2018. szeptember 19. szerdaVilhelmina
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Megnéztük, milyen egy katalán fesztivál

utolsó frissítés: 13:11 GMT +2, 2018. június 11.

Elugrottunk a Primavera Soundra, hogy lássuk, hogyan buliznak a barcelonai tengerparton. Hát nagyon jól, köszönik szépen.


Feburárban munkaügyben töltöttem két napot Barcelonában, zuhogó esőben. De a harmadik napon végre kisütött a nap, és a délutáni repülőig pont annyi időm volt, hogy belekóstoljak a város hangulatába, és eldöntsem: még az idén vissza akarok ide jönni. Aztán amikor egy hónappal később Björk honlapján megláttam, hogy fellép a Primavera Soundon, majd megnéztem a fesztivál kínálatát, össze is állt a terv.

A 2001 óta létező Primavera Sound kicsiből nőtte ki magát: az első kiadásán csupán 8000-en voltak, az utóbbi években azonban 200 ezer fölé nőtt a látogatók száma. Ez egy tipikus városi fesztivál, amely fontosnak is tartja a kapcsolatot a várossal. A helyszín a Parc del Fórum, tulajdonképpen egy kikötő, amely térelrendezés szempontjából sok kreativitást enged meg a fesztiválnak, és eléggé távol esik a lakóterületektől ahhoz, hogy hajnalig tarthassanak akár a nagyszínpados koncertek is (bár elképzelhető, hogy erről a helyieknek más a véleményük).

A post shared by Előd Balázsi-Pál (@bpelod) on




Gondolkodom, melyik, az olvasók számára is ismert fesztiválhoz hasonlíthatnám a Primaverát, de nehéz kapaszkodót találni. A fesztivál kinézete igencsak visszafogott ahhoz képest, amihez az utóbbi években az Untold és az Electric Castle hozzászoktattak, a színpadok egyszerűen csak színpadok, nem sárkánybarlangok, ufók, könyvespolcok, elvarázsolt erdők vagy tudom is én még mik. Nincs óriáskerék, focibajnokság, ezernyi jutalomjáték, a szponzorok jelenléte is eléggé visszafogott és ötlethiányos. Jó, hát ahogy vesszük, mert például a Ray Ban exkluzív primaverás napszemüveggel rukkolt elő annak örömére, hogy tíz éve a fesztivál partnere.

Van viszont zenei vásár, ahol mintegy negyven független kiadó, pólóárus meg hasonlók termékeiből válogathatunk, és ezen belül is külön rész van szentelve a plakátművészetnek, ezt majd képekben mutatom.

Persze különösebb cicomára nincs is szükség, a hely különös ipari építményeivel adja magát, meg hát ott van dekornak a tenger – és nem csak díszletnek, mert bizony egy part is része a fesztiválnak, így fürdeni is lehet.

A zenei kínálat brutálisan eklektikus, még úgy is tele van izgalmas nevekkel, hogy az előadók java részéről soha nem hallottam (csak egy kis ízelítő a csütörtöki napról: Hinds, Warpaint, The War on Drugs, Björk, Nick Cave and the Bad Seeds, Chvrches, Sparks, Fever Ray). Kilenc rendes színpad, plusz egy rendes klub és három bulihely, illetve két további helyszín a városban biztosítja a szórakozást, a zenei program pedig 16 órától hajnali fél 6-ig tart.

Fontos még kiemelni, hogy a fesztivál kommunikációja konzekvensen háromnyelvű, a honlap, a műsorfüzet, az irányjelző táblák mind-mind katalán, spanyol és angol nyelvűek. És ha már szóba hoztam a katalánokat, picit meglepődtem azon, mennyire nem szivárgott be a politika a fesztiválra (amire végül is részben magyarázat lehet, hogy a résztvevők mintegy fele külföldi), de még a városban sem érződött, hogy épp akkor zajlik a sok katalán szemében első számú közellenségnek számító spanyol miniszterelnök, Mariano Rajoy elleni bizalmatlansági indítvány vitája, amelynek végén mennie kellett.

szöveg és kép: Balázsi-Pál Előd és egy okostelefon

A fesztivál helyszínére könnyű tömegközlekedéssel eljutni, metró, villamos és buszok is járnak erre, leszálláskor pedig csak menni kell a tömeg után. A fesztiválozókra gondolva a szokásos éjszakai buszjárat mellett éjszakai villamos és busz-különjárat is volt
A szerdai nulladik nap amolyan kóstoló, mindenki ingyen fesztiválozhatott, persze csak a terület egy része volt megnyitva. Ez az Apple Music színpad, a harmadik legnagyobb a Primaverán
A szerdai ingyenes nap sztárfellépője a skót Belle and Sebastian volt, ők korábban már négyszer is voltak a Primaverán, és most is nagy sikert arattak
Számomra szokatlan volt, hogy itt még mindig készpénzzel vagy bankkártyával kell fizetni, nincs tokenrendszer vagy más külön fesztiválos fizetőeszköz. Az ételkínálat egyébként gazdag volt, mindenféle különlegességekkel, elérhető, adagonkénti 8-10 eurós áron.
Az italkínálat viszont elég szegényes és drága volt (sörből Heineken és Desperados volt 5, illetve 5,5 euróért), egy Bacardi koktélért 8 eurót kellett fizetni
Ez pedig már csütörtök, és a két nagyszínpad közti tér. Ezeken felváltva zajlanak a koncertek, ami jó, mert megspórolja az átszerelési időt, ugyanakkor nem kell már délután beállnod az első sorokba, ha a késő este fellépő kedvencedet közelről akarod látni
Ígértem képeket a zenevásárról, itt az első. Pólók egészen baráti áron, kitűzők nagy választékban
Kivágós-öltöztetős füzetek különleges ruháikról híres zenészekkel. Hát nem aranyos?
Cédék, bakelitek, de még kazetták is voltak minden mennyiségben, de inkább a plakátkiállítást mutatjuk meg
A világ minden tájáról jöttek, 10 és 50 euro közti áron kínálták egyedi tervezésű plakátjaikat
Gyakran zenekari arculatok újraértelmezésével kísérleteztek
De voltak ilyen izgalmas nyomatok is, ez a sorozat potom 50 euróért volt beszerezhető
Ezek 3D plakátok, piros-kék szemüvegen át nézve igazán izgalmasak
Visszatérve a fesztiválra: az adidas az egyik főtámogató volt, óriási cipősdobozzal és cipőfűzőkkel érkezett
A helyszín legmarkánsabb eleme ez az óriási napelempanel
...amely alatt két színpad is megbújt. Igen, többszintes volt a fesztivál
Hosszú, kétrészes híd vezet át a fesztivál ipari jellegű részéből
...ebbe az oázisba
Itt is több zenei helyszín van, és a buli is itt indult be a leghamarabb
Napozni vagy fürdeni is lehet (lehetett törölközőt bérelni), de á la carte vendéglő is volt a parton
Ilyen pannókon lehetett ellenőrizni, hogy lekéstünk-e a kedvencünk koncertjéről
Ez a Ray-Ban fesztiválszemüvege
A Sparks volt az egyik név, amelyért belevágtam a Primaverába. Russel és Ron Mael 50 éve nyomják, és a mai napig az egyik legkülönlegesebb, legintelligensebb duó a popzenei életben. Most is zseniálisak voltak
Az egyik kisszínpad, amelynek műsorát lelátóról is lehetett nézni. Vagy csak úgy a tengert nézni a színpad mögött
Ez pedig már a The War on Drugs az egyik nagyszínpadon
Björk színpadképe burjánzó volt, az egésznek egy vissza a természetbe-hangulatot adtak. Kezdés előtt tíz perccel fújdogálni kezdett a szellő, és elkezdtek csiripelni a madarak a színpadon. Itt épp egy fúvós bújik elő egy virágból, miközben Björk azt játssza el, hogy ő egy orchidea
Ez pedig egy miniforgószínpad, további fúvósokkal és egy vaginára emlékeztető valamivel
Björk dalai egyébként egyre kevésbé emészthetőek, ebben a színházszerű előadásban azonban mégis izgalmasak voltak. A koncert gerincét az új lemez dalai képezték, de annál nagyobb volt az öröm az Isobel és a Human Behaviour alatt.
Hét fúvós, egy dobos, egy hárfás és egy számítógép kísérte az izlandi énekesnőt a koncerten - hát nem egy klasszikus dob-gitár-basszus felállás
Björk alatt rendesen begyűlt a tömeg a szemben lévő másik színpad elé is, így Nick Cave-éket már csak ennyire tudtam megközelíteni gyúródás nélkül
Éjjel 2-kor már holtfáradt voltam, ezért a hazamenés mellett döntöttem. Ekkor még javában zajlott a munka a képregény-workshopban