2017. november 24. péntekEmma
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tettünk egy sétát Halottak napján a Házsongárdiban

utolsó frissítés: 09:45 GMT +2, 2017. november 3.

Nem csak a sírokat néztünk, hanem egy kicsit a temetkezési szokásokkal is ismerkedtünk.


Történész hallgatókkal (de nem csak) néztük meg a Házsongárdi temetőt, Erdély egyik legrégebbi és legjelentősebb temetőkertjének történelmi részét. A klasszikus látnivalók, mint Kós Károly, Brassai Sámuel vagy Dsida Jenő sírhelye mellett olyan titkokat is megtudtunk, hogy hol van például a legrégebbi síremlék.


Fotók: Tóth Helga
Szöveg: Gál László

A sétát Újvári Dorottya, a Korzó Egyesület munkatársa vezette, de ez még nem egy hivatalos séta volt, hanem inkább egy olyan bevezető az újoncoknak a főbb pontokkal, hogy hol találják Kós Károly vagy Brassai Sámuel sírját, illetve azzal, ami számunkra sokkal izgalmasabb, hogy miként temetkeztek Kolozsváron.
A Házsongárdi temetőt az 1500-as évek második felének pestisjárványai tették szükségessé, amikor annyira megteltek a templom körüli cintermek, illetve a két várfal közötti területek, kőkertek, hogy már nem tudtak több halottat befogadni. 1585-ben döntöttek az új köztemető létesítéséről. A korai időszakban (16–17. század) 2 típusú sírkőt állítottak (már ha állítottak), az egyik az úgynevezett ereszes (kő), erre egy példa a képen látható sírkő is 1599-ből. A későbbiekben látunk ilyenből nagyobbat, és másik típusú sírkövet is megmutatjuk.
Az úgynevezett evangélikus részén kezdtük a sétát, ez a sír is oda van felállítva, de nem ez az eredeti helye.
A híres kolozsvári gyógyszerészdinasztia, Mauksch–Hintz család kriptája az első, amit megnézünk. Csak emlékeztetőül a család egykori patikája manapság gyógyszerészeti múzeum. A piramis alakú sírbolt egészen egyedi, egyrészt mert az első kripta volt a Házsongárdi temetőben, másrészt mert egész Erdélyben nincs hozzá hasonló.
Az épületet nemrég újították fel, egészen mutatós, a bejárata mellett a gyógyszerészetre és az elmúlásra emlékeztető allegorikus alakokkal díszített. A család még élő tagja már Nyugat-Európában élnek, ezért az legjobb tudásunk szerint már nem használják az épületet.
Az evangélikus részen van a gulágba elhurcolt kolozsváriak emlékműve, De Gerando Antonina, a magyar nőnevelés egyik vezéregyéniségének, a kolozsvári legfelsőbb leányiskola első igazgatójának a síremléke, illetve az Magyar Tudományos Akadémia Házsongárdiban eltemetett tagjainak emlékműve. Szépen sorban jönnek egymás után, azokat is érdemes megnézni.
Néhány évvel ezelőtt a Házsongárdi temetőt és a síremlékeit műemléké nyilvánították, ezért nem szabad olyan beavatkozásokat, változtatásokat végezni rajta, amely jelentősen átalakítja a kinézetet. Sajnos 2015-ben mégis volt olyan, akinek sikerült. Erről is megemlékeztünk a túrán.
A temetőkert egyik másik frissen felújított kriptája a Biasini-sírbolt, amelyben Kolozsvár első nyugati léptékkel is számottevő szállodájának az alapítója, Gaetano Biasini is nyugszik. Biasini az 1800-as évek elején költözött Olaszországból Kolozsvárra, és alapította meg szállodáját a mai Petőfi (Avram Iancu) utcában, amit akkor nyilván még nem Petőfi utcának hívtak. Azért nevezték éppen Petőfi után el az utcát, mert ebben a szállóban szált meg Szendrey Júliával, amikor a városban járt. És ezért koszorúznak a kolozsváriak minden évben március 15-én az egykori szálló előtt (amiben manapság egy temetkezési vállalkozás működik.)
De Biasini nevéhez kapcsolható az első kolozsvári vívóiskola megalapítása is, amivel a város sportéletének a kezdeteihez is jelentősen hozzájárult. A vívótanodája a mai Széchenyi téren (Piața Mihai Viteazul), a mai McDonald's helyén található épületben működött.
A Házsongárdi temető egyik klasszikusa, Kós Károly síremléke, amit rendszeresen felkeresnek a turisták. Akit érdekel Kós munkássága, annak például a Box Populit ajánljuk.
A temető egyik fő útvonalán haladva jutottunk el frissen felújított iktári Bethlen-kriptához, aminek a kertjében a korabeli temetkezési szokásokat is bemutatták.
A másik tipikus korai sírkőfajtája a koporsó alakú tumba, amelyet még a 18. században is használnak. A Bethlen-kripta kertjében több ilyent is láthatunk, főleg református püspökök síremlékei. Egy tumba alá általában férjet és feleséget temettek. A kő déli oldalára írták a férj adatait, míg az északira a feleségét.
Egy kicsit a temetési folyamatába is bevezettek, például elmondták, hogy közrendűnek összesen 4 harangozás és 1 tanítás (prédikáció) járt, míg egy vagyonosabbnak naponta 2 harangszó járt, míg 2 tanítást is kaphatott a temetésén.
Itt esett szó a Házsongárd Alapítvány és Gergely Erzsébet munkájáról is, akik jelentős erőfeszítéseket tett, hogy a temető mai és a benne található emlékek megmaradjanak. Például összegyűjtik az olyan elhagyatott síremlékeket, amelyek különben már az enyészeté lennének
Ez is egy ereszes kő, csak nagyobb, és az apa foglalkozására utaló jelek is rajta vannak.
A kriptában vannak eltemetve Bánffy Miklós író, politikus hamvai is, amelyet Budapestről 1976-ban hoztak vissza a végakaratának megfelelően Kolozsvárra.
A temető másik híres síremléke a Brassai Sámuelé, akinek a tanügyi reformjaként például kikerült a latin a közoktatásból, és aki szerint keveset, jót és lassan kell tanítani. Brassai sírköve azért is jelentős, mert 1989 előtt a város értelmiségi magyarsága, a diákok és főként a brassaisok az ő emlékművénél emlékezett meg halottak napján.
És manapság is az egyik leglátogatottabb síremlék, az egyetemisták mellett a kolozsváriak is rendszeresen gyújtanak gyertyát előtte.
Nem messze tőle van Bölöni Farkas Sándor síremléke. Egyébként a 19. század második felében kezdett elterjedni az a szokás, hogy már nem csak szóban állítanak emléket az elhunytnak, hanem ábrázolják is, lásd Bölönit.
A Házsongárdi temető legrégebbi sírköve (János fia Istók emlékére, aki 1585 pünkösd havában halt meg) a Csejthei Jelen család kriptájának falán. Ez igazából még a városi temetkezés azon időszakából van, amikor még a kőkertbe temetkeztek az emberek, onnan került át a Házsongárdba.
Bár ez a képen nem látszik, de ez a síremlék az Apáczai Csere Jánosé. Az első magyar enciklopédistának egyébként nem tudni pontosan, hogy hol van a sírhelye, mert az nem maradt fenn. A képen leginkább a magyar kormány által indított Határtalanul! program nyomai láthatók. A programban magyarországi iskolásokat utaztatnak az elszakított területekre, így Erdélybe is. Az iskolások pedig rendszeresen felkeresik Apáczai síremlékét is.
A másik, amely gyakori célpontja az iskolásoknak az Dsida-sírbolt. Mondjuk Dsida Jenő síremléke a Kolozsvárra kerülő egyetemistáknak is az egyik közkedvelt helye...
...bár ez még a mécsesek számából nem látszik, mert az egyetemisták inkább délután, kora este indulnak el. Egyébként 1956 után több személyt is börtönbe vetettek azért, mert gyertyát gyújtottak a sírboltnál, többek között így ítélték el Dávid Gyula irodalomtörténészt is.
Ezzel a nagyon november elsejei képpel zárjuk a fotóriportot, és zártuk a sétát is. Utolsónak a kolozsvári filmgyártás és színjátszás nagy alakjainak a síremlékeit néztük meg, így Janovics Jenőnek, és feleségének Poór Lilinek, valamint Szentgyörgyi Istvánnak.