Képeslapok Kolozsvár múltjából, de milyen képek?
utolsó frissítés: 17:54 GMT +2, 2018. augusztus 20.Klein Andrei kolozsvári gyűjteményéből lehet egy egészen izgalmas kiállítást megnézni. Szánjunk rá időt!
Bár hivatalosan még nem, de csendben azért már elkezdődtek a Kolozsvári Magyar Napok. Sőt, már három héttel ezelőtt elkezdődött, amikor a Kolozsvári Néprajzi Múzeumban megnyitották Klein Andrei fotós és gyűjtő főleg képeslapjaiból álló kiállítását, illetve az elmúlt héten a Szépművészeti Múzeumban megnyílt a Hollósy Simon és a nagybányai művésztelep című tárlat. Most az előbbit néztük meg.
A kiállítás augusztus 26-ig tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban, szerdától vasárnapig, naponta 10-18 óra között. Az utolsó látogatót 17:00 órakor fogadja az intézmény.
Képek és szöveg: Gál László
Klein András szereti Kolozsvárt, és szeret gyűjteni, elmondása szerint könnyebb lenne azt leírni, hogy mit nem gyűjtött, mint azt, hogy mit gyűjtött már élete során. Gyerekkorában kezdte a képeslapok gyűjtését, mára több ezer képeslapja van Kolozsvárról, a mostani kiállításon főleg ezekből mutat meg néhányat.
A legkorábbi darab a képen látható 1892-ből, a kiállítás gerincét, mintegy 80-90 százalékát az első világháború előtti, illetve a két világháború közötti fotók adják, de van más látnivaló is.
A képek a központból indulva utcák és városrészek szerint csoportosítva mutatják be Kolozsvár egy másik arcát.
Vannak egészen ritkaságszámba menő darabok is, amelyet máshol már nem nagyon láthat az érdeklődő, illetve olyanok is, amelyek rendszeresen feltűnnek az erre szakosodott internetes oldalakon, de nem kell kifejezetten ritkák legyenek ahhoz, hogy elidőzzünk előttük. Például ilyen a Deák Ferenc/Eroilor utcát bemutató kép is
A kiállításon általában Klein András/Andrei is ott van, és szívesen vállalja, hogy válaszol az érdeklődők kérdésére. És érdeklődők általában vannak, ha nem is annyi, mint a megnyitón, amikor megtelt a Néprajzi Múzeum első emeleti terme, de rendszeresen jön valaki.
A tárlaton először a ritkaságokat lehet látni, majd a Fő térről kiindulva lassan körbejárni a várost, az előbb említett Deák Ferenc utcát, Farkas utcát, Jókai utcát, a Sétateret és így tovább.
A Ferencz József/Horea utat, illetve környékét bemutató tábla, ezen is egy teljesen új arcát mutatja a város
És az ilyen kedves jegyzetekért is érdemes megnézni a kiállítást, képeslapgyűjtőknek kötelező program, de azért a város története iránt érdeklődőknek is ajánlott
A képeslapok mellett különböző - főleg a kolozsvári zsidóssággal, a város kulturális- és sportéletével kapcsolatos - dokumentumokat is kiállított Klein, illetve van néhány példány az Új Keletből is, amely 1918-ban jelent meg Kolozsváron, 1948 óta pedig Izraelben. Sőt, manapság online is elérhető.
Néhány képeslap van II. világháború utáni időszakból is, szép színesek, és hirdetik a kommunizmus diadalát. Ezek előtt is szépen el lehet nosztalgiázni, például arról, hogy milyen volt a Fő tér, amikor még virágok, bokrok és fák voltak rajta.
Klein András/Andrei kolozsvári magyar zsidók gyerekeként született 1942-ben a mogilevi lágerben. Csak apja leleményességének köszönhetően élték túl a háborút, amelyben a családja jelentős része elpusztult. 2014-ben jelentette meg családi levelezés alapján Lea. A családom története című kötetét, amelyben többek között a holokausztról, a kolozsvári zsidók elhurcolásáról is ír. Kolozsvárról 1971-ben telepedett ki Izraelbe, és onnan jött vissza a forradalom után. Közben a képek és képeslapok iránti vonzalma soha nem lankadt, a '60-as évektől fotográfusként dolgozott.
Klein külön emléket állít volt mentorára, Szabó Dénesre, aki évtizedekig Kolozsvár egyik legjelentősebb fotográfusának számított. Szabó évekig fotózta a kolozsvári színházak és operák művészeit, és vezette (illetve ő is alapította) a város egyik híres fotóstúdióját, a Fotofilmet, ahol a kiállítás szervezője is kezdte a fotós pályafutását.