4 nap, 400 km autóval, 55 km gyalog. Csak ne lenne ennyire messze, sóhajtottunk fel, amikor kocsiba ültünk Kolozsváron a Double Rise nulladik napján. Gondolkodtunk persze a buszos verzión is, de nem mertük bevállalni, és valószínűleg jól döntöttünk.
Akkor még nem sejtettük, hogy nemcsak az oda-vissza úton, hanem Torockón is sokszor fogunk a távolságok miatt sóhajtozni. A szervezők nagyon széthúzták a fesztiválterületet, a sátortábor és a nagyszínpad közt bő két kilométer volt, de nem panaszkodni jöttünk ide, a gyaloglást meg lehet szokni, és csoportosan, énekelve vonulva, mire harmadszor is előjön Az éjjel soha nem érhet véget, észre sem vettük, és már ott is vagyunk. Amúgy is nehéz lenne észrevenni, mert hosszú útszakaszokon teljes a sötétség, csak a mellettünk elhúzó autók fényszóróiban sejlenek fel a körvonalak.
Talán mondtak a szervezők egy olyant, hogy a nagyszínpad egy ciginyire van a faluhatártól, de azt már ők sem mondták meg, hogy a csikket hova pöccintsük. De attól nem rövidülnek a nevetések, a fesztiválozók igazán mindent beleadnak, hogy jól érezzék magukat, és a helyiek is elnézően mosolyognak, legfeljebb csak félhangosan gondolják, milyen neveletlen népség, még a cigarettacsikket is elszórják az utcán. Nem mintha nem érné meg nekik cigicsikkestül is: aki pénzt akart keresni a Double Rise-on, az tudott is, az egész falut kiadták a fiataloknak.
Azért a sátortáborra is jutott bőven a fiatalokból, olyannyira, hogy péntek este a víz is kifogyott a zuhanyzókból, és csak szombat reggelre oldották meg a problémát. Ha már Double Rise: lehet, hogy érkezése előtt mindenki várta az első napfelkelte-élményt, de hogy a sátrazóknak aztán nem a természet lágy öle, hanem valami ennél sokkal cifrább jutott az eszébe a reggel hétkor már kibírhatatlan hőséget árasztó napsugarakról, az biztos. És tessék, már megint panaszkodunk. Pofa be, hát hülye, aki aludni jön egy fesztiválra, ugye.
De ha már megírtuk, hogy milyen finnyásak vagyunk, akkor most megmutatjuk, hogy mennyire jó volt a Double Rise. Mert a gyerekbetegségek ellenére tényleg nagy buli volt.
Balázsi-Pál Előd és Gál László
Lehet, hogy Koszika energiabombájától indult be a buli csütörtökön, de a Margaret Island után éreztük igazán, hogy Torockón akarjuk tölteni a hétvégét
Lábas Vikiék végig cukiskodták (igen, ez a legjobb szó rá) a csütörtök esténket, megérte értük kimenni
Érzitek ugye a pillanatot. Egyébként feltűnően sok gyerekes választotta a fesztivált. De tényleg
A fesztivál legalább annyira szól az ejtőzésről, a lazításról, mint a pörgésről. A BBC után és a 30Y előtt adott is hozzá a remek lehetőség
De aztán Beck Zoli mindent megváltoztatott, "felforgatta" a színpadot, és megmozgatta a közönséget
És énekelni torkunk szakadtából. Jó volt, na
És persze a trombita, a szaxofon és a harosona
Nem érdemtelenül szólt a taps a koncert végén, a ska-rajongók - és nem csak - óriásit roptak
De az igazi őrület csak ez után kezdődött az Anna and the Barbies koncertjével. Elég csak a képre nézni, és már tudhatjátok, hogy mire gondolok
Tényleg eszement buli volt, közönségben énekléssel, jelmezekkel ...
...és persze sörrel. És nem csak Pásztor Anna ivott
Elég csak ezeket a csillogó tekinteteket megnézni, hát nem elég egyértelmű?
Az éjszakai bulik hangulatát meghagyjuk a fesztiválozóknak, legyen annyi elég, hogy jobb és rosszabb is volt köztük, nem mindig ütöttük ki a sátor oldalát. Mondjuk nem is nagyon üthettük, mert nem volt, de ez részletkérdés. Szombati csendélet a csorgónál
Szombaton Odett forrósította az amúgy sem hűvös hangulatot
Aztán pedig a Soerii & Poolek emelte maximális extázis-közelbe a hangulatot
Takács Zoltán Jappánnal külön interjút is készítettünk ez alkalomból, de az később jelenik meg
Valahol messze ... a mikrofon. Igazi őrültség volt, na
Egy Pusszira még Odett is feljött a színpadra
A WellHello teljes zenekarral nyomta a bulit
Fluorék eszméletlen profin csinálják az ipart, és ez a koncertjük minden pillanatában érezhető volt
A közönség imádta, és rengetegen is voltak. A szervezők közlése szerint 7500-an a Wellhellóra, a négy nap alatt pedig összesen 22 500 résztvevője volt a fesztiválnak
Vajon Torockóra emlékeznek majd?
Mert a közönség biztosan emlékezni fog rájuk
És nem csak a fesztivál miatt volt ünnepi a hangulat Torockón
A krónikához az is hozzátartozik, hogy talán a Folkudvar volt a legjobban kitalálva és összerakva. Nem véletlen, hogy ők csináltak - szinte - egy igazi flashmobot
Népzenészek vonultak fel, az utcán gyűjtve magukhoz a táncos lábú és kedvű tömeget
A Magashegyi Underground közben már elkezdett szemerkélni az eső, és ezt a jó szokását szinte éjfélig megtartotta kisebb és nagyobb szünetekkel
De ez igazából kit érdekel, hogyha Bocskor Bíborka van a színpadon
Az eső és a Magashegyi is kitűnő lehetőség a romantikus csókra
Nekünk zárásnak a Kiscsillag jött Lovasival és lovasisan
Megértjük, ha ennyire jól éreztétek magatokat. A szervezők azt ígérik, hogy jövőre visszavárnak. Mi biztosan visszamegyünk