2017. november 24. péntekEmma
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hagyomány túl a hagyományon: Kolozsvár modernista építészete

utolsó frissítés: 16:47 GMT +2, 2017. augusztus 23.

Ahány ház, annyi szokás - szól a közmondás. A művészettörténet területén valami hasonló működik: ahány korszak, annyi hagyomány.


Kolozsvár modernista építészeti örökségéről tartott tematikus városvezetést Kovács Zsolt művészettörténész, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára. A Szent Mihály templomtól a Bocskai térig tartó séta kezdete előtt máris egy részletes beszámolót kaphattak a résztvevők Kolozsvár modernista építészetének történetéről.

A helyi modernista építészettel, mint mondta, azért szükséges foglalkozni, mert egyrészt ez nem egy általános városnézési lehetőség, másrészt pedig ez a korszaka a kolozsvári építészetnek nem csak alulkutatott, hanem szó szerint alig ismert. Történik mindez annak ellenére, hogy a városban számos kiváló és roppant igényes modernista épületemlék található.

Ennek a helyzetnek az egyik alapvető oka, hogy a szakmai kutatások is hiányosak ezen a téren, sok épület tervezője, építője, megrendelője nem ismert. Kovács három olyan kortárs kutatást említett, amelyek igyekeznek orvosolni ezt a helyzetet. Először is Murádin Jenő kutatását a Diamant Izsó helyi közgazdász, újságíró, műgyűjtő által rendelt épületekről. Diamant Izsó jelentő kolozsvári személyiség, aki tevékeny megrendelői és támogatói munkát fejtett ki a városban. A második kutatás Vlad Sebastian Rusu nevéhez fűződik, aki azt kutatta, hogy a két világháború között milyen irányba változik meg Kolozsvár építészete. Fontos megemlíteni Pásztor István két világháború közötti éveket felölelő épületleltárát is, amely szintén nélkülözhetetlen forrás a korszak megismeréséhez. Végül Moll Elemért emelte ki, mint a két világháború közötti korszak legfontosabb építészét, akinek több, mint hatvan épülete található Kolozsváron.

Történelmi szempontból a két világháború közötti korszak az Erdélybe berendezkedő román hatalom időszaka, ami minden szempontból egy jelentős esemény a régió életében. A szimbolikus térfoglalás jeleként nagyszabású köztér-átalakítási program veszi kezdetét, amely következtében főleg templomokat építenek Erdély-szerte. Ezek közül a legjelentősebb a Gyulafehérváron a középkori magyar székesegyház közelébe épített Catedrala Reîntregirii, amely az ortodox román hatalomátvétel 1923-ban felavatott szimbóluma. Másik korabeli jellegzetes építészeti irányzat a középületek építése, amelyek túlnyomó része neoromán és ú.n. „brăncovenesc” stílusban készülnek. Ilyen azonban Kolozsváron nem található, hanem sokkal inkább a korábbi stílusok - késő szecesszió és historizmus - keveredő továbbélése a jellemző.

A húszas évek elején jelennek meg az első modernista épületek a városban, amelyek közül az egyik legfontosabb Diamant Izsó villája, amely az első kolozsvári modernista épületnek tekinthető. A villát az akkoriban legfontosabb közép-európai tervezőirodával Josef Hoffman irodájával tervezteti. Ezen kívül Diamant együtt dolgozik George Cristinellel is, aki a kor legfontosabb román modernista építésze, illetve Kós Károllyal is. Az ilyen együttműködések által történik meg a bukaresti modernizmus kolozsvári importja is, amelyben kiemelt szerepet játszott az egyetemi szféra és amelynek következtében megépülnek Kolozsvár modernista épületei. Legalább ilyen jelentős a bérházak és munkáslakások építése is, azonban ezek csak másodlagosan esztétikaiak, hiszen elsősorban egy konkrét funkciót szolgáltak. A gyárak tulajdonosainak feltett szándéka volt, hogy munkásaik számára az építészeten keresztül is szolgáltassanak kultúrát, így többek közt Cristinel és Kós is tervezett munkásszállókat.

fotók és szöveg: Ivácson András Áron

Az első megtekintett épület a George Cristinel által tervezett Egyetemiek háza volt a Farkas és az Emmanuel de Martonne utcák sarkán, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem szomszédságában.
Az épület az 1804 és 1821 között létezett magyar színház helyén áll, amely a legrégebbi magyar színházépület volt. Amikor felvetették az épület átalakítását, a terv része volt, hogy a színház falait meg kell hagyni eredeti helyükön.
Az átépítést Cristinel vezette és az építészettörténet úgy tartja, hogy sikeres példája annak, hogy miként kell modernista épületet történeti környezetbe helyezni úgy, hogy az ne üssön el a környezetétől. Az épület koncepcióját többféle értelemben is kettősség jellemzi. Először is két nagy tömbből áll, egyik a Farkas utcára nyílik, a másik az Emmanuel de Martonne-ra. Az előbbi az egyetemi tanárok részére tartott fenn olyan funkciókat, mint előadóterem, olvasóterem, büfé, játékterem és vendégelőadók számára fenntartott helyiségek.
Az utóbbi a diákság számára szolgált olyan termekkel, mint szintén előadóterem, menza, bár, büfé, diákirodák, szakkönyvtár és tanácsterem. Mindezek ellenére az épületet már nem ezen funkciók szerint használják. Az épületnek két belső udvara van, amelyet árkádos oszlopsor választ el: ezek közül a nagyobbikat a kétezres évek egyik kevésbé sikerült építészeti lépéseként üvegpiramissal fedtek be. Az épület, amelyet 1934 és 1936 között építettek egyébként az itáliai modernizmus hatását tükrözi, amely hatás lekövethető a klasszikus elemek, mint például a Farkas utcai homlokzaton látható kannelúrás oszloprend használatában.
A második és harmadik két Moll által tervezett épület volt. Az egyik a görög-katolikus szeminárium épülete, amelyben jelenleg a Gheorghe Dima Zeneakadémia található. Annak ellenére, hogy a hatalomátvétel előtt városi főépítész volt, Mollt később menesztették és élete végéig magánmegbízásokból élt, amelyek közül ez az egyik legjelentősebb. Ezen épület megtervezésével a görög-katolikus egyház bízta meg és kezdetben szemináriumi funkciókat látott el. Moll a két világháború között Kolozsvár egyik legfoglalkoztatottabb tervezője, ez mindössze egyike a munkáinak. Korai munkásságában a szecesszió és a népi elemek használata keveredik, azonban a konzervatórium épületén már a modernizmus és a Bauhaus elemei lelhetőek fel: kubusos formák, geometrizálás és különösen a szecesszióhoz mérten minimális díszítés.
A másik megtekintett épület az Apáczai Csere János Líceum volt, amely a legreprezentatívabb Moll Elemér-épület. A korábbi református lánygimnáziumot államosították, ezért az egyház felkérte Mollt, hogy tervezzen egy újabbat, amelyet nagy anyagi nehézségek okán csak két fázisban tudtak befejezni: 1926-ban csak a Király utcai szárnya készült el, az épület többi részét mindössze 1929-ben tudták befejezni. Az épület voltaképp egy átmenet Moll korai és késői munkássága között. Egyaránt fedezhetőek fel rajta szecessziós és népi elemek, valamint modernista és Bauhaus hatások. Megjegyzés: az Apáczai líceumot jelenleg restaurálják, így le van fedve. Ennek okán kényszerülünk archív felvétel használatára, forrás: Imagini din Clujul vechi.
Az Apáczai Csere János Líceum állapota jelenleg, restaurálás előtt.
A negyedik épület a valamikori Bocskai, ma Avram Iancu téren található székesegyház volt. Ez a tér a XIX. század végére alakult ki hangsúlyosan a mai vagy a mait megközelítő formájára és szintén ekkor vált Kolozsvár egyik reprezentatív terévé is. A tér maga a város középkori várfalain kívül helyezkedik el és valamikor piactér funkcióval rendelkezett, ami körül kis házak és városnegyedek terültek el. A teret elfoglaló első nagyobb épület a Goró Lajos által tervezett Szentgyörgy laktanya, amelynek azóta sajnos átalakították a homlokzatát egy építészeti szempontból sokkal kevésbé értékes kinézetre. 1904 és 1905 között építik meg a Kolozsvári Magyar Nemzeti Színházat, amely a bécsi Fellner és Helmer tervezőiroda munkája.
A húszas évek elején a román hatalomátvétel ezt a teret jelöli meg a szimbolikus térfoglalás helyszíneként és már ekkor terveznek ide egy templomot. 1921-ben nyújtják be a tervpályázatot, amelyet George Cristinel és Constantin Pomponiu nyer meg.
1923-ban helyezik le az alapkövet, amely akkora eseménynek bizonyul, hogy II. Károly király és I.C. Brătianu miniszterelnök is jelen van. Anyagi gondok miatt tíz évre húzódik az építés időtartama: 1933-ban fejezik be, novemberben szentelik fel. Szerkezeti és stilisztikai szempontból a román nemzeti építészet és a modernizmus keveréke. Három karéjos alaprajza van és kilencosztatú hagyományos görög-keleti térszerkezete, amelyet egy nagyon magas kupola fed. A hagyományos formák alatt modern szerkezet húzódik, ugyanis az épületnek vasbeton szerkezete van, amelyet később fednek el bácsi és bánpataki kővel. Az eredeti tervek egy mauzóleumot is előírtak, ami tovább emelte volna a kupola magasságát, azonban ez nem valósult meg. Az eredeti tervek szerint ugyanakkor egy Avram Iancu lovasszobrot is készítettek volna, azonban idő- és pénzhiány miatt ez nem valósult meg, ennek helyén áll a ma is látható Iancu szobor.