Visszaveheti Segesvártól az UNESCO a világörökségi címet, amennyiben a helyi önkormányzat és a lakosok nem veszik komolyan a műemléképületek helyreállítására és állagmegóvására vonatkozó szigorú feltételeket – figyelmeztetett március elején a Maros megyei főépítész. Răzvan Şipoş szerint a középkori város autentikus jellegének fokozatos visszaszorulását, és ezzel az UNESCO-védelem elvesztésének veszélyét minden lehetséges eszközzel meg kell állítani. A segesvári illegális építkezések, a nem megfelelő építőanyagok használata és az egyéb rendellenességek nem új keletűek, mára azonban tarthatatlanná vált a helyzet. A Transindex a helyszínen járt utána: valóban Disneylandre kezd-e hasonlítani Segesvár, ahogy a főépítész fogalmazott.
A helyszínen Farczádi Róbert építésszel találkozunk, aki szerint mind a középkori várban, mind az alsóvárosban nagy problémák vannak. A felsőváros épületeinek mintegy 90 százaléka műemlék, sok épület pedig A-kategóriás, tehát a legmagasabb besorolású. A törvény szerint műemléképületek esetében kizárólag műemlékvédelmi jóváhagyással lehet beavatkozásokat végezni, A-kategóriás műemléképületek esetén pedig az Országos Műemlékvédelmi Bizottság engedélye is szükséges.
A szakember szerint Segesváron két dolog történt a rendszerváltás után: az egyik esetben a műemléképületek tulajdonosai, amikor építkezési engedélyt váltottak ki, akkor vagy nem kértek műemlékes jóváhagyást, vagy pedig megkapták az engedélyt anélkül is. Van példa arra is, hogy csak a megyei műemlékvédelmi hivataltól kaptak jóváhagyást, ám az A-kategóriás műemlék esetében az nem elégséges. Ennél jóval gyakoribb, hogy az épülettulajdonosok egyszerűen építkezési engedély nélkül fogtak neki építkezni, a helyi önkormányzat asszisztálásával.
„Tudom, hogy ez az egész országban így működik, és azt is, hogy ez így nem jó. De ennél rosszabb, hogy egy ekkora városban, mint Segesvár, amit egy nap alatt be lehet járni gyalog, a helyi hatóságok, ha nem is nyíltan, de megengedik ezt. Nélkülük ez nem történik meg. Hozzá kell tenni, a siralmas helyzet ellenére vannak olyan épületek is, amelyeket szakszerűen állítottak helyre, ami jól mutatja, hogy helyesen is el lehet végezni a helyreállításokat” – fogalmazott Farczádi.
Megjegyezte: mivel a történelmi építőanyagok nagy része kezd elveszni Segesváron, ezért van veszélyben a világörökségi titulus. „Tudomásom szerint az UNESCO minden évben ellenőrzi a világörökségi helyszínek állapotát, és jelzik, ha valahol rendellenességeket tapasztalnak. Fontos tudni, hogy az UNESCO minősítés semmire sem kötelezi a szervezetet, nem jár semmiféle anyagi haszonnal. Egyetlen hozadéka, hogy világszerte népszerűsítik a világörökségi helyszínt, és ellenőrzik az épített örökségértékek állapotát” – mondta az építész.
Hozzátette: az igaz, hogy a restaurálás sok pénzbe kerül, és sokkal több probléma van vele, mint egy közönséges épület-helyreállítással, ugyanakkor az alapvető különbség az, hogy egy helyesen helyreállított épület értéktöbbletet hoz magával, így nem beszélhetünk kidobott pénzről.
Az építész szerint sok pénzből butaságot is lehet csinálni, ezért ha már valaki műemléképületben lakik, kocsmája, kávézója, panziója van, akkor valami módon rá kellene őt kényszeríteni a helyes kivitelezésre, hisz a befektetett összegek busásan megtérülnek, ráadásul az állagmegóvási feltételeknek is eleget tesznek.
Helyes felújításról van szó a parazita épület esetében, hisz történelmi anyagokkal dolgozik. Eredeti meszes vakolásról van szó, megoldották a pince szellőzését, az eredeti, még menthető ajtókat és ablakokat restaurálták, a vasazat szintén eredeti. Az általánosan elfogadott módszer az, hogy a beavatkozás legyen minél korrektebb, minél nagyobb mértékben visszafordítható, illetve ha valami újat hoz, azt jelezze.
A jó beavatkozások számát gyarapítja a Szarvasház példája. A szakszerű helyreállítást egy német építészcsapat végezte. Kiváló munkáról van szó, hisz az épület teljesen tönkre volt menve.
Ez is egy olyan beavatkozás, amire nincs építkezési engedély, hisz nincs kirakva sehova. A kőgyapotot begyömöszölték, teljesen helytelenül oldották meg az ablaküreget, nedvesség problémája megoldatlan, mivel nincsenek tisztában azzal, hogy működik a régi épület - mondja Farczádi.
Újabb példa a helytelen beavatkozásra: műanyagablakok szép fehér bagettekkel.
Műanyagablakok, amelyeknek az aránya egyáltalán nem talál a régi arányokkal. Az egyik régi ablakszemet ráadásul ott hagyták, így még zavaróbb lett az összkép. Minden bizonnyal ez esetben sem kértek engedélyt a munkálatokra.
Jó példa arra, hogy a modern ablakok esetében betartják az arányt, a méreteket. Látszik, hogy a beavatkozást szakember végezte, látszanak a falkutatások nyomai, és még egy házszámot is felfedeztek.
A Fronius egy nagyon jó beavatkozás, iskolapéldája a helyes helyreállításnak. Komoly strukturális problémái voltak, megvolt a veszélye, hogy összeomlik az egész épület.
A kocsma romantikusnak tűnik, az a probléma vele, hogy nem autentikus. Az ablakméretek eltérnek, a vasrácsok cicomásak, mind kitaláción alapulnak. Veszélyes jelenség, mivel azok a turisták, akik ezzel nincsenek tisztában, valószínűleg autentikusnak tartják.
Az építész giccsesnek tartja az új tetőt, a barokkos polisztirén díszeket. A szépen faragott szarufák egyáltalán nem illenek az összképbe, a fantázia szüleményei.
Az épület esetében helyes tervet készíttek, ám a tulajdonos ezt követően betett még két tetőablakot, teljesen módosítva ezáltal a formát. Ez azért fordulhatott elő - mondja Farczádi, mivel Romániában nem igazán létezik utólagos ellenőrzés. Ha ki is jön valaki a helyi hatóságtól, aláír egy papírt, és rendben van.
Németországban nem fordulhatna elő, hogy a közművek transzformátort helyeznek el a védett műemlékre. A munkálatokat a műemlékvédelmi hivatalnak is jóvá kellett volna hagyni.
A nevezetes Velencei Ház esetében trükkös megoldást választottak. A kőkeretek mögé betették a fehér műanyagablakokat. Az építész szerint könnyen elképzelhető, hogy a munkálatokat ráadásul engedélyeztették is.
Így bánik a helyi önkormányzat a saját épületével. Jó 5 éve neki kellett volna kezdeni a helyreállításnak, de nem történt semmi, a vakolat meg egyre ázik és kopik.
A CEC székházát már a kilencvenes évek óta építik.
Segesvár egyik reprezentatív épülete a munkásegylet volt székhelye. Mivel sok tulajdonosa van, nem tudnak megegyezni, hogy mi legyen az épülettel, így az állaga folyamatosan romlik.
A zöldre festett ház felújítása ugyancsak építkezési engedély nélkül történt. A tulajdonjogot sem tartották be, hisz ott díszelegnek az ablakok a szomszéd tulajdona felett.
Közpénbzől történt modern beavatkozás. Farczádi szerint az új, engedélyeztetett épület nem illik a segesvári összképbe, de ez már ízlés dolga.
Teljesen helytelen beavatkozás. Valószínűleg senkit nem kérdeztek meg, egyszerűen betették a nagy fehér műanyagablakokat, és ráépítettek a támfalra.
Kis panzió nagy cirkusz, hisz ez is engedély nélküli felújítás. Messziről látni az ablakok köré tett "pszeudobarokk" fakereteket, az alapot pedig kerámiával burkolták. Valószínűleg a tulajdonos azt akarta, hogy minden legyen az épületen.
A fenti ablakokat össze-vissza cserélték ki, mű polisztirén díszeket használtak, ennek így semmi köze az eredeti homlokzathoz. Az új homlokzat így jelentősen megvastagodott.
Segesvár építészeti szempontból jól dokumentált város. Az épület felújítását kétéves levéltári kutatómunka előzte meg, és a talált fotók, dokumentumok, festmények alapján sikerült helyesen rekonstruálni a teljes homlokzatot, amelyet a kommunista időben teljesen megsemmisítettek. Az épületet 6 év alatt sikerült helyreállítani.
Szépen látszik, hogy az épület valamikor egyetlen tulajdonosé volt. A kommunista időszakban az állam lakrészekre osztotta, a lakosok pedig a rendszerváltás után megkapták a tulajdonjogot. A bal oldali lakónak több pénze volt, még manzárdot is tett a tetőre, ami modern épület esetén működhetne is, de itt műemléképületről van szó.
A munkásegylet egykori épülete földszintjének esetében műanyagkeretes ablakokat tettek az eredeti fakeretes ablakok helyére. A fenti részben kocsma volt, most pedig üvegvattával van kitömve. A mellette lévő épület régi gyógyszertár volt, az ajtót, az ablakokat szintén műanyagra cserélték.
A csúnyán belógó feliratnak mindenhez köze van, csak Segesvárhoz nem.
A Csillagszálló régóta nem működik, ennek ellenére a Németországban élő tulajdonosok helyesen helyreállították az épületet. Eredetiek az ablakok, a zsalugáterek és a homlokzat is. Így is lehet csinálni - összegzett Farczádi.