2018. december 17. hétfőLázár, Olimpia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nem csak szépek a Loire-völgyi kastélyok, de el is tudják adni őket

utolsó frissítés: 19:15 GMT +2, 2018. augusztus 9.

Öt példát néztünk meg arra, hogy mitől döglik a légy Franciaországban.


(Végül is minden azzal kezdődött, hogy elmentem nyaralni. Hiába mondja a főszerkesztőm, hogy ne arról írjak, hogy nyaraltam, mert végül is azt csináltam. Csak elmondom a tapasztalataimat arról, hogy mit láttam a Loire-völgyében.)

Kötelező bevezetőként annyit, hogy a Loire Franciaország leghosszabb folyója. A Francia-középhegységből ered, sokáig északnak folyik, de Orléans-nál egy hatalmas kanyar után nyugatnak veszi az irányt, és Párizstól délre átszeli az országot, végül pedig az Atlanti-óceánba ömlik. A völgye két dologról híres: a borokról, illetve az Orléans és Angers között épült reneszánsz kastélyokról.

Az említett terület az ország egyik legjelentősebb turisztikai látványossága, 2000 óta a a világörökség része is. Több mint száz kisebb-nagyobb királyi és nemesi kastély épült a vidéken, bőven van látnivaló. És ezt már azok után is állíthatom, hogy egy szűk hetet töltöttem ott.

A francia történelemhez semmi közöm. A meglátogatott kastélyok építésének időszakát és nagy korszakait legfeljebb a kalandos Dumas-regényekből ismerhetem valamennyire, szóval engem nem nagyon hat meg, ha azt mondják, itt élt I. Ferenc vagy vadászott XIV. Lajos. Ez azért fontos, mert így olyan turista vagyok, akit úgymond le kell nyűgözni, akinek produkálni kell valamit azért, hogy amikor eljön, azt érezze, a pénzéért kapott is valamit. Összesen öt kastélyt néztünk meg: Château d'Amboise, Château du Clos Lucé, Château de Chenonceau, Château de Chambord és Château de Cheverny. A Clos Lucé-t leszámítva mindenik a vidék nagy turisztikai attrakciójának számít, valamilyen leg, ami akár elég is lehetne, hogy meglátogassuk, de sehol nem elégszenek meg ennyivel. Összeszedtem a tapasztalataimat arról, hogy hogyan érdemes ezt csinálni.

Előbb pontokba szedve, majd részletesebben is a képek alatt:

* jó, ha van egy sztori;
* de mindenképp kell hozzá a körítés, programot kell mellé kitalálni, amit jól el lehet adni.

Nyilván nehéz úgy megnézni bármilyen francia kastélyt, hogy ne hasonlítsuk őket a saját erdélyi, tágabb értelemben romániai kastélyainkhoz, még úgy is, hogy általában köszönő viszonyban sincsenek egymással. Nemcsak azért, mert az itteniek sokkal kisebbek, hanem azért is, mert a most bemutatott épületek főleg reprezentációs céllal épültek, arra voltak hivatottak, hogy a tulajdonosuk hatalmát hirdessék, míg nálunk azért ez nyilván kevésbé volt jellemző.

Képek: Balázsi-Pál Előd
Szöveg: Gál László

Az egyik legismertebb az Amboise Királyi Kastély. A helyén már az ókorban is állt erődítmény, amit a középkorban tovább bővítettek. A manapság is látogatható épületeket a 15-16. század fordulóján építette VIII. Károly francia király. Ez volt a reneszánsz első építészeti megjelenése Loire-völgyében, nem véletlen tehát, hogy a kastély mindig elől szerepel, ha a völgy épített örökségét emlegetik. A kastélyegyüttes jelentős részét azóta már leromboltak, de a látvány és a kilátás a folyóra még így pazar.
Egy művészettörténésznek vagy egy franciának nyilván izgalmasabb ez az egész, én csak annyit teszek hozzá, hogy ez a Tanács Terem.
Az szinte minden kastélyban alap, hogy vannak korhűn berendezett szobák. Ez például az Orléans-szoba, amelyet az egykori tulajdonosa, I. Lajos Fülöp (1773-1850), a Bourbon-ház orléans-i ágából származó francia király után neveztek el, és főleg vele kapcsolatos tárgyakat állítottak itt ki.
Mindig vannak olyan részletek, amire nyugodtan rá lehet csodálkozni. Egyébként minden kastélyra érdemes bőven időt szánni.
Van bőven látnivaló, és ebben az esetben (bár ez pont nem látszik a képen, talán az előzőn) a kastélyból is pazar a látvány a Loire-ra.
És az is bevett, hogy a kastélyokhoz kert kapcsolódik, itt épp az Amboise Királyi Kastély nápolyi terasza. Állítólag a vidék klímája ideális volt ahhoz, hogy pompás francia kereteket (tehet olyan pontosan megtervezett, mérnökien kivitelezett, szögletesre nyírt fasoros kerteket) alakítsanak ki.

Mind közül talán ez volt a legkevésbé kitalált kastély, ahol magán a történelmi látnivalón kívül kevés attrakciót kínáltak. Mondjuk különböző előadások (talán vetítések) itt is vannak, de nem állandóan. Amikor ottjártam épp semmi nem volt, és ez egyáltalán nem általános. Viszont van egy város (Amboise) körülötte, így nem is szorul rá feltétlenül, hogy a vendéglátóhelyektől kezdve a szuvenírüzletig minden legyen.
Amboise mégsem a királyi kastélyáról marad emlékezetes, hanem a tőle mintegy 400 méterre található, és azzal állítólag alagúttal összekötött Clos Lucé-ról, ahol Leonardo da Vinci (1452-1519) élete utolsó három évét töltötte I. Ferenc (1494-1547) francia király meghívására. Manapság az egész épület és park neki állít emléket.
A Clos Lucé egyáltalán nem nagy, nem pompás és még regényes történelme sincsen, nincsen a Loire menti kastélyok topjába, de van egy jó sztorija, amire aztán egészen látványos dolgokat lehet építeni: Leonardo da Vinci. Persze itt is vannak tökéletesen berendezett szobák.
Mindenféle reneszánsz berendezési tárgyat is kitettek.
Akkor kezd izgalmas lenni a történet, amikor da Vinci sztoriját kezdi mesélni. Ez itt még csak a műhelye, de a következőkben komolyodnak a dolgok.
Mindent bevetnek, például ilyen 3D-s vetítés is van a mesterről. Egyébként nem véletlen, hogy épp a Mona Lisa (egy másolata) látható mellette, hiszen a történészek szerint Leonardo da Vinci három kedvenc festményét is magával hozta Itáliából, amikor Amboise-ba költözött. A Mona Lisa mellett a Szent Anna harmadmagával című festményt, illetve Keresztelő Szent János című képét hozta el ide. Ez utóbbiaknak a másolatai is ki vannak állítva.
Majd jön a különböző találmányait bemutató tárlat, természetesen makettel és animációval téve érdekessé az egészet. Volt belőlük bőven.
A kert váó-élmények egész sorát tartogatja. Nagyon jól kötik a hely sztoriját a kerthez. A kedvencem az, amikor a Leonardo da Vinci képeken látható növényeknek az "eredetijét" mutatják a kertben, de ezen kívül is sok érdekesség van, amiből meg lehet ismerni a mester munkásságát. Ez az a hely, ahol technikailag is megtapasztalhatod, hogy miként érdemes ezt csinálni.
Például meg lehet nézni életnagyságban is a különböző találmányait, amelyeket megépítettek.
Cheverny a legjobb példa, hogy akkor is nagyon jól működhet egy kastély, ha éppen nincs olyan erős sztorija, mint a Clus Lucé-nak.
A manapság is magántulajdonban lévő, a XVII. század első felében épített kastély az egyik első volt, amelyet megnyitottak a közönség előtt 1922-ben, és ezzel a Loire völgyének egyik legismertebb épülete lett. Nemesi származású tulajdonosai most is az épület egyik oldalszárnyában élnek. Talán pont emiatt maradt meg a legjobban az enteriőrje a látogatott kastélyok közül szalonostól, galériástól, királyi hálószobástól, fegyverterméstől és ebédlőstől.
Ennek ellenére külön attrakciókat hirdetnek, amikor ott jártunk épp a Legoval együttműködésben volt egy időszakos kiállításuk. Különböző filmeket idéztek meg az egyes szobákban, itt például Louis de Funès egyik filmjét.
Itt lehet tippelni, hogy melyikről lehet szó. Bár valószínűleg inkább regényként lesz ismert, mint filmként. Cheverny-ben lehet azt érezni, hogy magánkastély lévén törekednek a profit maximalizálására, és mindent kihasználnak, ami egy kicsit is érdekelheti az embereket. Ilyen a Lego is.
És természetesen az elmaradhatatlan kert, ami a Chereny-birtokon is nagyon pazar. A Legon kívül is olyan látványosságokkal várnak, mint egy falka vadászkutya, lehet csónakázni a birtokon (természetesen jó pénzéért), illetve van egy Tintin-kiállítás is, mert az alkotója, Hergé a kastélyt mintául használta.
A Loire menti kastélyok közül a chambord-i a legnagyobb, amelyet eredetileg I. Ferenc francia király építettet vadászkastélynak. A kastély körül ennek megfelelően óriási vadaspark található, pontosabban Európa legnagyobb kerítéssel övezett parkja tartozik a kastélyhoz. Akkora területen fekszik, mint Párizs.
A kastély már 1981 óta a világörökség része: a park, a tornyok és az állítólag Leonardo da Vinci által tervezett (ezt a kastélyt is I. Ferenc építette) dupla soros csigalépcső az igazi látványossága a vadászkastélynak épült Chambord-nak.
Az említett csigalépcső igen impozáns.
Kilátás a kastélyból a franci kertre, majd a vizesárok mögött a kastély vadasparkja, ameddig a szem ellát.
A tetőszerkezetét már dicsértük, talán a csigalépcső kapta a legszebb "koronát".
A királyok nem igazán lakták benne, mondjuk azért XIV. Lajos (1638-1715) francia király alakított ki benne egy királyi lakosztály, ami manapság is megvan.
Fontos megjegyezni, minden pompája ellenére is figyelnek arra, hogy legyenek attrakció a kastélynak, például rendszeresen tartanak lovasbemutatókat, körbe lehet biciklizni a birtokot, illetve piknikezésre is van lehetőség.
Az utolsó, amit megmutatok a Cher folyó fölé épült Chenonceau-i kastélyt, ami nekem leginkább a virágairól maradt emlékezetes, de a képen még nem tartunk ott.
Egyrészt ott vannak a kastélyt megelőző kertek, amit a kastély két úrnőjéről, Diana de Poitiers-ről (II. Henrik francia király szeretője volt, tőle is kapta a kastélyt), illetve Medici Katalinról (II. Henrik francia király felesége volt, és nyilván nem nézett jó szemmel az előzőre) neveztek el. Nem véletlenül, miután Diana kertet alakított ki a kastély egyik oldalán, Katalin sem hagyta magát, a másik oldalára építtetett egy hasonlót. Mindkettő lenyűgöző, és ez tőlem nagy szó. Másrészt a kastély vázáiban is egészen pompás virágdekorációk voltak.
A chenonceau-i kastélyról általában azt szokták mondani, hogy a legszebb a Loire-mentén, és meg tudjuk érteni, hogy miért mondják ezt. Az előbb említett két nő egyébként a kastély képét is jelentősen befolyásolták, például Diana építette a folyó túlpartjára átvezető hidat, amire aztán Katalin kétszintes galériát húzatott fel.
Az talán mondani sem kell, hogy a kastély belső enteriőrje is megmaradt, a képen épp Medici Katalin terem belseje látható.
De talán ennek a kastélynak volt a legszebb konyhája
Ilyen gyönyörű rézedények sorakoztak mindenfelé.
A kastélyban természetesen külön szalon őrzi Európa történetének leghosszabb ideig regnáló uralkodójának, a Napkirálynak az emlékét.
A kastély mellett legalább ennyire érdekes a hozzá kapcsolódó gazdaság, illetve az épületek világháborús szerepvállalásának bemutatásával foglalkozó tárlat. Ilyen érdekességeket is lehet látni a kocsiszínben.
És van labirintus is, hogy a történelmi emlékek iránt kevésbé fogékonyak is megtalálják a maguk szórakozását. A Cher folyón természetesen csónakázni is lehet.