2017. aug. 23. szerdaBence
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Váratlan időutazásra vitt az UNTOLD

utolsó frissítés: 11:54 GMT +2, 2016. augusztus 9.

Nagyon szubjektív fesztiválnapló, amelyben újságírónk maradék méltóságát is elveszítve még a Scooterről is szépeket ír, viszont beszól a közönségnek.


Vannak olyan zenék, amelyek szépségét csak bizonyos körülmények közt vagyunk képesek felfedezni. Van egy kemény máz, egy durva basszusalap, de ha behunyjuk a szemünket, és hagyjuk, hogy az agyunk lebontsa a zene rétegeit, egyszercsak felsejlik valami egészen elképesztő zeneiség, és már rögtön nem ugrálni akarunk a ritmusra, hanem lágyan ringatózni az éjszakában, ellazulni és kikapcsolni a külvilágot. Számomra a legjobb példa az ilyen zenére LTJ Bukem drum and bass-producer és dj zenéje, de ezt most nem annak apropóján írom le, hogy tegnap este ő is fellépett az UNTOLD-on, hanem azért, mert úgy éreztem, mintha a hatalmas embertömegben sikerült volna eljutnom ebbe az állapotba, és egy egészen más nézőpontból tudtam rácsodálkozni az UNTOLD-ra. Igen, embertömeg: több mint 75 ezren voltak péntek este a fesztiválon, és ugyanez a szám az utolsó két napra is marad, ugyanis teljesen sold out a feszt, már napijegyet sem lehet kapni.

És akkor a különleges nézőpontról kicsit: a péntek kész időutazás volt nekem. Az egész a svájci, meglepetősen furcsa nevű Kadebostanyval kezdődött, akikről két hete hallottam először egy ismerőstől, és inkább csak miért is ne alapon döntöttem úgy, megnézem őket. És milyen jó döntés volt, tökéletes, időtlen popzenét kaptam tőlük elegáns, monokróm díszletben, csodaszép dalokkal, és egy feldolgozással, ami aztán az egész napomat feldobta: igen, a Kadebostany elnyomta a Heroes-t David Bowie-tól, és bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy az összes idei fesztivál közül pont az UNTOLD-on lesz valaki, aki tiszteletét teszi az idén elhunyt legenda előtt.

A Kadebosanynak sikerült az időtlenség állapotába emelnie, és aztán jött a Scooter. Ciki, ugye? Gondolkodtam is egy sort, hogy mi jót írhatna egy zenéhez konyító, magát fesztiválspecialistának beállító újságíró egy Scooterről? De basszus, az UNTOLD-on vagyunk, egy olyan helyen, ahol egyszerre ötvenezer ember sikít fel hangosan, ha a dj elteker egy potmétert az egyik kezével, és magasba emeli a másikat. Itt már a Scooter minőségi produkciónak számít, még akkor is, ha H.P. Baxxter showman két billentyűs társa sokkal inkább a négy táncos kiegészítő koreográfiai elemének számít, mintsem zenésznek. Tényleg, végigugrálják az egész koncertet, és néha-néha eszükbe jut, juj, jó lenne most már úgy csinálni, mintha megnyomnánk egy gombot vagy billentyűt. A Scootert jó húsz évvel ezelőtt ismertem meg, és elég sokáig szerettem is őket, pedig tisztában voltam vele, hogy az igazi rave-szcéna kiközösítette őket, mert túl kommersz, amit csinálnak. De kontextusba helyezve (kontextus: az osztálybulikon, diszkókban még mindig sokkal jobb volt a neonszínű ruhákba öltözött fiatalkori énemnek az ő happy hardcore himnuszaikra ugrálni, mint mondjuk az est többi részét kitöltő Coco Jambókra és Mr. Vainekre) mégiscsak kölyökkorom egyik fénypontja volt a zenéjük. Szóval nem nagyon kell magyaráznom, hogy kész időutazás volt őket most, húsz évvel később látni (nyilván 15 éve sokkal jobban örvendtem volna egy koncertjüknek), még akkor is, ha ebből a happy hardcore korszakból nem sokat kaptam, a huszonéves karrierjük során éppen elég slágert gyártottak ahhoz, hogy azokat részesítsék előnyben amik a fiatalabb közönségnek is mondanak valamit. Illetve mégis kaphattam volna, mert a két első ismert dalukat, a Hyperhypert és a Move Your Asst a ráadásra tartogatták, de – és itt jön az a rész, amikor beszólok a közönségnek – nem volt ráadás. Az UNTOLD közönsége ugyanis valami egészen különleges. Az itt bulizó fiatalok többsége ugyanis nemhogy fesztiválon, de még koncerten sem járt soha életében, csak klubban, így egész egyszerűen nem ismerik a ráadás fogalmát. Mert ugye a dj-knél nem nagyon van ilyen, hogy lejár a szett, de mi még visszatapsoljuk őket.

Szóval az időutazásom eredményeként kezdtem úgy érezni, óriási szakadék tátong köztem és a mostani tizenévesek között. De aztán ez a rossz érzés elgé hamar, Hardwell szettje alatt elpárolgott. Az van, hogy ilyen lelkes közönséget sehol máshol nem látni. Ezek az emberek nem azért jöttek, hogy megnézzenek egy koncertet, hanem hogy bulizzanak. Ezért aztán abszolút nem számít, hogy az első sorban, vagy a stadon túlsó végében vannak, ugyanúgy sikítoznak és ugrálnak. És amikor ezt a megabulit néztem, nem az volt a fejemben, hogy egyre kevésbé értem ezeket a srácokat és csajokat, hanem ismét beugrottak a kilencvenes évek, amikor képes voltam órákon keresztül nézni valamelyik német adón a berlini Love Parade élő közvetítéseit, és kábé minden vágyam az volt, hogy ott lehessek a milliós bulizó tömegben. És nem számított volna, milyen messze állok a színpadtól, mert az élmény nem onnan, hanem a velem együtt bulizóktól jön.

És még egy kicsit a közönségről: fiatal koruk miatt csak azt tudják, ami a zenében az utóbbi 3-4 évben történt, így LTJ Bukem például nagyon kisszámú közönség előtt tette a zenét. De így legalább el tudtam nézegetni, hogy tanulják el egymástól a srácok a dnb-tánc lépéseit. Jött, hogy szóljak nekik, engedjék el magukat, és ne a ritmusra figyeljenek, de aztán inkább behunytam a szemem, és elengedtem mindent. Aztán amikor kinyitottam a szemem, azt láttam, a srácok épp azt nézik, hogyan táncolok.

A Chase and Statusra viszont már sokan begyűltek, és számomra bezárult az időutazós kör, mert itt viszont volt a kilencvenes évekből jövő ős-jungle és vadiúj sláger is, ezért aztán boldogság is bőven.

szöveg: Balázsi-Pál Előd
képek: Gál László és Balázsi-Pál Előd

Nekünk egy kiadós dobolással kezdődött a nap, ami kellett is, hogy felébredjünk az első koncertre
Az UNTOLD tündérei, vagy valami hasonló
Kadebostany
Az igazi tömeg még csak a koncert után érkezett
Nem minden csillogás még az UNTOLD-on sem
A Scooter Németországból (!) érkezett rajongói vicces táblákat is hoztak magukkal
Még mindig a H&M-udvar az egyik legszórakoztatóbb a fesztiválon, tényleg egy csomó programmal jöttek. A kreatív fotózásukat már mutattuk tegnap, de kreatív videózásra is van lehetőség
H.P. Baxxter pont ugyanúgy néz ki, mint húsz éve. Vagyis mint Billy Idol
Közben jut idő kajálni is. Az UNTOLD kínálata meglehetősen változatos, a fancy hamburgeresek és palacsintázók között a Kaufland miccsesét is megtalálni, és nagyon-nagyon baráti áron adják az ételt, nem véletlen, hogy állandó a sor előttük
Még mindig a sportcsarnokban a legszebb a színpad, csak sajnos a zene is ott a legmonotonabb
Akkor ide nem is kell beírjuk, ki látható a színpadon
Hardwell nagyon be akarta lopni magát a fesztiválozók szívébe, még egy untoldos Románia-mezt is magára öltött