gál László

Mielőtt bemennénk az épületbe érdemes a keletkezésének történetét vázolni. Egyrészt Kolozsvár városiasodásának virágkorában vagyunk, egyre másra épülnek a különböző iskolák, egyetemek és egyéb intézmények. Ebbe a sorba illik a Vasútállomást és a Fő teret összekötő útvonalon a Mariánum reprezentatív épülete is. Emellett annak az időszakában vagyunk, amikor a nők közoktatásban való részvétele egyre elterjedtebb lesz. 1896-ban Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte a nők egyetemre való beiratkozását, ami természetesen hozta magával azt is, hogy egyre többen iratkoztak általános képzésbe is.
A túrát Gál Zsófia, a Korzo munkatársa vezeti, akinek a doktori dolgozatának a témája is volt az épület, és ez érezhető is a séta alatt, részletesen beszél arról is például, hogy miért van görbe íve a folyosónak.
A H alaprajzú főépület Horea/Ferenc József utcai oldalán vagyunk. Az épület frontja meglehetősen komor, katonás rend szerint működő iskolára utal, de az ablakok és ajtók díszes keretezését mindenképp ki kell emelni, illetve a sarkokban látható bevilágítókat említik még a túrán, mint Hübner leleményes megoldását.
Illetve ott van a bejárati ajtó is, amelyet talán máskor meg sem nézünk, hogy a szorgalmas méhek és egyéb szörnyek díszítenek.
Összesen 6 párhuzamos tagozat működött az épületben. Az elemi mellett, amely 4 (ha tovább tanultak) és 6 (ha nem tanultak tovább) osztályos lehetett, működött benne polgári leányiskola (manapság az 5-8. osztálynak felelne meg nagyjából), leánygimnázium (5-12. nagyjából, érettségi diplomát kaptak a végzősök), kereskedelmi iskola (felső és alsó tagozattal), tanárképző, zeneiskola, illetve háztartási iskola is. Ez az egészen változatos kínálat tette szükségessé, hogy egy ilyen, egészen nagy épületet felhúzzanak. Hübner elképzelései a képen, ilyennek álmodta meg az épületet.
Ami végül ilyen lett. Egyébként az oktatás nyelve mindvégig magyar volt a Mariánumban, de felekezeti és nemzetiségi tekintet nélkül bárkit felvettek. Az oktatás viszont nem volt ingyenes. Gál Zsófia szerint mai értékben akár egy mai magániskola árával is vetekedhetett az oktatás ára. Az egyház a szegény sorsú gyerekeknek ösztöndíjat biztosított.
Az Osztrák-Magyar Monarchia korábban egyébként szigorúan szabályozták, hogy milyen kell legyen egy iskolaépület, például milyen magasak lehetnek benne a lépcsőfokok, mekkora lehet a tantermek belmagassága, de még azt is, hogy hová lehet egyáltalán iskolát építeni. A Mariuánum lényegi átalakításon nem is esett át, tehát nem építettek hozzá, nem bontottak le belőle, de azért változtatások természetesen voltak. Például az egykori kollégium tanulóját elválasztották fallal, és tantermeket alakítottak ki benne, vagy az iskolát működtető nővérek lakrészeiből irodák lettek.
Építésekor az egyik legmodernebb erdélyi iskolaépületnek számított, konyhával, fürdővel, addig ilyenek csak a legelitebb budapesti iskolákban voltak, vízöblítéses vécével és sok minden mással is fel volt szerelve.
A monarchiában a tornatermek kötelező építését is előírták, amit sokan úgy oldottak meg, hogy összevonták a díszteremmel. Itt is így történt, azzal a ráadással, hogy még a lányok imatermének is használták a dísztermet. Manapság az Eminescu amfiteátrum található az egykori díszteremben, amelyen jól látszanak a vasbeton elemek. A közhiedelemmel ellentétben a Mariánum nem az első vasbeton szerkezetű épület Kolozsváron, de még mindig nagyon korai. Például a Román Nemzeti Színház, az Állami Magyar Színház és az Egyetemi Könyvtár épülete is beelőzi.
Ez a kép az 1930-as években készült a díszteremben bankettező lányokról és nevelőikről. (Fotó: wikipedia.com)
Az imateremre és a díszteremre utaló nyomok még manapság is megtalálhatóak. Jól látható, hogy a manapság elfüggönyözött rész mögött volt az oltár.
Illetve a teremnek volt egy erkélye is, amelynek manapság már csak a díszítései maradtak meg.
A szigorú szabályok szerint működő intézetben még a karzatot is lépcsőzetesre tervezték, hogy ne csúszkálhassanak rajta a gyerekek. Mondjuk nem nagyon lett volna lehetőségük játszani rajta, a folyosón hivatalosan csak kettesével, felügyelettel vonulhattak a diákok.
A Mariánum egyik legszebb termének egy részletét mutatjuk, természetesen az eredeti csempével és díszítéssel.
A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek (manapság Boldogasszony Iskolanővérek) kápolnájában vagyunk. A szerzetesrendet Boldog Gerhardinger Mária Terézia alapította 1833-ban Münchenben, a hivatásuk az oktatás-nevelés volt.
Magyarországon 1858-tól működtek az iskolanővérek, a székhelyük Temesváron volt. A kongregáció eredeti szellemének megfelelően elsősorban falvakban nyitottak elemi iskolákat, de nagy iskolakomplexumot létesítettek Temesvár (ahol a székhelyük is volt ugye) és Kolozsvár mellett Szegeden és Debrecenben is.
Ilyen manapság az egykori oltár helye. A Mariánumban nem csak a nővérek tanítottak, hanem világi oktatók is részt vettek a képzésben. Például az egyetem első női hallgatója, Paul Aranka is tanított.
Az állomás közelsége azzal is járt, hogy a II. világháború során 1944-ben a szőnyegbombázás során az épületet is megsérült. Az északi szárnyát újra kellett később építeni.
Az épület tulajdonjogáért jelenleg is pereskedik a Római Katolikus Egyház, bár első fokon a bíróság a Restitúciós Bizottságnak adott igazat, 2017. augusztusában mégis megtagadták a visszaszolgáltatási kérést. T. Szabó Levente, a BBTE Bölcsésztudományi karának dékánhelyettese csak annyit jegyzett meg, hogy az épület átfogó felújítására egészen biztosan várni kell a per végéig. A képen egyébként az iskolanővérek erkélye látható, amelyet már megerősítettek annyira, hogy ki lehetett lépni rá. Később lesz majd lentről is kép róla.
Az egykori internátust manapság a B-szárnyként jelölik, és azzal nehezíti a bölcsészhallgató gólyák dolgát, hogy egy fél emelettel magasabbra építették, így el kell telnie egy kis időnek, ameddig megszokják. Az internátus - amelynek a lépcsőháza látható a képen - építését 1913-ban kezdték el, és a háború miatt sokkal lassabban készült el, mint az 1911-ben egy év alatt felhúzott főépület. Végül 1916-ban kapta meg a lakhatási engedélyt, de még akkor sem volt teljesen kész, például hiányoztak a lépcsők korlátai.
Az épületen látványos díszítőelemek vannak, ha jobban megnézzük, vagy ha van egy szakértő vezetőnk, aki felhívja rá a figyelmünk, akkor sok wáó-élményünk lehet.
Ilyen kilátás is csak ennek az épületnek a tetejéről van.
A jelenlegi angol tanszék mellett, az egykori internátus manzárdjának erkélyén vagyunk.
Ugyanaz az erkély csak néhány évtizeddel korábban. Háttérben az egykori tornaterem/díszterem, illetve mellette a sportpálya, amelyet telente jégpályának alakítottak át. Egészen jól hangzik. A szigorú rend - fél 8-kor misével kezdődött a nap és este 9 órakor lámpaoltással zárult - és egyenruha ellenére a visszaemlékezések szerint nagyon szerették az itt tanuló lányok a Mariuánumot. A kép egyébként a Korzo oldaláról származik, azt felkeresve a tantermekről, tanulókról, konyháról és fürdőről is találtok korabeli képeket.
Az iskola egykori udvara az utolsó helyszín.
A korábban már említett erkély alulnézetből. Itt is érdemes megfigyelni a díszítést.
Az egykori főépületet és internátust összekötő folyosó az udvarról, az egykori sportpályáról nézve. Az internátus terveit szintén Hübner készítette, azért ennyire egységes a stílusa.
Valamikori tornavizsga, természetesen egyenruhás lányokkal, akiknek még tornaórára is előírták a ruhát.