2017. december 18. hétfőAuguszta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Elmentünk december elsejét ünnepelni Kolozsváron. Sok zászlóval, kicsi és nagy gyerekkel együtt

utolsó frissítés: 13:16 GMT +2, 2017. december 6.

És már azt is tudjuk, hogy az ünnepség melyik mozzanatát vennénk át március 15-re.


A március 15-i ünnepséget már sokszor bemutattuk Kolozsvárról, de még soha nem jutottunk el december elsejét megnézni. Ennek olyan teljesen közönséges oka (is) van, hogy december elseje szabadnap, és senki sem vállalja be, hogy azt önként feladja, illetve olyan korán kell kelni reggel, ahogyan egy átlagos hétköznap soha. Beszámolónk következik a kolozsvári december elsejei ünnepségek egy részéről, amit óhatatlanul össze is hasonlítunk március idusának eseményeivel.

Kép és szöveg: Gál László

A hivatalos program reggel fél tízre volt kiírva, az is egy templomi szertartás volt, amire azért annyira nem siettünk. Így amikor fél 10 előtt néhány perccel, amikor a Bocskai (Avram Iancu) tér felé közeledve felcsendült a rezesbanda, egy kicsit megijedtünk, hogy lekéstük az eseményt. Aztán kiderült, hogy csak az történt, hogy a katonák zenei kísérettel még azelőtt beálltak, hogy a szertartás elkezdődött volna (ha logikusan gondolkodunk nagyjából azért, hogy ne zavarják azokat, akik az ortodox katedrálisban imádkoznak).
Aki nem ment templomba, arra még egy fél óra csendes álldogálás várt. Persze a jó helyekért már korán ki kellett menni.
Várakozás
Közben kifeszítették Románia zászlaját is, aminek aztán a katonai díszszemle alatt tiszteleghetnek.
Tíz előtt néhány perccel kezd nagyon besűrűsödni a tömeg, és elkezdik osztogatni a piros-sárga-kék zászlókat és lufikat, végül is ünnep van. Nem?
A katonáknak is jut még idő integetni a családnak.
Történelmi egyenruhások (első világháborús uniformisban) is vannak mutatóba, de azért ez inkább egy modern (erő)demonstráció
Megérkeznek az elöljárók is, köztük is legelőször Virgil Ovidiu Pop, a Gemina 4. gyalogsági hadosztály parancsnoka, Ioan Aurel Cherecheş Kolozs megye prefektusa, Andrei Andreicuţ Kolozsvár ortodox metropolitája és Emil Boc Kolozsvár polgármestere, de közszereplőkből ennyi elég is. Azon, hogy az ortodox egyház és köztisztséget betöltők összeborulnak semmi meglepő nincs, magyar vonalon is ez megy, csak akkor az egész ünneplő sereget becsődítik a templomba. Itt legalább nem tesznek ki mindenkit ennek.
Egy nagyon határozott előnye biztosan van december elsejei ünnepségnek, mégpedig az időtartama. Míg március 15. valami véget soha nem érő eseménynek tűnik, addig itt nagyon pörögnek az események, épp egy mezzoszoprán énekli a Deșteaptă-te, române!-t, és utána jönnek a beszédék.
Amikor ezt a képet készítettük az elszántan távolba révedő kisfiúról, még azt akartuk illusztrálni, hogy ezeket a politikai beszédeket még egy gyerek is kibírja, lévén csak a prefektus olvasta fel a miniszterelnök üzenetet, és a katonai parancsnok mondott valami teljesen átlagosat a nemzeti érzésről, a hazáról, az egységről és a nevelésről.
Aztán kiderült, hogy nem véletlenül állt olyan elszántan az első sorban az öt éves Adrian Chira, mert a parancsnok vele akarta illusztrálni, hogyan kell művelni a nemzeti nevelést. Két hazafias verset is felmondott. Közben érdemes megfigyelni a reakciókat, a polgármester fotóz, hogy legyen, amit posztoljon a Facebookra lájkgyűjtés gyanánt, a parancsnok talán épp meghatódik, míg a szülő (aki gondolatban végig mondta a gyerekkel a szövegét) az Isten éltessen, Románia! felkiáltásra már tapsol is, mert tudja, hogy sikerült belesülés nélkül elszavalni.
Majd elhelyeznek néhány koszorút, de tényleg csak a legfontosabbak. A parlamenti képviselők közösen, a polgármester, a prefektus és a katonaság képviselői. Ennyi. Kezdődhet az díszszemle, amiért mindenki jött.
Összesen nagyjából 800 katona és 60 technikai eszköz vett részt a már említett gyalogság kötelékéből, a rendőrségtől, csendőröktől, helyi rendőrségtől, tűzoltóktól, mentőktől, titkosszolgálattól. Mindenkinek a nevét nem jegyeztük le, mert akkor nem jutott volna idő fotózni.
Jutott hely egy kis tüntetésre is.
Az egységek először elvonultak a Deák Ferenc (Eroilor) utcán, majd visszajöttek ugyanott a térre, ahonnan tovább meneteltek a Budai Nagy Antal (Dorobanţilor) úton.
Vannak azért az ünnepségnek arcai, például a bácsi, aki valószínűleg élete összes kitüntetését kitette már, és büszkén intette, hogy fotózzuk már le.
A visszaúton már harckocsik (ennél pontosabban nem vágjuk, és még ez sem biztos) voltak.
Van, aki keményen ünnepel, Ion Antonescu marsallal meg minden.
De azért a többség csak piros-sárga-kékben nyomatja. A díszszemle egyébként pont olyan esemény, amit a gyerekek imádnak, nagy autók, amik hangosak és lehet nézni. Végül is 7-8 éves koromban én is kiraktam az autóimat sorban, ha úgy vesszük az is egy díszszemle volt.
Csak mivel ezt felnőttek csinálják egy kicsit látványosabb és komolyabb (adott esetben véresebb), de a motívum ugyan az, megmutatni, hogy mink van.
De mire ez leírtam már a rezesbanda is tovább állt, velük ért véget a szemle, de az ünnepségnek még koránt sincs vége...
Még fel kell csavarni a zászlót.
És el kell készíteni a kötelező ünnepi fotót.
Aztán át lehet menni a Fő térre, ahol hagyományőrző műsorral, Andra- és Cargo-koncerttel és karácsonyi vásárral várják az ünneplőket