2018. október 15. hétfőTeréz
22°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Élhetőbb karácsony a küzdősportnak köszönhetően

utolsó frissítés: 12:40 GMT +2, 2018. január 3.

A Brazilian Power Team Romania és az Iris Power Gym brazil jiujitsu stílusban birkozó tagjai idén is végrehajtották segélyező programjukat Kolozsvár környéki településeken és ennek következtében számos családnak lett egy jobb karácsonya és év végéje, mint amilyenre egyébként számíthattak volna.


Hatodik alkalommal rendezte meg a Brazilian Power Team Romania az Iris Power Gym-mel közösen a Cupa Transilvaniei (Erdélyi Kupa) versenyt és negyedik alkalommal a hozzá tartozó jótékonysági rendezvényt. A Cupa Transilvaniei egy Románia egészét és több szomszédos országot is összefogó brazil jiujitsu verseny, annak is a no gi formája, amely súlycsoportok szerint indítja egymásnak a küzdőket, valamint a belépőkből és a nézők támogatásaiból rászorulókat segít meg karácsony közeledtével.

Az első két segélyező program még a MMA Transilvania csapattal közösen történt, azonban később a BPT-t és IPG-t alapító Mircea Cubleșan és Ovidiu Jimborean különváltak azzal a szándékkal, hogy túlnőjenek a korábbi önmagukon és más utakat járjanak. Az első két kupa mellett, noha már tervben volt és az álom megvolt, nem sikerült megvalósítani ezt a segélyező programot, így csak az utóbbi négy verseny mellett jöhetett létre. A kis pincéktől a stadionokig és iskolai tornatermekig vezetett a kupa története és vele párhuzamosan gazdagodott és gyarapodott a segélyező projekt is.

Kollaboráció létezik azokkal a csapatokkal, akik jönnek a versenyre és hozzák versenyzőnként a belépti díjaikat, valamint a szurkolók és családtagok által is egy jelentős élelmiszerben kifejeződő támogatást is. Cubleșan külön kihangsúlyozta, hogy mennyire fontosnak tartja azt, hogy ez a projekt, akárcsak a BPT és az IPG szélesebb menedzselése egy közösségi projekt, amelyből mindenki kiveszi a részét: noha mindössze BJJ-béli rangja miatt ő az edző, más események is, de különösen az ilyen társadalmi indíttatású és lefolyású projektek mindig a teljes csapatot igénybe vevő és megmozgató szervezések.

Cubleșan azt is elmondta, hogy gyakorlatilag a havi bérletért cserébe nem csak egyszerű edzéseket akar nyújtani, hanem egy egységes és egész életérzést, világszemléletet is, amelyben a közösségi cselekvés és különösen a közösségért cselekvés, de méginkább azokért, akik a legelesettebbek, a legközpontibb helyet foglalják el. Harmincegy éve sportol aktívan és elmondása szerint már nagyon korán megfogalmazódott benne ez a fajta tenni akarás. Azt is elmondta, hogy nálunk igencsak nehéz lenne világszinten űzni ezt a sportot, olyan álmokról, mint a UFC-ben való küzdés nem is beszélve. Így pedig meglátása szerint sokkal inkább érdemes a közösségi oldalát kidomborítani egy ilyen csapatnak, mintsem azt, hogy minél több nyereséget hajts be és minél nagyobb sportceleb légy.

Minél nagyobb és elismertebb küzdő vagy, annál több hírnevet és pénzt akarsz – ez az általános és leggyakoribb helyzet. Egy edzőnek azonban – véli Cubleșan – legalább annyira fontos feladata a mentális és életviteli irányadás is, mint pusztán az adott harcmodorban való edzés, pontosan annak érdekében, hogy egyfajta közösség alapú társadalmi érzékenységet adhasson át a diákjainak. Tudatosan törekszik elmondása szerint arra, hogy minél inkább elterelje a diákjait ettől a sportceleb élettől és minél inkább egy közösséget hozzon létre. Ez abban is látszik, véli, hogy több pár is létrejött már olyan emberekből, akik itt, edzéseken ismerkedtek meg: legutóbb ketten meg is házasodtak. Szintén ezért történt, hogy amikor jött három braziliai srác edzeni hozzá, lévén a sport is többek közt brazil eredetű, megtehette volna, hogy elkér tőlük összesen 75 lejt az összesen három fő/edzésért, mégis ingyen edzhettek.

Ugyanezért tartja fontosnak ezt a segélyező programot is. Amikor elindulsz az életedből, amelyben megvan nem csak minden, amire szükséged lehet, hanem a szükségleteiden ezerszeresen túlmenően is megvan mindened és akkor látod, hogy miképp tudnak örülni emberek olyan hétköznapi dolgoknak, mint liszt vagy gyerekek egy olyan egyszerű dolognak, mint egy csoki, amire legtöbbünk egyszer sem gondolna: teljesen elkezdesz átértékelni dolgokat.

Ovidiu Jimborean szerint csak a kezdeti bürokratikus nehézségeken kell túljutni és onnantól már jóval egyszerűbb. Amikor megtalálták a helyet, ahol jelenleg is található az Iris Power Gym, nem volt még teljesen kiforrott elképzelésük arról, hogy mit hogyan kellene, nem is beszélve olyan kezdeti problémákról, mint a nem épp alacsony épületbér és egyéb anyagi gondok. Sok esetben otthonról hoztak el pénzt, hogy fizessék a bért vagy egy-egy verseny költségeit. Teszik ezt és a segélyező programot függetlenül attól, hogy a világ egyébként mennyire és milyen irányba ítéli meg vagy el őket.

A versenyzők számára a belépő egy változó szimbolikus összeg és 1 kg nem romlandó élelmiszer, valamint a nézők számára csak 1 kg nem romlandó élelmiszer. Ez azt jelenti, hogy rizs, liszt, só, cukor, tésztafélék, olaj és így tovább. A verseny bevételei mind különböző szorult anyagi helyzetben lévő családok megsegítésére kel el: az élelmiszer direkt módon jut hozzájuk a csapattagok munkájának köszönhetően, a pénzösszeg pedig építőanyagokra megy el, amelyből az elmúlt évben sikerült egy házat felhúzni és egyik családot az udvarukon lévő viskóból beköltöztetni. Ez talán eddig a legnagyobb megvalósítása a csapatnak és ennek a programnak.

Idén kevesebb élelmiszer gyűlt össze, mint tavaly, azonban így is megtelt a csapat egyik kisbuszának a csomagtartója és a hátső két üléssor. Ilyen körülmények között indultunk útnak idén az edző Mircea Cubleșan, valamint a csapattársak Ovidiu Jimborean, Radu Ludovic és Oana Trifan társaságában, utóbbinak a fotókat is köszönhetjük. (Szöveg: Ivácson András Áron)

Az összegyűjtött élelmiszer egy kis része az Iris Power Gym előterében még indulásunk előtt. Noha idén nem gyűlt annyi össze, mint tavaly, mégis számos családnak tudtak némi év végi, karácsonyi örömet okozni ezzel a kevesebbel is. Fotó: Oana Trifan.
Már az út kezdetén érdekes és kiváló társunk akadt ennek az oszlop tetejéről figyelő bagolynak a képében. Fotó: Oana Trifan.
Az első meglátogatott család egy szobányi térben lakik összezsúfolódva. Két szülő és a gyerekek. A srác arcáról letörölhetetlen volt a mosoly, még akkor is, amikor a lelkére kötöttük, hogy azért ossza meg a kapott rollert testvérével és más gyerekekkel is. Fotó: Oana Trifan.
A kislány a megihletettségig zavarban volt és nem tudta kezelni a helyzetet, de annak az egyszerű tasak pufulecnek úgy örvendett, hogy le nem tette a kezéből, amíg el nem mentünk. Szólni pedig egy szót sem mert Ovidiuval. Fotó: Oana Trifan.
A segélyező programunk nélkül sok esetben a karácsony igencsak szegényes lett volna. Megpróbáltunk az alapvető élelmiszerek mellett többféle édességgel is meglepni a kisebbeket. Fotó: Oana Trifan.
A legtöbben azt hinnénk, hogy a kislány mögött látható épületek az állataiknak van, azonban sajnálatos módon nem: az az ő lakásuk, ilyen állapotban. Fotó: Oana Trifan.
A jelenlegi segélyezést lebonyolító csapat balról jobbra: Ovidiu Jimborean, Ludovic Radu, középen a nő és a férfi egy megsegélyezett házaspár, majd Mircea Cubleșan és végül jómagam. Valamint ne feledkezzünk meg a fotókért és egyéb segítségért felelős Oana Trifanról sem.
Ludovic Radu az egyik megsegített család háza előtt. Jól láthatóak azok a körülmények, amelyek között ezen emberek élnek. Fotó: Oana Trifan.
A hideg szőnyeg nélküli cementen zokni nélkül, mert nincs zoknija. A macskámnak jobb élete van, mint számos gyereknek azoknál a családoknál, akiken próbálunk segíteni. Fotó: Oana Trifan.
Egy család számára juttatott segély egy része. Nem lehet túl sok, a program jellegéből és támogatóinak hiányából kifolyólag, de sokat számíthat ott, ahol nem túl sok is számottevő. Fotó: Oana Trifan.
A segélyező akció nem válogatott semmiféle nemzetiségi irányvonalon: egyaránt adományoz román, magyar és roma családoknak, ahogy edzéseken és csapaton belül sem állít fel ilyen határokat. Ez alapvető irányelv és egyik legnagyobb vonzereje számomra is. Fotó: Oana Trifan.
Ez a család tavaly ilyenkor még ebben a leromlott, szeles és alig lakható viskóban élt, amikor a csapat náluk járt. Azóta sikerült a csapat tevékenységének köszönhetően egy házat építeni nekik. Fotó: Oana Trifan.
Ez pedig a ház, amelyet a csapat pénzügyi és szó szerinti fizikai munkával történő segítségével sikerült megépíteni. Fotó: Oana Trifan.
Gyerekek egyszerű szívszorító öröme, amikor egy olyan kis dolognak, mint egy csoki, amire a legtöbbünk még egyszer sem, nemhogy kétszer gondolna, szinte a könnyekig tudnak örvendeni. Fotó: Oana Trifan.
A számomra látott egyik legemlékezetesebb helyzet volt, ahol az olyan egyszerűnek tűnő dolog, mint a villany, a fény nem egy kapcsolón múlik, hanem három hosszabbítón és egy bedugható lámpán. A minimális körülmények egyszerű hiánya az egyik legalapvetőbb probléma az általunk meglátogatott családoknál. Fotó: Oana Trifan.
Az út során látott arcok és reakciók önmagukért beszélnek. Könnyen teljesen újraértékelődik szinte minden vagy egyenesen minden, amikor az ember azt látja, hogy az, ami számára a legegyszerűbb dolog, ami csak addig zavarja, hogy "már megint ki kell lépnem vásárolni", az másnak élete egyik kiemelkedő örömforrása társadalmi helyzetéből adódóan. A fotó bal oldalán: Mircea Cubleșan. Fotó: Oana Trifan.
Pihenő a nap folyamán nem igazán volt, de ettől függetlenül megbeszélésre került minden megbeszélni való a rövid helyszínek közötti megállások alatt. Balról Jobbra: Ovidiu Jimborean, Ludovic Radu és jómagam. Fotó: Oana Trifan.
Végül pedig némi személyes: ők a Brazilian Power Team Cluj csapat egy része - jómagam a hátsó sor baloldalán a második vagyok - , amely több nemzetet is magába foglal (román, magyar, marokkói, tunéziai stb.) Azok az emberek, akikkel a hét minimum öt napján találkozom esténként edzésen. Az a csapat, akik - ahogy szokás mondani - a második családommá vált abban a két évben, amióta ezt a sportot űzöm. Örömmel tudom mondani, hogy most már a konkrét edzésen túlmenően is egyéb projektjeikben is örömmel vehettem részt és szándékszom a jövőben is részt venni. Az arckifejezések önmagukért beszélnek.