2019. aug. 25. vasárnapLajos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Dobrudzsában jártunk: bemutatjuk a lipovánokat

SZENT KRISZTOFORO

utolsó frissítés: 12:37 GMT +2, 2014. június 19.

Többek között egy szamárfejű szent miatt vesztek össze az oroszokkal a lipovánok ősei. Meghallgattuk, kérdeztük őket.


Bakk-Dávid Tímea, Főcze János

Oroszok, cserkeszek, ószláv leszármazottak? A Slava Cercheză nevű faluban, Dobrudzsa egykor erdőségekkel borított területén, a Babadag-fennsíkon is lipovánok élnek, akik mai napig őrzik régi rítusú ortodox vallásukat, hagyományaikat, énekeiket és nyelvüket.

Slava Cercheză és Slava Rusă egy községet alkot, az összlakosság jelenleg valamivel több mint kétezer fő. Sajnos, a változó gazdasági-társadalmi körülmények megbontották a közösség szövetét: a harmincas években még több mint kétszáz gyerek járt óvodába, ám az most létszámhiány miatt megszűnik. Pedig jól felszerelt, felújított oktatási intézményről van szó. Százasával vándoroltak ki minden évben az emberek külföldre jobb munkalehetőséget, megélhetést keresve.

Van azonban, aki visszajön, és külföldön szerzett tudását otthon próbálja kamatoztatni, mint például Alexandra, aki méhészkedéssel foglalkozik, és a fiatal lipovánok civil szervezetét vezeti, emellett a messze földön híres Slava Cerchez-i női kórusban énekel. Épülnek új házak, a porták nagy része takaros, rendben tartott, a földeket művelik, alapvetően mezőgazdasággal foglalkoznak. Ugyanakkor rengeteg méhésztelepet láttunk a környéken.

Sajnos a lipován nyelvjárás visszaszorulóban: a gyerekek az irodalmi orosz nyelvet tanulják az iskolában választható tantárgyként (anyanyelvként), és akikkel a szüleik nem lipovánul, hanem románul beszélnek (főleg a vegyes házasságok esetében), azok nem tanulják meg őseik nyelvét. A kulturális-etnikai identitás védőbástyája a régi rítusú ortodox vallás marad, akik akarják, tanulhatnak ószlávul a vallásórákon, emellett a közösség hagyományos ünnepei, gasztronómiája, táncai, viselete, énekei jelentik a kapcsolódási pontot a Slava Cercheză egykori alapító őseivel. A települést először 1584-ben említették Kizil-insarlic néven a török nyilvántartások.


Hogy mit is keresünk mi Dobrudzsában,

Tulcea megyében, amely Kovászna megyével szokott versengeni az ország legkisebb megyéje titulusért? Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala újságíróknak, turizmussal foglalkozóknak, szakértőknek szervezett egy körutat Észak-Dobrudzsában, azzal a céllal, hogy a térség etnikai-kulturális-vallási sokszínűségét feltérképezzék és népszerűsítsék. A projekt a 2011-ben elfogadott Duna-stratégia része, az abban résztvevő 14 ország összes nemzetiségét bevonva a dunai országok kulturális identitásának Kék Könyvét szeretnék összeállítani.

A körút résztvevői a meglátogatott etnikai csoportok életébe nyernek betekintést, és megismerik azok legjelentősebb történelmi, kulturális értékeit. A hivatal munkatársai emellett a helyi etnikai közösségek képviselőit arra kérik fel, július 4-ig töltsenek ki egy kérdőívet, amelyben többek között megnevezik a településük legreprezentatívabb helyi értékeit, különlegességeit, látnivalóit.

A Slava Cerchez-i női kórus lipován dalokkal várt
A rangidős kórustag, Irina néni a közösség eredetéről szóló helytörténeti legendákat, valamint a lipován identitásról szóló önvallomását is megosztotta velünk
Alexandra azt is elmeséli, léteznek még kulturális kapcsolatok Oroszországgal, annak idején még táborokat is szerveztek az orosz nyelvből jeleskedő diákolimpikonoknak. Ő is volt egyben, Szmolenszkben
Slava Cergheză a Babadag-fennsíkon helyezkedik el. A helyi viszonyok miatt nem a halászás a fő tevékenység, ami Tulcea megyéről elsőre eszünkbe jutna, hanem a mezőgazdaság. Fontos a krumplitermesztés és a méhészet
A Tulcea megyei lipovánok nagy része régi rítusú ortodox vallású. Itt éppen egyik vallási elöljárójuk mutatja be a műemlék templomukat. A templom körül kiterjedt területen kolostor és hozzá tartozó épületek fekszenek. Ennek ellenére meglehetősen kihalt.
V. Nyikon moszkvai pátriárka úgy döntött, hogy az ortodox egyház reformra szorul. Ezért megváltoztatta a templomi körmenet irányát, a kereszt alakját és a szertartásokat. Ráadásul képes volt a naptárhoz is hozzányúlni. Volt, akiknek ez nem tetszett, és fellázadtak. A lázadókat máglyára küldték, elégették. Történt mindez Alekszej Mihajlevics orosz fejedelem idején, a XVII. században
Az Upsena kolostor templomát Szűz Mária mennybemenetelének ünnepére szentelték fel, még 1886-ban. Természetesen a régi rítus szerint
Az orosz ortodox egyházon belül szkizmát (egyházszakadást) okozó Nyikon idején olyan szörnyű dolgok is történtek, mint az, hogy az egyik szent, a szamárfejű Szent Krisztoforo ikonjait Nyikon és társai elégették. A szent Istentől kapta a szamárfejet, azért, hogy az emberek ne azért kövessék, mert szép. Az ilyesfajta ábrázolások már túl soknak bizonyultak Nyikonnak
Valamikor kétszázan is szolgáltak ebben a kolostorban és a templom se volt ilyen kihalt. Most csak ötön vannak. Mindezek ellenére naponta imádkoznak, hogy a fiatalok érezzék a hívatást
Jellegzetes kereszt, az alsó szár többes jelentéssel bír. A magasabb része jelképezi a mennybe jutó latort, illetve a mennybe jutást úgy általában. De lehet, hogy mindez csak legenda
Ezt a könyvet még a menekülő XVII. századi szerzetesek, valamint maga Arkagyin vitte magával, amikor elszökött Moszkvából. A könyv aranyozott és a Nyikon által eszközölt reformok előtti szertartások rendjében íródott
Ez egy modernebb, értsd XIX. századi énekeskönyv
Nagyon díszes csillár, szép freskók. Mind orosz művészek keze munkája a XIX. századból