2017. december 18. hétfőAuguszta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Fesztiválra mentünk fesztivált kipihenni, ezt is csak Mérán lehet

utolsó frissítés: 10:19 GMT +2, 2017. augusztus 2.

Még mindig a Méra World Music az egyik legnyugisabb fesztivál a környékünkön, ahol még meglephetnek a zenészek.


Amikor először végignéztem a júliusi fesztiválprogramom, amiben a Double Rise-tól Tusványosig minden hétvégére jutott valami, komolyan azt gondoltam, hogy idén a Méra World Music csűrfesztivált kihagyom. Sokszor egy fesztivál is elég ahhoz, hogy lemerítse az energiatartalékokat, nem hogy sorozatban öt. Aztán elmentem a szervezők sajtótájékoztatójára, és sikerült motivációt gyűjtenem, azt is mondhatnám, hogy meggyőztek, hogy mégis vegyek részt rajta. És jó döntés volt. Azt hiszem az egyetlen fesztivál volt az idei szezonban, ami után úgy érzem, lehet, hogy álmos vagyok, de legalább simán van erőm reggel felkelni. Meg is mutatom, hogy miért.

Kép és szöveg: Gál László

A mérai nem volt abban az értelemben igazi fesztiválozás, hogy minden nap kora délutántól éjszakáig részt vegyek rajta. Csak hétvégére mentem ki, és napközben csak fotóztam, de nem készítettem el egyetlen fotóriport sem. Pedig Mérán is bőven lett volna, amiről írni. Például ott van a testfestés, ami általában az egyik legmenőbb gyerekfoglalkozás (most is az volt), de itt a felnőttek is kipróbálhatták. Ők ilyen nép mintát kaptak.
De nem ez volt az egyetlen foglalkozás, ahol felnőttek újra gyereknek érezhették magukat. Például lehetett felnőtt (pajzán) meséket hallgatni, illetve a nemezelés is a felnőttek között volt a legnépszerűbb, amikor ott jártunk.
Persze azért gyerekek is voltak.
A szervezők vállalása, hogy megmutatják Mérát a világnak. A bivalytenyésztés mellőzésével pedig elég nehéz lenne ezt megtenni, lévén, az elmúlt évszázadban az egyik legfőbb bevételi forrása volt a falunak. Az 1950-es években 1500 bivalyt is tartottak, főként a tejért, az abból készíthető vajért és túróért. De még manapság is nagyjából 180 állatot tartanak összesen. Persze ebből nem láttunk egyet sem, mert kint vannak a csordában a mezőn, de a Bivalymúzeumot meg lehetett nézni, és Varga Gyuri bácsi előadására is megérte beülni.
Tötszegi Tekla pedig a mérai viselet (és nem csak) mutatta be. Mindkét előadás komolyan megérne egy nagyobb anyagot is, de talán jövőre.
A fesztivál kedvenc helye továbbra is a jámborzóna, aminél vagányabb pihenőt még nem láttunk az idei fesztiválszezonban. Pláne, hogy a KOOHO fiatal építészei még rá is erősítettek a tavalyi helyszínére, így idén biztosan talált mindenki magának pihenőhelyet. De a szelektív hulladékgyűjtők is telitalálatok.
Közben pedig fotókiállítást is lehetett nézegetni, Fodor "Neti" Sándor arcairól
Volt függőágy is, de abból ritkán lehetett szabadot találni
De a raklapokból készült ülőkék is tökéletesek voltak
A fesztivál egyik új "helyszíne" a patakmeder, amit idén már lépcsőn lehetett megközelíteni
És idén a jámbor zóna kivilágítása is sokkal jobban sikerült, este is botorkálás nélkül lehetett chillezni
Persze egy zenei fesztivál semmire sem menne zenészek nélkül, Mérán mégis az a jó, hogy ez nem tolakszik mindenek elé, nem csak azért megyünk, hogy részt vegyünk egy koncerten, hanem elmegyünk Mérára, és részt veszünk koncerteken. Így még arra is van lehetőség, hogy meglepnek a zenészek.
Mit például tette azt a mexikói Guajiro Calentano, mert valószínűleg nem sokan ismerték a zenéjüket, mielőtt kiérkeztek, mégis mindenki nyugodtan táncra perdülhetett.
Méra abban is más, hogy itt a zenészek is nyugodtan lesétálhatnak a közönségbe, úgyse nagyon ismeri őket senki, sőt sietniük se nagyon kell, így akár végig részt vehetnek fesztiválon.
A Fanfara Transilvania hozta azt a kötelezőt, amit elvárnak tőlük az emberek
És pont jók voltak melegíteni a szombat esti nagy fűben bulizás előtt, mert megjött az embernek a kedve tőlük
És a kutyának is. Ödön sajnos már nem szerkesztőségi kutya, de azért még jut neki hely a Transindexen
A Parno Graszt már mainstream, sőt szinte giccses, amikor bevállalják, hogy AC/DC-t is játszanak, de így nem kell meglepődni, hogy a legnagyobb bulit csapták
Vasárnap már kevésbé a buliról, mint nyugodt, fűben ücsörgős zenehallgatásról szólt. A Söndörgő volt az első fellépő, és igazi zenei élmény volt őket hallgatni
Már a hangszerek számából is érzékelhető, hogy nem viccelnek
Majd jött a country-s zenét játszó amerikai The Resonant Rogues, akik az előző képről tűnhetnek ismerősnek
A Söndörgőhöz hasonlóan ők is pont az a zenekar, akik képesek meglepni a fesztiválozókat. És a közönség is egészen belemelegedett a koncertjük végére.
Mondtam én
A napom a Muzsikással és Kacsó Hanga Borbálával zárult.